A BlackBerry már akkor okostelefont gyártott, amikor még valódi mobilnet sem létezett. A BlackBerry egyedi, mind szoftverben, mind hardverben, a robusztusság és biztonság megtestesítője egyszerre. Egy BlackBerry-tulaj mindig kitűnik a tömegből, igazi egyéniség. 

Az Android játékon kívül semmire sem jó. Az androidos okostelefonok tucattermékek, mind egy kaptafára készülnek. Sosem volt és lesz igazi egyéniségük. Lefagynak, lassúak, túl vannak bonyolítva és különben is több rajtuk a biztonsági rés, mint ahány lyuk van egy tonna ementáli sajtban.

Mit mondjak, nincs könnyű dolga a John Chen vezette BlackBerrynek, hiszen az átlagember bizonyára azt gondolja, hogy ennek a két sztereotípiának a keveredéséből az ég egy adta világon semmi jó nem fog kisülni. A cég vezetése azonban valamikor a ködös, nem túl távoli múltban, egy sötét és vészterhes napokkal tűzdelt időszakban mégis úgy döntött, hogy csatlakozik ahhoz a több tucatnyi ismert, és kevésbé ismert gyártóhoz, akik a Google-féle Androidra építenek okostelefont. Erre egyszerre milliók kiáltottak fel fájdalmukban (a legelvakultabb, megmaradt hívők), és legalább ugyanennyien is lélegeztek fel (a részvénytulajdonosok), a PRIV pedig mostanra megérkezett, és mindennél nagyobb esélyt ad a BlackBerrynek arra, hogy elmozduljon az évek óta húzódó mélypontról.

"...a PRIV nem csak attól válik különlegessé, hogy BlackBerry létére Android fut rajta."

Azt azért mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy a PRIV nem csak attól válik különlegessé, hogy BlackBerry létére Android fut rajta. A kanadai gyártó telefonjaira mindig is jellemző volt, hogy a megfelelő keretek közt a lehető leghatékonyabb módon igyekeznek elősegíteni a szövegbevitelt, és ez a PRIV-vel sincs másként. Az új csúcsmobil első látásra egy elegáns Samsung Galaxy S6 Edge klónnak tűnik, egészen addig, amíg elő nem csúszik a kijelző alól (pontosabban fel nem csúszik róla a kijelző) egy négysoros, 35 gombos QWERTY-billentyűzet. Ilyen mobilja ugyan már volt a BlackBerrynek (a Torch széria), ilyen androidos készüléket azonban még nem látott a világ korábban, pláne mivel a gyártó egy ötletes, megint csak senki által nem használt csavarral további funkciót is adott a billentyűzetnek.

p1110728.JPG

A PRIV méretét tekintve határozottabban a nagyobb okostelefonok közé tartozik, már összecsukott állapotban is óriásinak tűnhet egyeseknek - számomra még éppen az egykezes használat határát súrolja, bár tudom, hogy ez teljesen egyéni preferencia (és kézméret) kérdése. A majd 150 milliméteres magasságnak és a 77 milliméteres szélességnek megvan az az előnye, hogy a PRIV a 9,3 milliméteres vastagsága dacára -- ami már-már rekordszámba megy ebben a szegmensben -- sem tűnik zömöknek. 

A készülékház szinte teljes egészében műanyag, hátul selymes tapintású karbonszálas mintázatú, jól simul a kézbe, és a felületkezelésnek köszönhetően elég stabil, biztos is a fogása, jó az egyensúlya. Nehéznek sem különösebben nehéz, egész pontosan ugyanannyit nyom, mint egy iPhone 6S Plus: azaz körülbelül 190 grammot. A készülékház fémet egyedül a kijelzőkeretben tartalmaz, aminek a díszítés mellett praktikus okai is vannak: Egyrészt a mechanika így időtállóbb, mintha csak műanyagból lenne, másrészt a full fém házak bármennyire is divatosak manapság, a fém sosem volt, és soha nem is lesz egy rádióhullámokat kibocsátó és fogadó eszköz legszerencsésebb öltöztetője.

A mobil hátlapja nem levehető, de mégsem klasszikus uniboby-házzal van dolgunk a PRIV esetében, a burkolat sokkal vékonyabbnak és puhábbnak tűnik annál, amit a telefon megjelenése elsőre sugall. A hátsó kamera környékén kissé még be is lehet nyomni a hátlapot, az illesztések ilyenkor néha meg-megreccsennek, ami nem feltétlenül illendő egy csúcsmobil esetében, de a telefon egyéb komponenseire ez a jelenség szerencsére nem terjed ki, így azért erősen túlzónak tartom azokat a véleményeket, miszerint a PRIV általánosan gyengén lenne megépítve.

p1110730.JPG

Kicsit még a burkolatnál maradva érdemes megemlíteni egy-két szokatlan és kevésbé szokatlan megoldást, melyek egyedi megjelenést kölcsönöznek a PRIV-nek. Az egyik ilyen komponens a mobil alján található széles hangszórórács, a másik az androidos mezőnyben eléggé szokatlan helyen (bal oldalt fent) elhelyezett bekapcsológomb. A SIM és microSD foglalat a készülékház tetejére került, jobbra pedig a szokásos BlackBerry-elrendezésben a médiavezérlő gombok sorakoznak. Az alsó élen microUSB/SlimPort és 3,5 milliméteres jack sorakozik egymás mellett, tehát nem váltott (még) USB-C -re a BlackBerry.

A kijelzőt felcsúsztatva aztán egy egészen más készülék lesz hirtelen a PRIV-ből. A csúsztatás maga egyébként olyan, mint egy álom. A rugós mechanika ellenállása pont megfelelő, holtjátéka nincs, a kijelző pedig úgy csúszik fel a billentyűzet felől, mint ahogy a kés jár a vajban -- nagyjából félúton aztán az erőkar felrántja kijelzőkeretet, ezt követően azonnal bekapcsol a gyönyörű képet adó, 5,4 hüvelykes, két oldalt lekerekített AMOLED-panel, illetve a billentyűzet háttérvilágítása: A PRIV munkára kész.

"...a PRIV két legnagyobb különlegessége a fizikai QWERTY-billentyűzet és a gyönyörű kijelző."

Ha pusztán a hardver alapján ítéljük meg, a PRIV két legnagyobb különlegessége kétségtelenül a fizikai QWERTY-billentyűzet és a gyönyörű kijelző. Egymás alatt-felett látva ez a két komponens olyan egyediséget kölcsönöz a BlackBerry új okostelefonjának, amire még a laikusok is többnyire csak elismerően hümmögnek. Hogy aztán végképp hitetlenkedve hüledezzenek, amikor meglátják, hogy a billentyűzettel nem csak gépelni lehet.

p1110732.JPG

A PRIV klaviatúrája ugyanis a Passporthoz hasonlóan éppúgy touchpadként is üzemel, ami kettős célt szolgál: Egyrészt a gépelés közben megjelenő szójavaslatokat egy felfelé pöckölő ujjmozdulattal jóvá lehet hagyni, másrészt mindenféle kijelzőtartalmat lehet vele mozgatni, azaz elsősorban praktikusan görgetni. A fizikai billentyűzettel így semmi sem veszi el a hasznos tartalom elől a helyet, nem utolsósorban az ember keze sem takar ki semmilyen lényeges tartalomelemet mondjuk görgetés közben.

Hiába azonban a kapacitív képesség, a PRIV fizikai klaviatúrája sajnos így sem ér fel az etalonhoz (Bold/Q10/Classic típusok). A gombok kisebbek lettek, a nyomáspont, illetve a rugós visszahatás pedig sokkal jobb például a Classic esetében. Nem mondom, hogy a fizikai billentyűzet így használhatatlan, de azért némi megszokást és gyakorlást igényel, mire kétujjas gyors- és gépíró válik a felhasználóból. Ha már a gépelés szóba került, sajnos az ékezetes bevitel itt is komolyan megakasztja a tempót. Mivel a fizikai (és virtuális) gombsoron ékezetes betűk egyáltalán nincsenek, egy ékezetes karakter hosszú gombnyomásra csalható csak elő, ami hosszabb szavak begépelését akár 5-10 másodperccel is megtoldhatja. A jelenség ellen szerencsére van orvosság, úgy hívják, hogy öntanuló prediktív billentyűzet, ami idővel szépen megtanulja a szóhasználatot és teljesen a használójához idomul.

A PRIV hardveres felépítésének és különlegességeinek taglalása után most jöjjön az, ami a keményvonalas BlackBerry-rajongók körében egyenesen maga a Sátán, és aminek keblére ölelésével John Chen egyszerre követte el a hét főbűnt:

Az Android.

Azért ennyire szerintem nem drámai a helyzet. Az egész ott kezdődött, hogy a BlackBerry nagyjából egy időben elérhetővé tette Androidon a BlackBerry Messenger azonnali üzenetküldő klienst, majd a BES10/BES12 mobilmenedzsment megoldást is Android-kompatibilissé tette. A cég idén év elején jelentette be, hogy további, a BlackBerry 10-ben megismert funkciókat és képességeket átültet Androidora, még nevet is adott a projektnek, BlackBerry Experience Suite-ra keresztelte. Ekkor még aligha sejtette bárki, hogy a cég a színfalak mögött a boszorkánykonyhában már javában forralgatta azt a módosított Android-verziót, melyet a PRIV-re is rárakott.

A kanadaiak voltaképpen két ponton változtatták meg a "gyári" Android-élményt. Egyfelől adott a megerősített biztonsági réteg, melynek részleteit a BlackBerry egy 36 oldalas dokumentumban taglalja bővebben. Ennek jelen keretek közt nem különösebben akarnék a mélyére ásni, valamelyest szakavatottabbaknak legyen elég annyi, hogy a BlackBerry gyakorlatilag nem rootolható, ezzel a legveszélyesebb androidos kártevőkkel szemben máris védve van a készülék. Ez a bootolási folyamatba épített védelem jelenleg megkerülhetetlennek látszik, mivel a telefonra csak a BlackBerry által aláírt operációs rendszer kerülhet.

priv_security.jpg

Emellett a cég a célpiac érdekeit szem előtt tartva kínosan ügyel rá, hogy minden androidos sebezhetőséget a lehető leghamarabb befoltozzon a Google közreműködésével, akár a mobilszolgáltatókat megkerülve (különösen súlyos esetben). A BlackBerry továbbá gyárilag bekapcsolt tárhelytitkosítással szállít minden PRIV-et, méghozzá a standard Android titkosítási szinthez képest erősebb titkosítást használva.

Végül pedig minden PRIV-re előtelepítve érkezik egy DTEK nevű alkalmazás (hogy mit jelent ez az elég hülye név, ne kérdezzétek), ami kicsit olyan, mint a Windows Műveletközpont biztonsági panelje, ahol áttekinthetők a számítógép (jelen esetben) a telefon biztonsági beállításai, illetve ha valamilyen védelem nem megfelelő szintű, a program javaslatot ad a javításra. A DTEK egyik legérdekesebb funkciója mégsem ez, hanem hogy a program logolja, melyik telepített alkalmazás milyen jogokat kért a rendszertől és hányszor. Így pontosan tudom például, hogy az Időkép alkalmazás a telepítése óta eltelt nagyjából három napban jelen pillanatig 7417-szer (!) kérte le a rendszertől a lokációs adatokat, úgy, hogy az app automatikus frissítése ki van kapcsolva. Nem feltételezem persze, hogy az Időkép rosszindulatú kódot tartalmazna, mindenesetre jól látszik, hogy a DTEK a biztonsági problémák felderítésén túl arra is használható, hogy egy kevésbé jól optimalizált appot kiszúrjon általa a felhasználó.

A BlackBerry mindezen túl nem nyúlt hozzá látványosan a gyári Androidhoz (ami jelen esetben az 5.1.1-es verzió, rövidesen azonban 6.0-ra frissülhet), azaz nem tervezett látványos launchert, nem rajzolta át a gyári ikonokat és nem pakolta tele a rendszert haszontalanabbnál haszontalanabb alkalmazásokkal. Van viszont néhány kisebb-nagyobb, többnyire kikapcsolható módosítás, és egy sor olyan BlackBerry-alkalmazás, melyek a BlackBerry 10-ből kerültek át az Androidba.

hub.jpg

Utóbbiak közül talán a legfontosabb, a BlackBerry 10 egyik legkedveltebb funkciója, az univerzális inbox, azaz a Hub. A Hubot úgy kell elképzelni Androidon, mint egy olyan levelezőklienst, mely más alkalmazásokból, így a Facebooktól, a Twittertől, a LinkedIntől, a Whatsapptól és a Messengertől is átveszi az üzeneteket, és mindezt ömlesztve jeleníti meg a felhasználónak (szerencsére azért elég jól lehet konfigurálni, hogy mit akar az ember látni az egyesített nézetben, és mit nem).

Az androidos és BB10-es Hub közt leginkább az a különbség, hogy értelemszerűen utóbbinál a rendszerszíntű integráció jóval mélyebb, így a PRIV Hub megoldása az e-maileken kívül gyakorlatilag minden mást a külső alkalmazást meghívva nyit meg. Ebből következik, hogy az androidos Hub működése jóval lassabb és döcögősebb, vagyis inkább körülményesebb. Olykor már magának a Hub alkalmazásnak a megnyitására is várni kell, ami azért elég éles váltás a BB10-élményhez képest, ahol a peek és flow gesztusoknak köszönhetően gyakorlatilag mindig, mindenhonnan, azonnal be lehet kukucskálni a Hubba.

"A BlackBerry telepakolta a PRIV-et a legkülönfélébb shortcutokkal..."

Az Androidnál a BlackBerry ezt úgy próbálta megoldani, vagy kompenzálni, hogy a Home (kör) gomb hosszú lenyomásával megjelenik egy hármas ikonválasztó, aminek a közepén fixen a Google launcher ül, balra pedig alapból a BlackBerry Device Search, jobbra pedig a Hub indítható egyfajta shortcutként. Apropó shortcut, a BlackBerry telepakolta a PRIV-et a legkülönfélébb ikonos shortcutokkal, azaz gyorshivatkozásokkal, melyek tetszés szerint elhelyezhetők bármelyik ikonpanelen, akár a főképernyőn is, így egy mozdulattal elérhető szinte bármelyik menüelem, vagy funkció. Ugyanezek részben meghívhatók billentyűkombinációkkal is, ezekből a BlackBerry úgy tucatnyit gyárilag definiált, de bármelyikük tetszés szerint lecserélhető vagy átrendezhető.

Újdonság még a kijelző oldaláról előhúzható Productivity Tab, ahol a napi teendőkbe, naptárbejegyzésekbe, az aznapi olvasatlan üzenetekbe vagy éppen a kedvenc kontaktjaink listájába nyerhető betekintés. Mivel a Productivity Tab egyfajta felső rétegként mindenhol ott van, félig-meddig ez helyettesítheti a fentebb taglalt Peek gesztust. A PRIV a Hub mellett megörökölte a BB10-től többek közt a Naptár, a Névjegyzék, a Jegyzetek és a Feladatok alkalmazást, na meg persze a BBM-et, ami ugye már elég régóta ott van Androidon, nem mellesleg megjegyzem, gördülékenyebben működik a PRIV-en, mint az általam korábban használt BlackBerry Classicon.

calendar_widget.jpg

Van még ezek mellett néhány apró, alig feltűnő figyelmesség a BlackBerry-féle Androidban. Például néhány ikon alatt ott virít három pötty, ami azt jelenti, hogy az ikont felfelé vagy lefelé simítva ideiglenesen előcsalható a hozzá tartozó widget (ha több is van, akkor az első alkalommal választható ki, hogy melyik). Ezt pop-up widgetnek hívja a rendszer, és segítségével nem kell telezsúfolni a képernyőket a sokszor erőforrás zabáló widgetekkel.

Szintén hasznos (és egyben elég jól eldugott) funkció a "Mobiladatok sorba állítása" az adathasználati funkciók közt. Ez a funkció egyszerre spórol akku- és hálózati kapacitást azzal, hogy a telefonra telepített alkalmazások kommunikációs kéréseit egyszerre, egy adott időablakban, aggregálva küldi el a bázisállomásnak, ezzel drámaian csökkentve a jelterhelést, hiszen nem kommunikálhat minden app kénye-kedve szerint, másodpercenként a cellával. Tapasztalataim szerint az alkalmazások futására ez a funkció gyakorlatilag semmilyen, felhasználó által is érezhető hatást nem gyakorol, viszont hatékonyabban működik a rendszer rosszabb vételi körülmények vagy általában véve lassabb hálózat esetén.

És akkor itt érdemes egyben rövid kitérőt tenni, mire képes a PRIV az elsőre hatalmasnak tűnő, konkrétan 3410 mAh-s akkumulátorral. Ezen a ponton mindig gondban vagyok kicsit, pláne most, mivel a PRIV-et elég sokat nyomkodtam azóta, hogy hozzám került, mindenesetre egy vasárnapi napon, e cikk írásakor jutottam csak el oda, hogy a reggelig tartó töltést követően este fél tizenkettő után még 48%-nyi töltöttség van a rendszerben, ami a szoftver jóslata szerint nagyjából további 13 órányi működésre elegendő (már ha így folytatom tovább). Ez egész jó eredmény, kár, hogy ma használtam eddig talán a legkevesebbet a mobilt, aminek egyébként egyértelműen a hatalmas a kijelző a legfőbb áramzabálója, de ezzel nagy újdonságot gondolom senkinek nem mondtam.

"Eddig egyetlen BlackBerrybe sem került ekkora teljesítményű áramkör."

Persze leterhelve a Snapdragon 808-as chip is képes pillanatok alatt leapasztani az áramforrás kapacitását, a serény munkát pedig elég komoly hőleadás is kíséri, azaz jól meghajtva a PRIV bizony melegszik, minden korábbi BlackBerrynél jobban. Más kérdés, hogy eddig egyetlen BlackBerrybe sem került ekkora teljesítményű áramkör. A hatmagos chip és az erős grafikus processzor azért sokszor meghálálja magát, a PRIV azon kevés általam látott androidos mobilok közé tartozik, melyeknél a felhasználói felület szinte egyáltalán nem akadozik. Ehhez azért kellett az első, optimalizációkat tartalmazó rendszerfrissítés is, mely egyébként december elején jelent meg a telefonra, és amit minden újdonsült PRIV-tulajnak erősen javallott telepíteni.

p1110737.JPG

Ez a frissítés javított többek közt a kamera funkcióin is, mely egyértelműen a legjobb kamera, amit BlackBerry eddig magán hordott. Nem csak azért, mert a képrézékelő szenzor 18 megapixeles, hanem az általános gyorsasága miatt is. Érdekes, hogy a BlackBerry a kameraszoftverből teljesen kihagyta a BB10-es kamera egyik legjobban hájpolt képességét, a Timeshift funkciót, én mindenesetre nem nagyon ejtettem krokodilkönnyeket utána, bár a gyerekfotózás során lehet, hogy egyszer-kétszer majd visszasírom majd.

Azért persze vannak dolgok, melyek így is fájóan hiányoznak a PRIV-ből több évnyi BB10-ezés után. A BB10 multitask-képességei továbbra is a legjobbak az egész mezőnyben, a Hub verhetetlen, bár Androidon a lehetőségekhez mérten megpróbálták imitálni, nagyon hiányzik a Blend, a PRIV profilkezelése pedig a nyomába sem érhet a BB10-nek. Mondok egy egyszerű példát: nem lehet egy gombnyomással lenémítani a telefont. Gyakorlatilag nincsenek egyszerűen váltogatható, teljesen testre szabható profilok gyárilag a PRIV-en, bár lehet a hangerőszabályzóval némítani meg vibrás üzemmódba kapcsolni, ez távolról sem az az egyszerű mozzanat, amit a BB10 kínál.

A PRIV cserébe a világ legnagyobb mobilalkalmazás-katalógusához ad teljes hozzáférést, nem kell többé trükközni vagy kerülőutakon járni. Különösen a regionális appoknál nagy segítség ez, és igen, egy nagy rakás üzleti appnál, melyek eddig szégyenszemre egyáltalán nem voltak jelen semmilyen BlackBerryn. Nem tűnik így elsőre akkora érvágásnak, mégis ez volt az a szempont, ami úgy fest betette a kaput a BlackBerry 10-nek, a kanadaiak az androidos váltással tehát egy elegáns huszárvágással letudták az app-gap kérdését. A cserébe elszenvedett veszteség egyelőre minimálisnak, vagy inkább nullának tűnik, vagyis üzleti szempontból már most kijelenthető, hogy Chenék jó irányba léptek.

"A BlackBerry első androidos okostelefonja meglehetősen erős, egyben merész indítás a cég részéről."

A BlackBerry első androidos okostelefonja mindazonáltal meglehetősen erős, egyben merész indítás a cég részéről az androidos szegmensben. Erős, mert a PRIV olyan elegáns és egyedi, amilyen egy Samsung mobil soha nem lesz, olyan mobilbiztonságot és támogatást kínál, amit semelyik másik androidos gyártó nem képes nyújtani (különösen ha a BlackBerry saját menedzselt környezetében használják a készüléket), mindezekhez pedig olyan árcetli jár, amelytől a legtöbb potenciális android-használó hirtelen ijesztően sápadtan kezd festeni.

A 275 ezer forintos nyitóár borzasztóan sok, ezért cserébe gyakorlatilag semmilyen baki nem megengedett a cégnek, ami megint csak nem hozza könnyű helyzetbe a gyártót, mely talán most túlságosan is sokat tett fel erre az egy lapra. Szerencsére a PRIV minden, a rendszerből adódó hiányossága és furcsasága ellenére kitűnő készülék lett (és az idő előrehaladtával csak még jobb lesz), igazi hero device, ahogy az angol mondaná, de azért remélem, hogy a BlackBerry rövidesen a mérsékeltebb árszegmensben is megmutatja, hogy tud jó androidos mobilt gyártani.

BlackBerry PRIV tulajdonságok
Kijelző 5,4 hüvelykes AMOLED, 1440x2560 pixeles felbontással (kb 540ppi), lekerekített élekkel
Processzor Qualcomm Snapdragon 808 (MSM8992), kétmagos, 1,8 GHz-es, és négymagos 1,44 GHz-es egységgel. GPU: Adreno 418
Memória 3 GB rendszermemória, 32 GB háttértár, microSD-kártyával bővíthető 2 TB-ig
Rádiós egységek 4G/LTE (Cat9 450/50 Mbps maximális sávszélesség), 802.11ac Wi-Fi, Bluetooth 4.0LE, NFC
Bevitel BlackBerry virtuális billentyűzet, 35 gombos, négysoros kicsúsztatható fizikai QWERTY-billentyűzet, kapacitív funkcióval
Kamera 18 MP, f2.2 Schneider-Kreuznach minősítésű autofókuszos kameraegység, 1/2,4"-es szenzorral, képstabilizátorral, dupla villanóval
Akkumulátor 3410 mAh kapacitású, nem eltávolítható Li-Ion, Qualcomm Quick Charge 2.0 kompatibilis töltőrendszerrel
Operációs rendszer Android 5.1.1 (Lollipop), módosított Linux-kernellel, később Android 6.0-val
Méretek és tömeg 147 (kinyitva 187) x 77,2 x 9,4 mm, 192 gramm

Ha maradtak még benned kérdések a PRIV-vel kapcsolatban, írd meg a kommentekben, szólj hozzá a Facebookon, vagy írj e-mailt!

Ha megtetszett a készülék, a BerryBoltban megvásárolhatod.