Ki gondolná, hogy a nyomógombjaival ikonikussá vált BlackBerry éppen nyolc éve van jelen az érintőkijelzős okostelefonok piacán? Pedig a kanadai cég első próbálkozása (ez volt a BlackBerry 9500, vagyis a Storm) éppen 2008 novemberében vált elérhetővé, és viharos gyorsasággal el is tűnt az igazi okostelefon-korszak hajnalára. A BlackBerrynek nem áll jól ez a formátum, a cipész maradjon a kaptafánál, egy BlackBerry csak gombokkal BlackBerry - a sajtó és a felhasználók egy személyben mondtak nemet az új irányvonalra. Az azóta eltelt nyolc évben aztán bebizonyosodott, hogy a nagy tömegek számára csakis ennek a formátumnak van stabil jövője, a BlackBerry pedig többször is nekifutott a full touch szegmensnek, de a kép valahogy csak nem állt össze az évek során. 

A sors különös fintora, hogy a BlackBerry azután tudott csak igazán ütőképes, a konkurenciával gyakorlatilag teljesen pariban álló csúcskategóriás érintős telefont letenni az asztalra, amikor nem csak a gyártást, hanem a készülékek tervezését is kiadta a kezéből. Itt van a DTEK60, ami eljutott végre a csúcsra akkor, amikor a BlackBerry már régen túl van a csúcson.

"Még a kamerán sincs ott a hivalkodó felirat, hogy "ezt nézd bakker, 21 megapixel!", pedig ha valamivel lehetne hivalkodni, akkor ez biztosan az."

A DTEK60 a BlackBerry harmadik androidos modellje, egyben a második olyan, melyet egy külső partner -- jelen esetben a kínai TCL -- referenciadizájnjára építenek. A középkategóriás kistesóhoz, a DTEK50-hez képest azonban lényeges különbség, hogy pontosan ez a kiszerelés, pontosan ebben a formában nem öltött testet más márkanév alatt, azaz ezúttal a BlackBerry számára egyedileg tervezett modellről van szó, noha kétségtelen, hogy a mobil magán visel bizonyos "Alcateles" vonásokat.

dtek60_001.jpg

A DTEK50 kapcsán augusztusban lelkesen ecseteltem, hogy középkategóriás áron mennyire minőségi darab a telefon, az elegáns formával, a fém kerettel és a hibátlan összeszereléssel. Ezt az arányt szerencsére a DTEK60-nál is sikerült megtartani. Az új csúcskategóriás androidos BlackBerry a manapság több gyártónál is megjelent, divatosnak tekinthető elől-hátul üveg formát követi, fém keretbe ágyazva, teljesen minimalista megközelítéssel. A sötétszürke hátlap az egyetlen, ahol feltűnik a BlackBerry logó, egyébként sehol semmilyen felirat vagy egyéb jelölés nem töri meg a formát (na jó, a hátlapon nagyon halványan ott van azért a kötelező CE tanúsítás). Még a kamerán sincs ott a hivalkodó felirat, hogy "ezt nézd bakker, 21 megapixel!", pedig ha valamivel lehetne hivalkodni, akkor ez biztosan az.

A DTEK60 ennek hatására nem csak minimalista, hanem rendkívül elegáns, kecses telefon is lett, ami a full üveg felépítésen túl mindenekelőtt a nagyon durván vékony, mindössze 7 milliméteres vastagságú készülékháznak köszönhető. Ebből egyedül a kamera lencserendszere emelkedik ki, de az meglehetősen, nagyjából 2 millimétert, ami így elsőre nem tűnik olyan soknak, de jelen esetben a telefon vastagságának csaknem harmadáról beszélünk. 

Az üveg hátlap mellett lehet pro és kontra is érvelni, a tapasztalat mindenesetre azt mondatja velem, hogy aki nem érzi abszolút biztos kezűnek magát, az inkább bújtassa valamilyen tokba a telefont, mert egy közepesen ügyetlen kézmozdulatnak elég csúnya vége lehet ez esetben. Az üveg hátlap egyébként semmivel sem gyűjti jobban az ujjlenyomatokat, mint a kijelzőüveg, illetve állítólag a karcolásoknak is hasonlóképpen áll ellen, amit őszintén szólva nem volt alkalmam (vagy merszem) kipróbálni, mivel a DTEK60-at a fenti okokból kifolyólag jobbnak láttam mindvégig a gyári szilikontokban tartani.

"...nagyra nőtt férfi kezet kíván, lehetőség szerint balkezes férfiét..."

Érdemes még azért pár szót ejteni a telefon ergonómiájáról, aminek ugyanúgy része a csúszós hátlap, mint maga a fizikai méret. Igen, a DTEK60 az 5,5 hüvelykes képátlójú kijelzőnek köszönhetően meglehetősen nagy telefon, nagyra nőtt férfi kezet kíván, lehetőség szerint balkezes férfiét (szerencsére én pont ebbe a halmazba esek). Ahogy a Mobilarena tesztjében is szóba került, illetve néhány ismerősom megjegyezte, a ki- és bekapcsológomb a fém keret bal felső részén egy jobbkezes számára kissé nyakatekert módon, mutatóujjal érhető el, míg a balkezeseknek sokkal jobban kézre, pontosabban hüvelykujjra áll a gomb. 

Szerencsére a BlackBerry (pontosabban a TCL) ugyanezt a kiosztást fordítottan is elhelyezte a DTEK60-ra (meg a DTEK50-re is), a jobb oldalt középen található, programozható Convenience key személyében, amit a balkezesek mutatóujjal, a jobbkezesek hüvelykujjal nyomogathatnak. A hangerőszabályzó gombok a jobb oldalon már jóval kommerszebb helyre kerültek, a BlackBerryknél első alkalommal feltűnő USB-C csatlakozó viszont alul jobb oldalra csúszott, mivel középen minden helyet elfoglal a sztereó hangszórópár egyik darabja. Ez különösen az autós tartók használatát nehezítheti meg, az ilyen eszközök vásárlása során oda kell figyelni rá, hogy a tartóperemek ne takarják a töltőcsatlakozót.

dtek60_003.jpg

A DTEK60 hátlapjára kicsit visszatérve érdemes kiemelni, hogy ez a telefon a BlackBerryk közül elsőként tartalmaz biometrikus azonosító rendszert, azaz ujjlenyomat-olvasót. A szkenner a kamera alá került, nem szolgál nyomógombként, nincs semmilyen funkciója az ujjlenyomat-olvasáson kívül. Az olvasó számomra megfelelően pontosnak bizonyult, bár tény, hogy az ujj pozicionálást alapesetben semmi sem segíti a hátlapon, ezért a tok itt is jól tud jönni. A beolvasás kellően gyors is, extra kényelem, hogy azonnal fel is ébreszthető így a telefon (a bekapcsológomb megnyomása nélkül), de azt azért nem árt észbe vésni, hogy az efféle biometrikus azonosítás inkább kényelmes, mintsem szuperbiztonságos, még akkor is, ha James Bond még az elektromos fogkeféjéhez is ezt használja.

"...ennyire penge kijelzőt én BlackBerrynél még nem láttam..."

Az új csúcs-BlackBerry a kategóriájához teljes mértékben méltó felépítés és összeszerelés mellett kategóriájának egyik legjobb kijelzőjével is rendelkezik. Az 1440 x 2560 pixeles (ez kb. 534 ppi-s pixelsűrűséget jelent) AMOLED kijelzőt leginkább a PRIV paneljéhez érdemes hasonlítani, annál pedig mind fényerőben, mind színhelyességben jobb a DTEK60 panelje. Továbbmegyek, ennyire penge kijelzőt én BlackBerrynél még nem láttam, az olvashatósággal még napfénynél sincs gond (jó-jó, őszi napfénynél), a fehér pedig ránézésre sokkal közelebb áll a tényleges fehérhez, mint a PRIV esetében (de lehet állítgatni is rajta, ha valakinek a gyári érték ne felelne meg).

A panel jelen esetben szakít a PRIV-nél tapasztalható látványos lekerekítésekkel, de az éleken azért minimálisan így is vannak ívek, szemben például a DTEK50-nel, ahol a kijelző szélén egy leheletnyi perem tudatja az ujjunkkal, hogy itt van vége a telefonnak. Félig-meddig a panelhez tartozik a felső hangszóró és a panel között villogó értesítési LED, mely egyedül vörösen tud csak világítani, és minden ellenkező híreszteléssel szemben ez jó eséllyel így is marad, mivel a többszínű (RGB) LED teljesen eltérő elektronikát kíván, amit egy szoftveres módosítás aligha tud belecsempészni a telefonba. Ez egyébként számomra az egyik legnagyobb szívfájdalom a DTEK60-at érintően, és alighanem mindenkinek az lesz, aki egynél több e-mail fiók tartalmát böngészgeti az okostelefonján.

A DTEK60 a külső és a panel mellett belül is ízig-vérig csúcskategóriás gépezet, a jelenleg elérhető egyik legnagyobb teljesítményű processzorral, 4 GB memóriával és 32 GB-nyi, bővíthető háttértárral. Köztudott, hogy az Android talán a legrosszabbul skálázódó mobil operációs rendszer, ehhez képest az alapvető napi használat során már a DTEK50-be épített, jóval szerényebb képességű CPU-GPU páros, és a kevesebb (3 GB) memória is szépen elmuzsikált, a DTEK60-on pedig valósággal szárnyal az Android 6.0, még a legintenzívebb igénybe vétel esetén is, dacára a brutálisan magas felbontásnak.

dtek50_vs_dtek60.jpg

Mégis, úgy gondolom, hogy a DTEK60 nem feltétlenül a csúcs Snapdragon processzor, sokkal inkább a 4 GB-ra növelt rendszermemória révén válhat általában véve használhatóbb és időtállóbb darabbá. Az Androidról ugyanis az is köztudott, hogy nem bánik éppen takarékosan a memóriával, ez a probléma pedig onnantól kezdve látványosan, meg-megakadások képében kezd jelentkezni, hogy a processzor nem tudja előbányászni a rendszermemóriából azt a programrészletet, amire éppen szüksége van.

A DTEK60-at immár több mint két hete használom, és nem állítom ugyan, hogy nem találkoztam ilyen akadással, de ez telefon eddig a legsimább android-élményt nyújtotta a számomra, bosszantó lefagyások vagy egyéb, jelentős szoftveres problémák, incidensek nélkül. Ez részben annak is köszönhető, hogy a PRIV-vel éppen egy éve megjelent gyári, BlackBerry-alkalmazások az elmúlt egy év során rengeteget fejlődtek, így aki napi szinten rá van utalva például a Hub-ra, vagy a BlackBerry Launcherre, az ma már nem csak több funkciót ér el ezeken az appokon keresztül, mint egy éve, de minden sokkal üzembiztosabbá is vált az idők során.

"...eddig - eszköztől függetlenül - senkinek nem sikerült még dokumentáltan feltörnie androidos BlackBerryt..."

És ha már szóba került az üzembiztosság, akkor a biztonság kérdéskörét is érdemes kissé boncolgatni: A DTEK60-on alapvetően ugyanaz az átalakított, több ezer kernelszintű módosítást tartalmazó Android fut, mint a PRIV-en vagy a DTEK50-en. Erről azt kell tudni, hogy eddig - eszköztől függetlenül - senkinek nem sikerült még dokumentáltan feltörnie androidos BlackBerryt, így legalábbis kérdéses, hogy a manapság oly divatos, emelt szintű jogosultságra épülő sebezhetőségeket milyen hatékonysággal lehet ezeken a telefonokon kihasználni. Mindezt tetézi a havi szintű biztonsági frissítés, amit a Google-lal karöltve rendszeresen, a hónap elején tesz közzé a BlackBerry.

Ami a DTEK60 egyéb, mondjuk úgy, alapvetően telefoncélú felhasználását illeti, a tapasztalataim vegyesnek bizonyulnak. Egyrészt én a beszédminőséget mind a DTEK50, mind a DTEK60 esetében rosszabbnak éreztem hagyományos telefonmódban, mint mondjuk a PRIV-nél vagy a Passportnál (utóbbi abszolút etalonnak számít). Kihangosítva már lényegesen jobb a helyzet, a DTEK60 két hangszórója (telefonbeszélgetés közben csak az egyik szól!) jó szolgálatot teljesít, de a hangszórópár inkább valamilyen médiatartalom lejátszása esetén tudja kivillantani a foga fehérjét. Itt szerepet játszhat a telefonra gyárilag telepített Waves MaxxAudio alkalmazás, mellyel apró trükkökkel igyekszik átverni a fülünket, több-kevesebb sikerrel. Az app egyébként - érthetetlen módon - headsettel nem kompatibilis, bár ez talán annak fényében kevéssé zavaró, hogy a telefon gyári fülese továbbra is kiemelkedően jól szól ahhoz képest, hogy standard gyári tartozék.

A DTEK60 vételi képességei a Telekom mobilhálózatán, illetve Wi-Fi-n használva általában véve egyaránt kitűnőnek bizonyultak, ami jól kialakított antennafelépítésre és tunerre/rádiós modulra utal. Manapság egy telefon vásárlása során ez már nem feltétlenül játszik elsődleges szerepet, belátom, azt mindenesetre valószínűsítem, hogy aki a DTEK60-at választja, annak jó eséllyel nem lesz komoly vételi problémája olyan helyeken, ahol más okostelefonok már régen elvéreznek.

Aki a mobiljára mint elsődleges képrögzítő eszközre tekint, annak manapság elengedhetetlen egy nagy felbontású, jó fényerejű, jól paraméterezhető szoftverrel ellátott kameraegység. A DTEK60 kamerája a tapasztalataim szerint alapvetően fel tud nőni ezekhez az elvárásokhoz, a 21 megapixeles hátlapi szenzor típusra ugyanaz, amit a PRIV is használ (a hasznos felbontás közti különbséget a lencserendszer és az optikai képstabilizátor okozza), a szenzor egy f/2.0 fényerejű autófókuszos lencserendszeren keresztül lát ki a világra. A lencsetagok nem kaptak optikai képstabilizátort, ami az éjszakai felvételek készítésénél problémás lehet, de legalábbis nem árt stabil(abb) kéz, törzshöz szorított könyökökkel.

A kamerarendszer agyát jelentő mobilapp, a BlackBerry Camera a hagyományos, point and shoot jellegű fotózáson túl szerencsére manuális beállítások tömkelegét kínálja, plusz még automata módban is ott van az expozíció korrekció csúszka, aminek azonnal látszik is az eredménye a keresőképen. A fókusz és az expozíció érzésre valamivel gyorsabb, mint a PRIV-nél, az eredmény pedig többnyire azt a szintet hozza, amit egy hasonló kategóriájú készüléktől elvárhat az ember. A videofelvételek felbontása egészen 4k-ig növelhető (nem árt egy nagy kapacitású memóriakártya sem a rendszeres videózáshoz), illetve adott a lassított felvétel készítésének a lehetősége is.

Aki azt gondolja, hogy a nagyobb kijelző, és a nagyobb teljesítményű processzor rossz hatással van az akkus rendelkezésre állásra a DTEK60-nál, annak van egy jó hírem: a telefonba fixen beépített, 3000 mAh-s akkumulátor a tapasztalataim szerint ugyanazt a nyüstölést lényegesen jobban bírja, mint a PRIV, a több mint tíz százalékkal több áramot tároló akkuja dacára. Ennek szerintem csak részben a nagyobb összteljesítmény mellett energiatakarékosabb felépítésű processzor az oka.

dtek60_004.jpg

A DTEK60 esetében már használat közben is érezni, hogy jóval kevésbé fárasztja a munka, azaz lényegesen kevésbé melegszik fel működés, vagy töltés közben, mint a PRIV. A DTEK60 már kompatibilis a QuickCharge szabvány 3.0-s verziójával, ami fél óra töltéssel nulláról elméletileg akár 75%-nyi töltésig is képes felpumpálni az akkut. Én egy 2.0-s töltővel használom rendszeresen a DTEK60-at, de tapasztalataim szerint a fél óra alatt ez esetben is megvan legalább az 50 százalékpontnyi töltöttség plusz. Összességében a DTEK60 töltés nélkül is bőven kibír nálam egy napot, pedig én aztán nem kímélem, de ha netán szorulna a hurok, negyed órányi töltési szünet beiktatásával nagyon-nagyon jó esély van rá, hogy a nap végén előbb dőlök ki én, mint a telefon.

"...a DTEK60 hosszú évek óta az első olyan BlackBerry, mely nem elsősorban, vagy nem kizárólag üzletembereknek ajánlható jó szívvel..."

Emlékszem pár évvel ezelőtt, amikor a BlackBerry Z30-at először a kezembe fogtam, mennyire taszított a puritán, "tepsifonos-samsungos" formavilága a készüléknek. Aztán később megbarátkoztam vele, bár írni máig nem tanultam meg rendesen virtuális gombokon. A DTEK60 leginkább a Z30 örökségét viszi tovább, azzal a lényeges különbséggel, hogy jóval szélesebb felhasználási lehetőséget biztosít, mint a BlackBerry három évvel ezelőtti csúcsmodellje, ráadásul a kategóriájának megfelelő, egyáltalán nem túlzó áron.

Meggyőződésem, hogy a DTEK60 hosszú évek óta az első olyan BlackBerry, mely nem elsősorban, vagy nem kizárólag üzletembereknek ajánlható jó szívvel, hanem olyan egyéni felhasználóknak is, akik időtálló befektetésként tekintenek egy okostelefonra, emellett fokozott figyelmet fordítanak a telefonon keresztül zajló kommunikáció biztonságára, valamint a készüléken tárolt adatok védelmére.

dtek60_005.jpg

A BlackBerry új zászlóshajója ezúttal szinte mindenben versenyben marad a konkurenciával, egyedül olyan apróságok hiányozhatnak, mint a vezeték nélküli töltés, meg a vízálló működés, illetve bizonyára vannak olyan csúcsmobilok a kínálatban, melyeknek a kamerája is jobb. Azok a modellek viszont, melyek mindezt egyben nyújtják, adott esetben lényegesen drágábbak, mint az itthon 200 ezer forintért rajtoló DTEK60. Szóval ha az új üzleti stratégiája alapján a továbbiakban is ilyen készülékeket tesz le a BlackBerry partnerei révén az asztalra, nem lesz itt nagy gond. Kár, hogy az első, lényegi kompromisszumoktól mentes full touch csúcs-BlackBerry megjelenésére 2016-ig kellett várni.

BlackBerry DTEK60 tulajdonságok
Kijelző 5,5 hüvelykes, 2560x1440 pixeles felbontással (kb 534ppi), AMOLED
Processzor Qualcomm Snapdragon 820 (MSM8996), 2+2 Kryo 2.15GHz / 1.6GHz maggal. GPU: Adreno 530
Memória 4 GB rendszermemória, 32 GB háttértár, microSD-kártyával bővíthető 2 TB-ig
Rádiós egységek 4G/LTE (Cat9 450/50 Mbps maximális sávszélesség), 802.11ac Wi-Fi, Bluetooth 4.2LE, NFC
Bevitel BlackBerry virtuális billentyűzet
Kamera 21 MP, autofókuszos kameraegység, képstabilizátorral, villanóval, 4k felbontású videorögzítési lehetőség (előlap: 8 MP, f2.2 fixfókuszos kamera)
Akkumulátor 3000 mAh kapacitású, nem eltávolítható Li-Ion, Qualcomm Quick Charge 3.0 kompatibilis töltőrendszerrel
Operációs rendszer Android 6.0.1 (Marshmallow)
Csatlakozás USB Type-C csatlakozó, OTG támogatással
Méretek és tömeg 153,9 x 75,4 x 7 mm, 165 gramm

A DTEK60 megvásárolható a BerryBoltban, két év gyári jótállással, ingyenes házhozszállítással.

A BlackBerry első androidos okostelefonjának, a PRIV-nek a tavalyi megjelenésekor elemzők és újságírók egymással teljes egyetértésben bólogatva szajkózták, hogy a szétcsúsztatható QWERTY-billentyűzetes PRIV a BlackBerry utolsó húzása, ha ez sem jön be, akkor vége a dalnak. Az androidos csúszka végül nem lett hangos siker, a kanadai cég ennek ellenére jól összezavart mindenkit azzal, hogy pár héttel ezelőtt piacra dobta második androidos készülékét, és ha ez még nem lenne elég, a típust DTEK50-nek keresztelte.

Bog, a Mobilaréna főszerkesztője a múlt héten azzal keresett meg, tudom-e, miért pont DTEK50 a DTEK50, de végül férfiasan be kellett vallanom neki, hogy halvány sejtelmem sincs. Ami azt illeti, a BlackBerry sem fektetett túl sok munkát abba, hogy ismertesse a névválasztással kapcsolatos koncepcióját, de talán mindegy is, valószínűleg csak akartak valami feltűnőt, amire mindenki felkapja a fejét, de legalábbis ne egy 1-től 10-ig terjedő szám legyen, esetleg egy "s" betűvel megtoldva - gondolhatták Waterlooban. Mondjuk szívesen beültem volna arra a meetingre, ahol ez a név megszületett, de ez ma már úgyis történelem, egyben ennyit arról, hogy miért DTEK50 a DTEK50, hiszen sokkal fontosabb, hogy mit tud (és mit nem). Jöjjön tehát a BerryBolt DTEK50 tesztje!

"...azonnal szembeötlő, hogy az első, valójában nem a BlackBerry boszorkánykonyhájában készülő BlackBerry mennyire minőségi darab."

Először is, lendüljünk talán túl a név után a következő kötelező körön: Nem, a DTEK50 nem egy Alcatel telefon valójában. Jóllehet annyi köze kétségtelenül van a márkához, hogy az Alcatel brandet birtokló kínai TCL gyártja, ugyanarra a referenciadizájnra építve, amire az Alcatel Idol 4 is épül. Ez egyébként abból a szempontból okos húzás a BlackBerry részéről, hogy így nem csak a gyártással járó költségeket lehet megspórolni, hanem a tervezés is olcsóbb. Persze mindennek ára van, de a DTEK50 esetében szerintem sikerült szerencsés kompromisszumot kötni.

dtek50_1.jpg

A készüléket a dobozból kivéve azonnal szembeötlő, hogy az első, valójában nem a BlackBerry boszorkánykonyhájában készülő BlackBerry a középkategóriás besoroláshoz képest mennyire minőségi darab. Persze tudom, ma már ebben a szegmensben is mások az elvárások, mint akár csak néhány évvel ezelőtt, de állítom, hogy a DTEK50 anyaghasználatban és minőségérzetben kenterbe veri a BlackBerry legutóbbi, csúcskategóriás full érintős modelljét, a Z30-at. 

Címkék: teszt dtek50

Fénykorukat élik a külső akkumulátorok: az okostelefonok, tabletek és egyéb mobil kütyük bár egyre ütősebb vasat, kijelzőket és kamerákat kapnak, akkus üzemidő terén jó ideje nem volt számottevő előrelépés, az eszközök sokszor már az egy teljes napot sem bírnak. A külső utánpótlásra egyre nagyobb a szükség, az igénybevétel egyre nő, legyen szó böngészésről vagy multimédiás tartalmakról - az pedig különösen bosszantó, ha épp egy ritka pokémon befogása közben fogy ki a szufla a készülékből.

Igaz egyszerű kiegészítőről van szó, vásárlás előtt azért érdemes alaposabban körbenézni, hiszen a kétes forrásból származó külső akkuk nem csak gyenge minőségűek lehetnek, de azok gyártói időnként jelentősen vaskosabb kapacitást írnak a dobozra, mint a valós érték. Ezen a területen persze az átlagfelhasználónak az okostelefonokhoz és hasonló eszközökhöz képeset jóval kevésbé egyértelmű, hogy mi számít megbízható márkának és melyik termékeket jobb elkerülni. 

tylte10k03.JPG

A TYLT eszközeivel érdemes közelebbről is megismerkedni, ha az otthoni mobileszköz-parknak kell szintén mobilis plusz energia. A cég többféle kapacitású külső akkut is gyárt, amelyek közül kiemelkedik a TYLT Energi 10K névre hallgató modell - a cég legmasszívabb eszköze tiszteletet parancsoló, 10000 mAh kapacitású. Az akku 24x80x120 milliméterével nem csak a táskában, de akár egy közepesen merész farzsebben is elférhet, 381 grammjával senkiről nem rántja majd le a nadrágot. Az akku formaterve egyszerű, a lekerekített sarkú műanyag tégla közepén egy műanyag csík fut végig a TYLT logójával.

A telep előlapján három hagyományos USB aljzat és egy microUSB csatlakozó található, utóbbival maga telep tölthető. Az eszköz összesen 4,1 ampert tud leadni, két USB porton egyet-egyet, a harmadikon 2,1 ampert produkál, így akár a nagyobb akkuval szerelt táblagépek is gyorsan feltölthetők róla. Az Energi 10K töltöttségét az oldalán lévő öt, kéken világító LED jelzi, amelyeket a mellettük lévő gomb megnyomásával villanthatunk fel. Nem minden eszköz kezd automatikusan töltődni az Energi 10K-hoz csatlakoztatva, ekkor sem kell azonban pánikba esni, ilyenkor a fenti gombot ismét megnyomva indítható el a töltés.

tylte10k01.JPG

A masszív teleppel egy nagyobb, 3000 mAh környéki akkuval szerelt telefon akár háromszor is teljesen feltölthető, a kisebb akkuval szerelt modelleknél pedig ez akár négy-öt alkalom is lehet. Magát az akkut érdemes egy komolyabb, például tabletekhez vagy felső kategóriás eszközökhöz mellékelt adapterrel tölteni, amely legalább két amper leadására képes (hasonló töltő persze a TYLT színeiben is elérhető), ezzel nagyjából hat órára van szükség a teljes feltöltésre. Éjszakára töltőre téve másnap már biztosan teljes töltöttségű akkuval indulhatunk útnak. Azoknak akik nagyban támaszkodnak okostelefonjukra, táblagépükre, esetleg a nap folyamán több készülékkel zsonglőrködnek vagy csak egyszerűen megunták a lemerülő akkumulátorok miatti folytonos aggódást, a masszív TYLT Energi 10K jó stresszoldó befektetés lehet.


A TYLT Energi 10K megvásárolható a BerryBoltban. A töltő árából most augusztus végéig 2000 forint kedvezményt kapsz, ha a vásárlás során a kosárnál beírod a "TYLT" kuponkódot (idézőjelek nélkül).

A BerryBolt Magyarország első és legnagyobb, kifejezetten BlackBerry termékekre szakosodott webáruháza 2011 óta. A BerryBolt és a BerryBlog közös tulajdonosi háttérrel rendelkezik.

A mai okostelefonokkal kapcsolatos egyik legkomolyabb dilemma az egyre komplexebbé váló áramkörök, valamint az egyre nagyobb kijelzők megfelelő áramellátása. Mert hát ki emlékszik még arra (a BlackBerry-felhasználókon kívül persze), hogy léteztek olyan okostelefonok, melyek egy feltöltéssel akár egy hétig is működtek?

A készülékgyártók ezt a dilemmát általában nagyobb akkumulátorok beépítésével igyekeznek áthidalni, de szerencsére vannak más módszerek is, mint például a különböző gyorstöltési technológiák, melyek közül a legnépszerűbb a processzorokat is gyártó Qualcomm QuickCharge nevű rendszere.

qc20.jpg

A QuickCharge lényege, hogy a töltőben lévő intelligencia kvázi "leegyezteti" az okostelefon töltőáramkörével, hogy az adott típusban lévő akkumulátor számára mi az ideális maximum töltőáram, és ennek megfelelően táplálja az áramforrást. Ebből adódik az is, hogy a QuickCharge működéséhez mind a töltőnek, mind a készüléknek ismernie kell a rendszert, különben úgy működik az egész, mint a hagyományos töltés. A BlackBerryk közül jelenleg egy készülék támogatja ezt a technológiát, ez a PRIV, illetve mostantól a BlackBerrynek is van QuickCharge-kompatibilis gyorstöltője, ezt próbáltam ki a minap.

rc1500eu_1.jpg

A nem túl fantáziadús "RC-1500 EU" névre keresztelt, vadonatúj BlackBerry töltő moduláris felépítésű, eléggé megtermett darab, már ha a korábbi BlackBerry-töltőkkel vetjük össze. A rendszer a régi szép időket idézve két komponensből áll, magából a töltőfejből, illetve egy konnektor adapterből, ez utóbbi cserélhető, így tengerentúli utazáskor nem kell vesződni az átalakítókkal (ezek a hírhedt utazó töltők).

rc1500eu_2.jpg

A bazi nagy BlackBerry-logóval ellátott RC-1500 EU további érdekessége, hogy a hagyományos töltőkkel ellentétben nem csak 5, hanem 9, illetve 12 voltos feszültséget is kiadhat magából az eszközhöz igazodva, a töltőáram erőssége előbbi két esetben 1500 mA, 12 volton pedig 1125 mA. A töltőfejbe szokás szerint külön csatlakoztatható USB kábel, mely ezúttal nem tartozéka a csomagnak.

A BlackBerry első QuickCharge gyorstöltőjét természetesen azonnal kipróbáltam egy PRIV-vel, hogy megbizonyosodjak róla, mennyire igaz a Qualcomm azon állítása, mely szerint akár 75%-kal gyorsabban tölthető a telefon akkumulátora egy ilyen töltővel. Fontos, hogy a töltés gyorsaságát, illetve az akkumulátor áramfelvételét nem hitelesített mérőeszközökkel, nem laboratóriumi körülmények között teszteltem, ám így is jelentős a különbség a PRIV dobozába került hagyományos (hivatalosan 1300 mA-s áramerősségű) töltő és az RC-1500 EU között.

ampere_priv.jpg

Az Ampere nevű programocskával mérve a 75%-os különbség simán kimérhető volt a két töltő között (lásd fenti kép - jobbra a gyorstöltővel mért töltőáram), emellett úgy tapasztaltam, hogy 1%-nyi töltésnöveléshez nagyjából másfél percre volt szüksége a QuickCharge-rendszernek, vagyis -- legalábbis elviekben -- 0-ról 100%-ra legfeljebb másfél óra alatt feltölthető a PRIV akkumulátora ezzel a töltővel (ezzel szemben a gyári töltő olyan 2-2,5 órát kér). Persze a töltés tényleges sebessége számos tényezőn múlhat még, például a teljes töltöttséghez közeledve a töltési sebesség lassulhat, emellett a környezeti tényezők, így leginkább a hőmérséklet is befolyással lehet a töltés sebességére.

A QuickCharge technológiának tehát úgy tűnik, van létjogosultsága, abban az esetben, ha valakinek gyorsan kell egy kis extra töltés a telefonjába, hiszen egy kávényi, vagy ebédnyi idő alatt akár 20-50% töltés is belepumpálható a készülék akkumulátorába. 

A BlackBerry RC-1500 EU megvásárolható a BerryBoltban, erre a hivatkozásra kattintva.

Szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtt kezdődött meg a BlackBerry PRIV hivatalos forgalmazása itthon, és én is nagyjából ettől az időponttól kezdve használom a kanadaiak első androidos mobilját. Pár napnyi használati tapasztalat alapján írtam ezt a tesztet, de akárcsak az ember, úgy az okostelefon is lakva ismerszik meg, vagyis huzamosabb használat után derülnek ki az igazi jóságok, vagy a bosszantó hiányosságok. Egy párkapcsolatot is akkor értékel az ember a maga realitásában, amikor már elmúlóban a rózsaszín köd, ugyebár.

Mindjárt az elején hozzáteszem, hogy jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számtalan telefont kipróbálhattam már eddig, így nem eveztem totál ismeretlen vizekre, amikor a BB10-es Classicról átváltottam a PRIV használatára. Nagyjából tisztában voltam tehát vele, mire számíthatok, persze azt még csak sejtettem az elején, hogy a BlackBerry-féle fűszerezés mennyire fog ízleni.

index_pirv1.jpg

Az első és legfontosabb szempont, legalábbis a számomra, hogy az elmúlt egy hónapban a PRIV egyszer sem hagyott cserben. Nem fagyott, nem indult újra, nem szálltak el rajta alkalmazások ezzel helyrehozhatatlan hibát okozva, vagy jelentősen hátráltatva a munkámban. Pedig elég sok mindent rábíztam a telefonra, hiszen amellett, hogy itt irkálom a posztokat, van egy cégem, amit vezetni kell, ez pedig nem csak levelezgetésből áll, hanem informatikai- banki- és egyéb felügyeletből.

Én azok közé a felhasználók közé tartozom, akiknek alapvetően semmi bajuk a Google-lel, vagy a különböző felhőszolgáltatásokkal, előbbi amúgy elég nehezen is fér össze egy androidos telefon birtoklásával, utóbbiak pedig szerintem egyértelműen könnyebbé, rugalmasabbá teszik a munkát. A cégem amúgy nem Google, hanem Microsoft felhőszolgáltatást vesz igénybe, a levelezésünk Exchange Online-on keresztül megy, a céges doksik meg a OneDrive-ban vannak, a PRIV-en meg ott van a Word, az Excel és a Powerpoint, hogy bármikor tudjak dolgozni ezekkel a dokumentumokkal út közben is. Ezt most nem azért írtam le ide, mert úgy vélem bárki számára is érdekes lenne, hogy a mi kis cégünk mit használ a napi működése során, inkább csak azért, hogy megemlíthessem, hogy az androidos BlackBerry mindezen szolgáltatásokhoz teljes körű és zökkenőmentes hozzáférést kínál. 

Ennyit arról, hogy az Android csak játékra jó.

A PRIV szoftverében ezen felül is van pár jó ötlet, melyek egy része a gyári Android révén került a telefonra, másik része pedig egyedi BlackBerry fejlesztés. Ezek egyike például a Smart Lock funkció, ami nagy kedvencemmé vált az elmúlt hónapban. Ez lényegében egy olyan opció amivel a jelszózárat ki lehet kapcsolni ideiglenesen bizonyos helyzetekben. Például minek kérjen jelszót állandóan a készülék, ha mondjuk otthon vagyok? Vagy ha a zsebemben/táskámban van a telefon? 

index_priv_2.jpg

Kövezzetek meg, de nekem bejön az Android 5.1.1 intuitív telefonalkalmazása is, aki sokat telefonál, de viszonylag szűk körnek, annak hasznos lehet a gyorstárcsázó funkció -- de legalábbis nekem rendkívül hasznos. 

Jó lett szerintem a BlackBerry-féle és az androidos értesítési rendszer ötvözése, az elengedhetetlen kis csillag az alkalmazás-ikonok jobb felső sarkában azonnal jelzi, hogy mivel kell foglalkozzak, az Android értesítősávja pedig szerintem -- bizonyos mennyiségű értesítésig -- átlátható és letisztult. Szintén előszeretettel használom a BlackBerry saját instant-widget funkcióját, a pop-up widgetet, amivel kicsit ilyen van is widget, meg nincs is widget állapot áll elő, vagyis csak akkor látszik egy widget, amikor én akarom, amikor szükségem van rá.

A szoftveren félig-meddig túllépve, eleinte bevallottan voltak bizonyos ellenérzéseim a PRIV aprócska gombokkal telepakolt klaviatúrájával szemben, mostanra azonban teljesen hozzászoktam a használatához és egyáltalán nem zavarnak a Classichoz képest kisebb gombok. A BlackBerry virtuális billentyűzete még nem elég szofisztikált, legalábbis számomra néhány finombeállítás hiányzik (például karakterkiosztás változtatása), de hamar rájöttem, hogy a fontos dolgokat úgyis a fizikai klaviatúrán írom, szóval együtt tudok élni vele.

Továbbra is gyönyörű a PRIV kijelzője, a két oldalt ívelt panelnél ráadásul nem megy a használhatóság rovására az oldalsó perem enyhe lehajlása, ellentétben néhány általam is látott Samsung modellel. A telefon mechanikailag most is olyan, mintha új lenne, a rémhírekkel ellentétben a csúszkamechanika nem kezdett el lötyögni, nem kopik a burkolat vagy a festék, nem nyekereg jobban a műanyag, mint új korában. Mondjuk aki ismer, az tudja, hogy eléggé megrögzötten vigyázok az ilyesmi holmikra, szóval ezen annyira nem is vagyok meglepve.

Ami hiányzik a BlackBerry 10-ből

Persze vannak azért hiányosságok is a BB10-hez képest, például a Hub közel sem olyan tökéletes és intuitív, mint ott, hiszen eleve milyen már, hogy alkalmazásokat hív meg ahelyett, hogy a saját felületen nyitna meg mondjuk egy SMS-t, vagy a Facebookot. Nincs Peek és Flow gesztus, de azt kell mondjam, egy hónap alatt szinte teljesen hozzászoktam a hiányukhoz, és ma már nem próbálok lépten-nyomon a régi módszerrel belépni a Hub-ba.

Nem lehet az értesítéseket sem olyan jól testre szabni az Androidban, mint a BB10-ben, vagyis lehet, de külső alkalmazás kell hozzá. Ez egyébként úgy általában véve igaz az Androidra: amit nem lehet megoldani a gyári szoftverbeállításokkal, arra szinte biztosan van egy app a Play Store-ban, sokszor inkább a zavarba ejtően nagy választék lehet frusztráló ilyen esetben.

Az Android továbbá közel sem olyan jó multitask-rendszer, mint a BB10, ahol az alkalmazások a háttérbe küldve is teszik a dolgukat, ahelyett, hogy egyszerűen csak leállnának, mintha megnyomnám a pillanat állj gombot egy videolejátszóban (ami azt illeti, a YouTube-bal például pontosan ez történik Androidon ha a háttérbe kerül). 

index_priv_3.jpg

A teljesség igénye nélkül egy hónap leforgása alatt nagyjából ezeket a tapasztalatokat gyűjtöttem a PRIV-ről. Számomra talán a legfőbb tanulság, hogy az Android ma már túlnőve kezdeti korlátain legalább annyira alkalmas munkakörnyezetnek, mint az asztali Windows (gyakorlatilag egymás analógiája a kettő a mobil és a PC-s világban). Mi több, olyan munkafolyamatokat is elvégezhetek vele, amit a BB10-es telefonommal nem tudtam.

A BlackBerry emellett odafigyelt arra is, hogy ténylegesen hasznos és produktív funkciókkal egészítse ki a gyári Androidot, és csak ott nyúlt bele a rendszerbe, ahol feltétlenül kell, ott is többnyire jól. A Google operációs rendszeréből eredő limitációk ettől még jelen vannak, de távolról sem lehetetlen együtt élni velük, pláne mivel kap az ember cserébe sok minden mást, aminek hasznát veheti.

AlAPPtalan összehasonlítás

Szándékosan nem hozom fel az alkalmazásválaszték-témát, pedig a lokális appok miatt ennek itthon még nagyobb a relevanciája, mint a nagyobb piacokon. És most ne a fingós- és egyéb gyermeteg szarságokra tessék gondolni, hanem üzleti és produktív alkalmazásokra. Globális médiaipari multik szórakoztató alkalmazásaira. Vagy akár csak egy netbank-appra.

Minden tiszteletem a fejlesztőcsapaté, mert tényleg ígéretes és a maga nemében máig egyedülálló rendszert alkottak, de egy hónapnyi PRIV-ezés után úgy vélem, hogy nincs miért visszafordulni a BB10-hez. Sem számomra, sem a BlackBerry számára. Mármint a már korábban tárgyalt speciális igényeket leszámítva. Csakhogy én nem vagyok sem miniszterelnök, sem globális multi cégvezére. Csak egy kis magyar cégtulajdonos-blogger, aki QWERTY-függő.

Fotók: index.hu.

A BlackBerry már akkor okostelefont gyártott, amikor még valódi mobilnet sem létezett. A BlackBerry egyedi, mind szoftverben, mind hardverben, a robusztusság és biztonság megtestesítője egyszerre. Egy BlackBerry-tulaj mindig kitűnik a tömegből, igazi egyéniség. 

Az Android játékon kívül semmire sem jó. Az androidos okostelefonok tucattermékek, mind egy kaptafára készülnek. Sosem volt és lesz igazi egyéniségük. Lefagynak, lassúak, túl vannak bonyolítva és különben is több rajtuk a biztonsági rés, mint ahány lyuk van egy tonna ementáli sajtban.

Mit mondjak, nincs könnyű dolga a John Chen vezette BlackBerrynek, hiszen az átlagember bizonyára azt gondolja, hogy ennek a két sztereotípiának a keveredéséből az ég egy adta világon semmi jó nem fog kisülni. A cég vezetése azonban valamikor a ködös, nem túl távoli múltban, egy sötét és vészterhes napokkal tűzdelt időszakban mégis úgy döntött, hogy csatlakozik ahhoz a több tucatnyi ismert, és kevésbé ismert gyártóhoz, akik a Google-féle Androidra építenek okostelefont. Erre egyszerre milliók kiáltottak fel fájdalmukban (a legelvakultabb, megmaradt hívők), és legalább ugyanennyien is lélegeztek fel (a részvénytulajdonosok), a PRIV pedig mostanra megérkezett, és mindennél nagyobb esélyt ad a BlackBerrynek arra, hogy elmozduljon az évek óta húzódó mélypontról.

"...a PRIV nem csak attól válik különlegessé, hogy BlackBerry létére Android fut rajta."

Azt azért mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy a PRIV nem csak attól válik különlegessé, hogy BlackBerry létére Android fut rajta. A kanadai gyártó telefonjaira mindig is jellemző volt, hogy a megfelelő keretek közt a lehető leghatékonyabb módon igyekeznek elősegíteni a szövegbevitelt, és ez a PRIV-vel sincs másként. Az új csúcsmobil első látásra egy elegáns Samsung Galaxy S6 Edge klónnak tűnik, egészen addig, amíg elő nem csúszik a kijelző alól (pontosabban fel nem csúszik róla a kijelző) egy négysoros, 35 gombos QWERTY-billentyűzet. Ilyen mobilja ugyan már volt a BlackBerrynek (a Torch széria), ilyen androidos készüléket azonban még nem látott a világ korábban, pláne mivel a gyártó egy ötletes, megint csak senki által nem használt csavarral további funkciót is adott a billentyűzetnek.

p1110728.JPG

A PRIV méretét tekintve határozottabban a nagyobb okostelefonok közé tartozik, már összecsukott állapotban is óriásinak tűnhet egyeseknek - számomra még éppen az egykezes használat határát súrolja, bár tudom, hogy ez teljesen egyéni preferencia (és kézméret) kérdése. A majd 150 milliméteres magasságnak és a 77 milliméteres szélességnek megvan az az előnye, hogy a PRIV a 9,3 milliméteres vastagsága dacára -- ami már-már rekordszámba megy ebben a szegmensben -- sem tűnik zömöknek. 

A készülékház szinte teljes egészében műanyag, hátul selymes tapintású karbonszálas mintázatú, jól simul a kézbe, és a felületkezelésnek köszönhetően elég stabil, biztos is a fogása, jó az egyensúlya. Nehéznek sem különösebben nehéz, egész pontosan ugyanannyit nyom, mint egy iPhone 6S Plus: azaz körülbelül 190 grammot. A készülékház fémet egyedül a kijelzőkeretben tartalmaz, aminek a díszítés mellett praktikus okai is vannak: Egyrészt a mechanika így időtállóbb, mintha csak műanyagból lenne, másrészt a full fém házak bármennyire is divatosak manapság, a fém sosem volt, és soha nem is lesz egy rádióhullámokat kibocsátó és fogadó eszköz legszerencsésebb öltöztetője.

A mobil hátlapja nem levehető, de mégsem klasszikus uniboby-házzal van dolgunk a PRIV esetében, a burkolat sokkal vékonyabbnak és puhábbnak tűnik annál, amit a telefon megjelenése elsőre sugall. A hátsó kamera környékén kissé még be is lehet nyomni a hátlapot, az illesztések ilyenkor néha meg-megreccsennek, ami nem feltétlenül illendő egy csúcsmobil esetében, de a telefon egyéb komponenseire ez a jelenség szerencsére nem terjed ki, így azért erősen túlzónak tartom azokat a véleményeket, miszerint a PRIV általánosan gyengén lenne megépítve.

p1110730.JPG

Kicsit még a burkolatnál maradva érdemes megemlíteni egy-két szokatlan és kevésbé szokatlan megoldást, melyek egyedi megjelenést kölcsönöznek a PRIV-nek. Az egyik ilyen komponens a mobil alján található széles hangszórórács, a másik az androidos mezőnyben eléggé szokatlan helyen (bal oldalt fent) elhelyezett bekapcsológomb. A SIM és microSD foglalat a készülékház tetejére került, jobbra pedig a szokásos BlackBerry-elrendezésben a médiavezérlő gombok sorakoznak. Az alsó élen microUSB/SlimPort és 3,5 milliméteres jack sorakozik egymás mellett, tehát nem váltott (még) USB-C -re a BlackBerry.