Múlt csütörtökön híre ment, hogy a BlackBerry hosszútávú megállapodást kötött a kínai TCL-lel arról, hogy utóbbi kontrollált körülmények között jogosult BlackBerry márkájú készülékeket tervezni, gyártani és a saját terjesztési láncát felhasználva a piacon teríteni. Bevallom őszintén, a szintén a TCL-nél készült DTEK50 és DTEK60 megjelenéséig szinte semmit nem hallottam erről a gyártóról, és gondolom ezzel sokan így vagytok, szóval itt az alkalom, hogy néhány fontosabb tényt megismerjünk velük kapcsolatban.

Copycatből a szórakoztatóelektronikai elitbe

A TCL eredetileg TTK néven jött lére 1981-ben egyetlen profillal: VHS-kazetta gyártással. A cégnek az a remek ötlete támadt, hogy a TDK videokazettáihoz megszólalásig hasonló termékeket dob piacra, ez az ötlet azonban kevéssé tetszett a japánoknak, így egy pert követően a TCL nevet, majd rövidesen profilt váltott.

tcl_blackberry.jpg

A TCL rövidítés eleinte a "True China Lion" nevet takarta, most viszont már a "Telephone Communication Limited" név áll a rövidítés mögött, és valójában ez is lett a 2000-ben világpiacra lépő cég fő csapásiránya. A gyártó Európát leszámítva gyakorlatilag szinte minden kontinensen jelen van saját márkanevű okostelefonjaival, illetve tévékészülékeivel -- utóbbi szegmensben nem mellékesen már a harmadik legnagyobb piaci szereplő a Samsung és az LG mögött. Európában a cég Thomson néven árul tévéket, illetve az Alcatel márka felvásárlását követően Alcatel okostelefonokat.

Érdekes tény: a TCL birtokában van a Palm márkanév is, mellyel vannak még tervei a kínaiaknak.

A vállalat az okostelefonokon és tévéken kívül háztartási gépekben is utazik, így TCL mosógépek, hűtőszekrények vagy éppen légkondik is megtalálhatók a portfólióban.

Érdekes tény: a TCL az IKEA-val is jóban van. A cég gyártja az Uppleva garnitúra beépített szórakoztatóelektronikai egységeit, így a tévéket és a szórakoztatóelekronikai központot.

Bár kínai nagyvállalat lévén a TCL-ben az elsődleges tulajdonos a kínai állam, az alapítást és a későbbi működést sokáig hongkongi befektetők pénzelték, mára pedig igazi pénztermelő géppé vált a vállalat: Éves árbevétele mostanra eléri a 20 milliárd dollárt, vagyis a cirka 

5 600 000 000 000 forintot.

Ja igen, és a cégnek több mint 75 ezer alkalmazottja, 18 fejlesztőközpontja, 20 saját gyára és 40 kereskedelmi irodája van világszerte.

A TCL jóval több tehát, mint egy egyszerű bérgyártó (mint amilyen a Foxconn vagy a Jabil), a BlackBerry gyakorlatilag Kína saját Samsungjának csapott a markába, melynek nagyra törő tervei vannak a nyugati piaccal, és láthatóan képes az itteni igényeknek megfelelő termékeket is előállítani. A BlackBerryvel kötött licencmegállapodásssal tehát mindkét fél jól járhat, hiszen a TCL egy jól ismert márkának köszönhetően növelheti eladásait Észak-Amerikában és Európában, míg a BlackBerry egy rendkívül potens és motivált hardvergyártó partnerre lelt. 

Izgalmas 2017 vár ránk, az első konkrét hírekkel mindjárt az év elején, a CES alkalmával.

Adatforrás: Wikipedia

Gyakorlatilag azóta formálódnak az ebben a posztban lévő gondolatok a fejemben, mióta először hírt adott a BlackBerry arról, hogy androidos mobilt dob piacra. Ezen az egyébként stratégiai fontosságú döntésen én a magam részéről addigra különösebben már nem lepődtem meg, a rajongói tábor egy része azonban élesen kikelt a John Chen vezette cég ellen, a helyzet pedig mostanára egyenesen odáig fajult, hogy a márka legnagyobb rajongói közül többen minden lehetséges plénumon a vesztét kívánják a cégnek. Miközben ők maguk is BlackBerryt használnak, jelenleg is. Amikor ez a blog indult 2010-ben, egy összetartó, frankó kis közösség állt a márka mögött, mi romolhatott el hát vajon, és van-e remény a gyógyulásra?

Optimista ember vagyok, úgyhogy állítom, van.

Sosem vitattam, hogy a BlackBerry elkövetett bizonyos baklövéseket a múltban, melyet amúgy természetesen mindenkinek jogában áll sérelmeznie. A BlackBerry döntési mechanizmusa, a cég túléléséért folytatott erőfeszítések azonban a menedzsment munkáját és célkitűzéseit a legjobb esetben is csak a hivatalos nyilatkozatok alapján ismerő átlag rajongó számára bonyolultak és átláthatatlanok - még számomra is, aki valamelyest jobban rálát az üzletmenetre az átlagnál.

Szokták mondani, hogy a vérbeli BlackBerry-rajongó már akkor okostelefont használt, amikor a mai Viber-generáció még olvasni sem tudott. Ha ezt a kétségtelenül kissé sznob alapvetést nézzük, az igazi rajongók már a BBOS időkben (vagyis a csúcsponton) a céggel voltak, és bizakodva vásároltak nem kevés pénzért BB10-es telefont az új operációs rendszer 2013-as megjelenését követően. A bizakodásra egyébként minden okuk/okunk megvolt, hiszen a BB10 máig a legjobb, legintuitívabb, legbiztonságosabb mobilos operációs rendszer, vita nincs.

layered_dtek50.jpg 

Bizonyára vannak sokan, akik nem értenek egyet ezzel, de szerintem 2013-ban a BlackBerry minden tőle telhetőt megtett, hogy az újszülött platformnak valamennyi teret biztosítson a már akkor erősen duopol piacon. A cég jól felismerte, hogy egyetlen platform sem arathat globális sikert, csakis akkor, ha alkalmazásplatformként is sikeres. Pénzt fizettek fejlesztőknek androidos appok portolására, ontották magukból a fejlesztői dokumentációkat, képzéseket, fejlesztői konferenciákat tartottak és a többi. A piac végül különböző okok miatt nem fogadta jól a rendszert, ugyanezen okok miatt került egyébként zuhanórepülésbe a Windows Phone is, amely mögött a Microsoft és az ő kimeríthetetlen pénzeszsákja állt.

És akkor jött John Chen.

Az a John Chen, aki már akkor arról volt híres, hogy veszett ügyek mellé állva valahogy mégis értéket teremt, és képes megmenteni egy fél lábbal a sírban lévő céget a teljes pusztulástól. Azóta eltelt három év, a BlackBerry vezetése pedig kénytelen volt meghozni néhány fájdalmas döntést, azért, hogy 2016 végén is legyen még BlackBerry.

Ilyen fájdalmas döntés a legutóbbi is, a hardverekhez köthető tevékenységek szinte teljes kiszervezése, vagy éppen az Android "felkarolása". Az egyedi készülékeikbe kapaszkodó hardcore fanatikusoknak ez már végképp betette a kaput, hiszen olybá tűnhet, hogy a cég mindent hátra hagyott, ami egykor fontos volt a számára. Csakhogy nem egészen ez történt.

A BlackBerry számára a készülék már nem fontos, egy eszköz csupán, amivel/amire a szoftvert el lehet adni.

Ezzel az erővel tervezheti, gyárthatja más is.

Termelje csak ki más az ezzel járó költségeket. Ezzel a dilemmával egyébként a piac összes szereplője kénytelen szembe nézni, leszámítva talán az Apple-t és a Samsungot. Más kérdés, hogy a legtöbb gyártó vajmi kevés értéket tud hozzátenni az Androidhoz, vagyis meglehetősen gyászos jövőkép elé néz.

Mégis, a BlackBerry logóval ellátott okostelefonok - tervezze és gyártsa őket bárki - sosem fognak teljesen beleszürkülni a tömegbe, a BlackBerry által módosított Android és a cég saját fejlesztésű produktív/biztonsági appjai ugyanis minden egyes frissítéssel, minden rendszer főverzió lépéssel közelebb kerülnek ahhoz az élményhez, amit a BB10 kínált (még ha az architekturális eltérések miatt soha nem is fog teljesen hasonlítani egymásra a két rendszer). És ha tisztán végiggondolod, tudod, hogy ez az egyetlen lehetőség a "BlackBerry-élmény" megmentésére - tudja ezt számos olyan barátom, ismerősöm is, akik BB10-ről váltottak át valamilyen androidos BlackBerryre, és ma már egyikük sem bánja.

Tudom, hogy ezek a gondolatok jottányit sem kárpótolnak azért, mert a BB10 frissítése hónapok óta késik, mert a Facebook és a WhatsApp kihátrált a platform mögül (ami megjegyzem nem a BlackBerry döntése volt), és különben is, kemény pénzeket perkáltál a Passportért/Z10-ért/Classicért, és a BlackBerry hozzátartozik az identitástudatodhoz, mégis mások kigúnyolnak miatta. Ez azonban nem a BlackBerry hibája (a tiéd meg aztán végképp nem).

Amikor BlackBerryt vettél a cég egy biztonságos és produktív eszközt ígért neked, mely megvédi az adataidat és a privát szférádat. 

Ellenség ilyent viszonylag ritkán csinál.

Lehet rajta szomorkodni, sírni, hisztizni, anyázni, örülni, röhögni, ünnepelni, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a Google mobilos operációs rendszere, az Android lassan TÉNYLEG minden mást kiszorít a piacról. Ezzel gondolom senkinek nem mondtam túl nagy újdonságot, a Gartner frissen kiadott statisztikái alapján az Origo által készített szemléltető ábra azonban hihetetlenül jól illusztrálja a folyamatot.


Create pie charts

Az ábrában az a jó, hogy kitűnően összehasonlítható az egy évvel korábbi helyzettel a mostani, és jól látszik az "alternatív platformok", köztük a BlackBerry (10) és a Windows Phone drámai visszaszorulása. Amiért ugye megint csak kár, de hát így működik a piac, ami platform felosztást tekintve kísértetiesen kezd hasonlítani a PC-k piacára, ahol a Windows van hasonló helyzetben, mint a mobiloknál az Android.

dtek_dtek50.jpg

Nem különösebben meglepő ennek fényében az sem, hogy a BlackBerry tavaly úgy döntött, hogy a BlackBerry 10-es készülékvonal megtartása mellett előrukkol androidos készülékekkel is, melyekből most kezdték szállítani a második variánst, a PRIV-nél lényegesen olcsóbb DTEK50-et. A telefon a PRIV-hez hasonlóan az Android egy a BlackBerry által több ezer ponton módosított, extra alkalmazásokkal ellátott verzióját futtatja, mellyel ez a két készülék jelenleg olyan mobilbiztonságot kínál a dobozból kivéve azonnal, melyet más gyártó nem.

Az óriási androidos bázis rendkívül szegmentált, a megkülönböztetés pedig meglehetősen kínkeserves feladat a gyártóknak, az azonban már a média számára is egyre világosabb, hogy a BlackBerry jó lóra tehet a biztonságos és produktív szolgáltatások erősítésére, kiemelésére. Nem beszélve arról, hogy az Androiddal végre teljesen alaptalanná teszi azokat a vádakat, hogy a BlackBerrykre szinte egyáltalán nem érhetők el alkalmazások.

Via Origo.

Közzétette májussal zárult pénzügyi negyedévének teljesítményét a BlackBerry. A számok nem szépek, viszont nem reménytelenek. Kezdjük a minket leginkább foglalkoztató kérdéssel, az okostelefonokkal. A BlackBerry nem tette közzé, mennyi készüléket adott el a negyedév során, a számokból ugyanakkor sejthető, hogy ez a szám valahol 500 ezer darab körül lehet. Ez egyáltalán nem sok, és jelenleg nyereséget sem termel (a BlackBerry a jelek szerint csak valamivel a gyártási költség felett tudja eladni a telefonokat, de ebből még nem tudja kitermelni a fejlesztési és adminisztratív költségeket). A bevételek, és ezzel nagyjából párhuzamosan az eladott darabszám is, mintegy 44 százalékkal esett vissza egy év alatt, amiből sejthető, hogy a PRIV-nek sem sikerült átütő eredményt elérni, a BlackBerry erőfeszítései ellenére sem.

bb_calendar.png

Érdekesség, hogy a BlackBerry új bizniszbe vágott: ezentúl licencelni fogja készülékgyártóknak, akár rivális okostelefon márkáknak a Hubot vagy mobil operációs rendszereinek bármelyik részét (vagy akár egészét), amiért cserébe az eladott készülékek után egy bizonyos összegekt kapna. Egyelőre nincs szó konkrét megállapodásról, a cég valószínűleg a negyedéves jelentését használta arra, hogy bejelentse a világnak ezt az új modellt. (Mond az valakinek valamit itt, hogy BlackBerry Experience Suite? - Tom és Berry)

Ami a számokat illeti, a régi (OS 7 és korábbi) BlackBerry készülékek nyugdíjba vonulásával együtt zuhannak a klasszikus BES/BIS havidíjakból származó bevételek is, amit egyelőre nem tud ellensúlyozni a növekvő szoftver és technológiai licencelési üzletág. A forgalom itt ugyan növekszik, a 166 millió dolláros bevétel azonban mindössze 30 millióval több az egy évvel korábbinál, miközben máshol ennek többszöröse tűnt el. A BlackBerry több stratégiai felvásárlást is végrehajtott a mobilkommunikáció, kollaboráció és biztonság területén, aminek célja a szofverüzletág technológiai gazdagítása mellett a forgalom felfújása. Az elmúlt 12 hónapban a társaság közel 800 milló dollárt költött összesen négy cég megszerzésére. Ez az a terület, ahol a BlackBerry nemhogy nem csökkent költséget, hanem még növeli is a létszámot, hogy egyre több cégnek tudja eladni a mobilmenedzsment szoftvereit.

Összességében a cég eredményeit egy 500 millió dolláros értékvesztési leírás rántotta a mélybe - enélkül, valamint a többi egyszeri tétel nélkül a vállalat nem lett volna veszteséges.

Tegnap futótűzként kezdett terjedni az interneten a hír, miszerint a kanadai yard 2010-től kezdődően sikeresen visszafejtett egy bűnügy kapcsán bizonyos BlackBerryk közti kommunikációt. Az ügyet exkluzívként tálaló Vice News cikke azt sugallja, hogy a nyomozószerveknek valahogy a birtokába került az a mesterkulcs, amivel ezt megtehették, bár azt senki nem tudja biztosan, hogy ez pontosan hogyan került hozzájuk, és még mindig használják-e "megfigyelésre". 

A sajtó persze - részben az Apple-FBI csörte hatására - felkapta a sztorit, a témában megjelent cikkek egy része azonban szokás szerint köszönőviszonyban sincs a valósággal, de legalábbis némi pontosításra szorul. 

Először is, több cikk határozottan állítja, hogy hat évvel ezelőtt a kanadaiak kezébe került mesterkulcs a BBM titkosítását oldja fel, illetve kvázi akinek ez a kulcs a birtokába kerül, az kénye-kedve szerint beleolvashat bárkinek az üzeneteibe. Ez azonban egyértelműen hülyeség, mivel még a forrás cikk is PIN to PIN üzenetet ír, aminek kétségtelenül van köze a BBM-hez, nagyjából annyi, mint szekérnek a Lamborghinihez (gyk mindkettőnek négy kereke van).

A fenti hasonlat abból a szempontból is találó, hogy a PIN to PIN üzenetek tekinthetők a BBM ősének: A rendszer arra épült, hogy két BlackBerry közt direktben lehessen üzenetet küldeni a BlackBerry (akkor még RIM) szerverén keresztül, a készülékek egyedi azonosítóját (vagyis a PIN-t - aminek semmi köze SIM-ek, vagy bankkártyák PIN-jéhez!) felhasználva. A PIN üzenetek 168 bites 3DES titkosítást használtak, a visszafejtéshez szükséges univerzális kulcsokat pedig minden BlackBerry tartalmazta gyárilag. Vagyis aki ennek a kulcsnak a birtokában van (volt), és valahogy hozzájut(ott) a készülékek közti kódolt adatfolyamhoz, minden üzenetbe beleolvashat(ott). Nagyjából ezt érte el a kanadai rendőrség 2010-ben.

bbm_encryption.png

A BBM ehhez képest ma már erősebb titkosítást használ, így a 3DES titkosítás felett egy másik titkosítási réteg (TLS, vagyis Transport Layer Security) is húzódik. Ez a titkosítási módszer (amit többek közt a banki kommunikációban is használnak) máshogy épül fel, mint a 3DES, vagyis nem létezik egy olyan univerzális, mindenható kulcs, amivel minden üzenetet vissza lehetne fejteni. A (nagy)vállalatoknak kínált BBM Protected még ezt a titkosítási szintet is megemeli egy harmadik titkosítási réteg, a PGP beiktatásával, ami a váltakozó kulcspárok miatt a manapság elérhető egyik legbrutálisabb titkosítási metódus.

Magyarul ha BlackBerryd van, vagy BBM-et használsz más készüléken, ez a mostani "leleplezés" jó eséllyel egyáltalán nem érint téged, ha pedig 4-5 évnél régebbi BlackBerry típust használsz és még mindig PIN-üzenetekkel kommunikálsz valakivel, aki hozzád hasonlóan 4-5 évnél régebbi BlackBerryvel nyomul, akkor meg magadra vess.

Az ügy persze ettől még felvet bizonyos kérdéseket, például hogyan került az ominózus mesterkulcs a kanadai rendőrökhöz, illetve a rendőrség miért nem a mesterkulccsal rendelkező BlackBerrytől kérte az érintett adatok (kommunikáció) kiadását - ami egyébként a legális útja lenne egy nyomozati tevékenységnek. Vagy miért pont most ütött be a mennykő, amikor az ügyben érintett bírósági tárgyalás alapján évek óta kvázi nyilvános volt, hogy a kanadaiak BlackBerryk közti kommunikációt hallgattak le.

Itt tartunk most, remélhetőleg a BlackBerry is ismerteti mielőbb az álláspontját a témában, és tisztáz néhány hülyeséget, amit az utóbbi órákban produkált a netes hírgyár.

Ok, értem én, hogy valakit mindig okolni kell azért, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnénk, pláne ha hozzánk közel álló témáról van szó. Már eleve, bármi gondság van, azért hétszentség, hogy mindig más a hibás, és még véletlenül sem akar az ember gondolkodni holmi döntésháttérről, mert az kurva fárasztó. Itt van példának okáért a BlackBerry vezére, John Chen, aki nem elég, hogy leépítéseket hajt végre a cégnél (lásd előző poszt), de a BB10 vére is az ő kezéhez tapad, plusz lefeküdt a Google-nek is. 

A k*cs*g kínai!!!

Pedig Jonh Chent megtenni a BlackBerry első számú bűnbakjának kicsit olyan, mintha valaki az orvost hibáztatná, amikor közli, hogy le kéne állni a cigivel meg a piával, különben nagy bajok lesznek. Arról nem beszélve, hogy John Chen technikailag nem is kínai, hanem hongkongi.

Ami azt illeti, Chen az utolsó pillanatokban kapta el (az orvosos példánál maradva) a BlackBerry gyógyíthatatlannak tűnő betegségét, aminek a kezelése fájdalmas és embert próbáló. És mint minden talpra állási folyamatnak, ennek is ára van. 

chen_scratching.jpg

A BlackBerry mai vezetésének valójában nem sok köze van ahhoz, hogy a BB10 végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a cég hardverrészlegének túlélése érdekében nem maradt más hátra, mint más opció után nézni. Az egyetlen opció után. A mostani helyzet, illetve a BlackBerry új irányvonala valójában 5-8 évvel ezelőtti döntések eredménye, illetve az akkori vezetés által okozott károk mentése. Semmi más. 

Amit a Heins-vezetés sem tudott helyrerakni, arra felkért a BlackBerry igazgatótanácsa egy üzleti stratégát, aki saját bevallása szerint azért vállalta a feladatot, mert szeret vert helyzetből felállni. Ő tehát Chen, aki talán egy kissé tech-antitálentum (ezért jól ki lehet röhögni, amikor elvész a PRIV kezelésében), néha kissé túlontúl szókimondó, viszont Jackie Chan után az első hongkongi, akit még humorérzékkel is megáldott a sors.

Lehet hibáztatni a BlackBerryt (illetve a k*cs*g kínait) persze sok aktuális történés miatt is. Például mert nincs mérhető marketing, meg mert drága a PRIV, vagy mert reklámokat rak a BBM feedbe. Vagy mert február van, és hétfő, és mert ha ez nem lenne elég, még esik is.

A szemét!

Sajnos az a helyzet, hogy a marketingköltés az okostelefon-piacon (már ha a klasszikus marketingről, lásd reklámokról, vagy reklámtámogatásról beszélünk) gyakorlatilag pénzégetés, mivel a két nagyágyú mellett bárki bármit is csinálhat, garantáltan nem fog nyomot hagyni vele a piacon. Persze ha van zsé a bankban, mert mondjuk a cég videojátékos, operációs rendszeres, irodai alkalmazásos netán felhőüzletága kitermeli, akkor nem gond, lehet szórni két marékkal. Ezzel csak az a baj, hogy egyetlen céget leszámítva senkinek nincs egyszerre videojátékos, operációs rendszeres, irodai alkalmazásos és felhős üzletága a mobilos mellé.

A másik kedvencem az árkérdés. Ha már fentebb operációs rendszereket emlegettem, itt van ékes példának a PC-s piac, ahol egy-két ázsiai gyártó pár éve úgy gondolta, hogy jó ötlet árversenyt szítani, így lehet pár negyedévig az IDC toplistákra recs... pardon, onanizálni. Ezek a gyártók ma nagyjából az életükért küzdenek. Ebből is látszik, hogy az árverseny egy elképesztően veszélyes játék, egy olyan luxus, amit a BlackBerry ebben a helyzetben nem engedhet meg magának, meg igazából soha nem is volt a cég stílusa.

A helyzet ez alapján elég kilátástalannak tűnhet, hiszen az Apple-Samsung duopollal szemben úgy tűnik, mindenki halálra van ítélve (a kínaiakat meg a Microsoftot most vegyük ki a képletből). Pedig nem, csak nem feltétlenül velük kell versenyezni. Újra kell gondolni, miben lehet jó a cég, és azt kell csinálni, jól kell csinálni, és a kemény munka idővel meghozza az eredményét.

Aki John Chent démonizálja a jelen helyzetben, gondolja végig a fentieket. Ha idáig eljutottál az olvasásban, az már félsiker.