Gyorsan tudjuk le a kötelező köröket, igen a BlackBerry még létezik, igen, a KEY2 egy billentyűzetes okostelefon és igen, van aki billentyűzetes okostelefonra vágyik, mindezt

2018-ban.

A BlackBerry Mobile, az ős-BlackBerry (mármint a kanadai cég) licencpartnere idén másodszorra vágott bele a lehetetlennek tűnő vállalkozásba: nyomógombos mobilt tervezni, gyártani, nem utolsósorban pedig eladni. A gyártó bevallottan igyekezett tanulni a tavalyi modell, a KEYone kapcsán beérkező felhasználói visszajelzésekből, így született meg a KEY2, jelen teszt alanya, ami annak ellenére, hogy szinte minden ponton előrelépést hoz az elődmodellhez képest, jelentősen szerényebb körülmények közt debütált, egy londoni bemutatón, nem pedig a szokásos barcelonai forgatagban. 

Na nem mintha ez bármit levonna a KEY2 értékéből. A teszttelefont idestova két hónapja nyúzom a gyártó jóvoltából, szóval nem mondhatnám, hogy nem volt időnk ismerkedni, ennyi idő alatt már egy párkapcsolat vagy munkakapcsolat esetén is le lehet vonni a megfelelő következtetéseket, vagyis hogy az első, lelkesedéssel fűtött napokat követően hosszú távon működik-e dolog. A válasz nyilván igen, de azért ne szaladjunk ennyire.

k2vsk1.jpg

A KEY2 - akárcsak elődje - teljesen egyedi felépítésű okostelefon, vagyis hacsak a KEYone-t nem számítjuk, nincs mégegy hozzá hasonló készülék ma a piacon. Azaz jobb híján az elődhöz lehet csak fair módon hasonlítani, amit a BlackBerry Mobile egyébként meg is tesz itt-ott, sőt, konkrétan odáig ment a cég, hogy kijelentette: a KEY2 a KEYone-használóktól érkezett visszajelzések alapján fejlődött tovább. Ami egyébként dicséretes dolog, tekintve, hogy viszonylag kevés olyan gyártó motorozik ebben a szegmensben, amelyiket kicsit is érdekli, mit is akarnak valójában a felhasználók.

A KEYone sem éppen csúnya mobil, a KEY2 pedig jól fejleszti tovább az előd dizájnjegyeit. A fekete és ezüst színben kapható mobil kicsit szögletesebb lett, mint elődje, ezzel sokkal inkább ipari dizájnra hajaz az összkép, mint a szappanforma KEYone esetében. Az előlap arányai hasonlóak, eltűnt viszont felülről a vastag, Passportoktól örökölt sáv, amibe a beszédhangszórót, a szenzorokat és a szelfikamerát rakták, azaz a kijelzőüveg a készülék pereméig ér. Ez szerintem mindenképpen jót tett az összképnek, legalábbis a két fekete okuláré most már nem mered az emberre olyan tolakodóan a telefon tetején.

k2_back.jpg

Megfordítva a telefont ismét egy műanyag hátlappal van dolga az embernek, ami ezúttal kicsit talán érdesebb lett, mint a KEYone-nál, ebből kifolyólag jobb fogást is kölcsönöz a telefonnak. A szögletes keret, és ez egyébként összességében stabilabb fogást nyújt, a csupa üveg telefonokhoz képest pedig ég és föld a különbség. Vezérlőgombok terén ugyanazt kapjuk, mint egy évvel ezelőtt (tehát bekapcsológomb, hangerőszabályzók és gyorsgomb), viszont a bekapcsológomb át lett pakolva a jobb oldalra, amivel így a jelentős többségben lévő jobbkezesek jól jártak, a balkezesek kevésbé. Én utóbbiak közé tartozom, hozzáteszem, idővel azért meg tudtam szokni, hogy nem hüvelykujjal, hanem mutatóujjal kapcsolgatom ki-be a telefont.

Az alsó és felső peremek mit sem változtak, azaz alul közében virít az USB Type-C csatlakozó, a mikrofon és a hangszóró között -- hiába a két egyforma rács, nincs sztereó hangszóró a telefonon. Felül meg biztos ami biztos ott maradt az "őskorból" egy 3,5 milliméteres jack dugalj is, amiből a vélhetően jó minőségű digitális/analóg konverternek köszönhetően kristálytisztán szól a zene. A BlackBerry a KEY2 esetében elvileg erősebb, ellenállóbb alumíniumötvözetet használt, ami első ránézésre nem feltétlenül látszik, de minden bizonnyal ennek is köze van ahhoz, hogy a KEY2 közel 20 grammal könnyebb és 1 milliméterrel vékonyabb, mint a KEYone. A két készülék méretei közt amúgy minimális az eltérés, a KEY2 picit magasabb, de egyben keskenyebb és vékonyabb is, mint a KEYone.

"Az ihletet a 9900 Bold billentyűzete adta - ami jó nagy marhaság."

Ez különösen annak fényében kisebbfajta csoda, hogy közben a gyártó állítása szerint sikerült a gombok méretét (területét) 20 százalékkal megnövelni. És akkor itt mindjárt rá is térhetünk arra a pontra, vagy komponensre, ami ennek a telefonnak a lényegét, kvintesszenciáját adja: a billentyűzetre. Először is, a bemutató során azt állította a gyártó, hogy a klaviatúra tervezése során az ihletet az egyik legnépszerűbb modell, a 9900 Bold billentyűzete adta. Ami szerintem jó nagy marhaság, de legalábbis maximum egy jól hangzó frázis, amivel az ős-BlackBerry rajongókat próbálja gerjeszteni a BlackBerry Mobile.

key2_keyboard.jpg

Először is, a négysoros, 35 gombból álló beviteli panelen teljesen egyenesek a gombsorok, ami egyébként szerintem nem feltétlenül baj. Másrészt a gombok formája inkább a KEYone-hoz hasonlít, mint bármelyik korábbi BlackBerryhez. Minden más viszont már csakugyan a régi időket idézi (amikor ugye minden jobb volt).

Kezdjük azzal, hogy változott a gombsor felülete, a fényes, kissé üvegszerű nyomógombok bemattultak, ami tapintásra már határozottan kellemesebb érzés, nem utolsósorban pedig a szitázás is jobban látszik rajtuk. Ami ennél is fontosabb: változott a nyomáspont, ez pedig sokat hozzátesz a gépelési komforthoz. A gombok puhábban, könnyebben járnak, mint a KEYone-nál, ami a méretnövekedéssel együtt már érezhetően javíthatja a gépelési komfortot és pontosságot.

A fizikai billentyűzetes mobiloknál utóbbi szempont, vagyis a gépelési pontosság kulcsfontosságú momentum. Lehet a virtuális gombsorokon gyorsabban gépelni (már aki képes megszokni), de pontosabban biztosan nem. Anélkül, hogy mindenféle (ál)tudományos fejtegetőzésbe kezdenék, ennek röviden az izommemória nevű szervezeti reakció az oka, ettől tudunk egy idő után vakon gépelni egy fizikai gombsoron, legyen szó PC vagy éppen egy okostelefon billentyűzetéről.

k2_speedkey.jpg

A gombok ráadásul egy okostelefonon éppúgy használhatók mindenféle gyorsparancsok meghívására (pl. alkalmazások megnyitása, különböző funkciók és parancsok futtatása), mint egy PC-n, ez ismételten egy olyan funkció, ami egy full tapis telefonnal elég problémás lenne megoldani. Részben az Android működéséből fakadó limitáció volt eddig, hogy ezeket a gyorsparancsokat csak a főképernyőn lehetett elérni, a BlackBerry azonban egy ügyes trükkel átvágta a rendszert: felrakta a billentyűzetre a Speed Key gombot, a jobb oldali shift helyére.

A Speed Key lényege tehát röviden annyi, hogy a segítségével bármilyen alkalmazáson, menüponton belül el lehet érni a billentyűzetre felprogramozott gyorsparancsokat. Ezzel -- legalábbis elvileg -- például sokkal könnyebb az alkalmazások közti váltás, mint amit az Android alapból képes nyújtani. Azért csak elvileg, mivel a Speed Key használatához mindenképpen két kéz kell, bár ez egyébként jobban belegondolva igaz az egész fizikai gombsorra is, vagyis ezzel a géppel hatékonyan, gyorsan csak két kézzel lehet gépelni.

A KEY2 billentyűzete tovább viszi a Passportnál eredetileg megjelent elképzelést, vagyis a gombok (egész pontosan a gombsor) nem csak a nyomásra, hanem az érintésre is reagálnak, az alsó négy gombot leszámítva. Ennek elsősorban a szövegbevitel és a tartalomgörgetés során láthatja nagy hasznát az ember, a KEY2 ezen a téren sok előrelépést nem hozott. Sajnos ez egyben azt is jelenti, hogy a prediktív szójavaslatok beillesztése továbbra is kissé esetleges, különösen a billentyűzet középső sávjában, bár lehet a hiba bennem van -- de tisztára olyan, mintha itt nem lenne olyan érzékeny az érintőfelület. Nem változott a szóköz billentyűben elhelyezett ujjlanenyomat-szkenner funkció sem, bár maga a gomb szélesebb lett, mint volt, és talán az érzékenysége, vagy a pontossága is javult, részben a nagyobb méretnek köszönhetően.

Az új billentyűs BlackBerry megtartotta elődje kijelzőjét, vagyis adott a 3:2-es képarányú, 4,5 hüvelykes, 1080x1620 pixeles IPS panel, aminek az alján fixen ott vannak az Android navigációs gombok. Ez talán a KEY2 egyik legtöbbet kritizált pontja, mondván lehetett volna oda hasznos kijelzőtartalmat is tenni, meg a Google különben is az Android P-vel átvariálja az egész rendszert. Mondjuk tegyük hozzá, hogy ha az arányokat meg akarja tartani a gyártó, akkor nem csak a magasságát, hanem a szélességét is növelni kellett volna a kijelzőnek, vagyis az egész telefon nagyobb lett volna. Szerencsére a KEYone-nal ellentétben a navigációs gombok itt legalább már csak akkor világítanak, ha a billentyűzetvilágítás aktív.

"Az architekturális változások, a több és gyorsabb memória, a gyorsabb grafikus feldolgozóegység tehát egyértelműen jót tettek a teljesítménynek."

Ha a KEY2 egyik legtöbbet kritizált pontja a fix Android navigációs gombok, akkor a másik a készülékbe épített felső-középkategóriás rendszerchip, a Snapdragon 660, vagy legalábbis amit ez a chip látszólag képvisel a készülék árához képest. Erről tudni kell, hogy architekturális szinten a felsőkategóriás szériának, a 835-845 lapkáknak megfelelő, tavaly májusban bejelentett lapka. A középkategóriában egy nála erősebb létezik, ez az idén májusi 710-es, amit tudomásom szerint egyetlen gyártó sem pakolt még bele a telefonjába.

A Snapdragon 660-ról mindent el lehet mondani tehát, csak azt nem, hogy elavult és lassú. Már a KEYone teljesítményével sincs komolyabb probléma az átlagfelhasználás során, de tény, hogy az elődmodellben lévő lapka némileg hektikusabb felhasználói élményt biztosít, bár ennek lehet köze ahhoz, hogy a KEY2-ba 3 (illetve a fekete változat esetén 4) GB rendszermemória helyett 6 GB LPDDR4 memória került.

Az architekturális változások, a több és gyorsabb memória, a gyorsabb grafikus feldolgozóegység tehát egyértelműen jót tettek a teljesítménynek (meg persze az időtállóságnak), miközben a KEY2 belső komponenseinek fogyasztása nemhogy nőtt volna, hanem éppen ellenkezőleg: csökkent. Tekintve, hogy az akkumulátor kapacitás nem változott az elődmodellhez képest, ez azt jelenti, hogy nőtt az egy feltöltéssel elérhető üzemidő, ami nálam azt jelentette, hogy a telefon éppen kihúzta két napig egy töltéssel, míg a KEYone esetében lényegében ugyanaz a felhasználói környezet néhány órával hamarabb kifektette az akkut.

Ha már a felhasználói környezetnél tartunk, a KEY2 értelemszerűen már Android 8.1-gyel érkezik (ezt a verziót hamarosan a KEYone is megkapja majd), ennek megfelelően a rendszer itt-ott kissé átalakult, főleg a beállítások menüponthoz és az értesítésekhez nyúlt hozzá a Google, de az Android 5 óta szignifikáns változást jellemzően már nem mutat a rendszer UI szinten. 

A szoftvercsomag része továbbra is a BlackBerry saját fejlesztésű applikáció-környezete, a Hub+, aminek a központi eleme a Hub üzenetkezelő platform, de van saját névjegyzék, naptár, jegyzetelő és feladatütemező app is, nem beszélve a biztonsági auditot végző DTEK alkalmazásról, ami folyamatosan figyel a háttérben arra, hogy minden a legnagyobb rendben legyen a készülékkel, legalábbis (mobil)biztonsági szempontból.

dtek-final-multi1.png

Megváltozott viszont, fontos új funkcióval gazdagodott a Motionnel debütált privát tárhelyként funkcionáló Locker. A korábbi működési mechanizmust (fotókat és fájlokat helyezhetsz el egy jelszó, illetve ujjlenyomat által védett, külön titkosított tárterületen) kiegészítette a gyártó, így a KEY2 esetében már nem csak állományok helyezhetők a Lockerbe, hanem komplett alkalmazások is. Vagyis bármelyik app esetén könnyűszerrel beállítható, hogy csak akkor induljon el, ha előtte azonosította magát a felhasználó. Banki vagy egyéb, szenzitív adatokat tartalmazó appok esetén mondanom sem kell, mennyire hasznos funkció lehet ez.

Van még néhány app, amit a gyártópartner, a TCL rakott a telefonra, ilyen például az FM rádió vagy a diktafon, de ezzel lényegében ki is merül a gyárilag installált alkalmazások köre, marad a vegytiszta Android, amit a BlackBerry a rendelkezésre álló lehetőségek mentén úgy buherált meg, hogy minél kevesebb támadási ponttal szolgáljon. A cég emellett igyekszik hamar javítani az Android biztonsági hibáit is, így a Google által kiadott javítócsomagok rendszeresen jönnek a KEY2-ra (vélhetően a megjelenéstől számított jó pár évig).

"Egyértelmű, hogy ez a gyártó nem a kamerával akar kitűnni a tömegből."

A KEY2 bemutatója során direkt a végére hagytam a kamera képességeinek a taglalását. Ez talán az a terület, ahol a gyártók manapság a leghevesebb, vérre menő küzdelmet folytatják, amiben meg tudják, meg akarják különböztetni magukat a konkurenciától. Bár a BlackBerry Mobile -- elsőként a BlackBerryk közül -- dupla kamerát rakott a KEY2-ra, a fotók minőségét összehasonlítva a "nagyokéval" hamar egyértelművé válik, hogy ez a gyártó nem a kamerával akar kitűnni a tömegből. Nappali fény esetén nincs gond a képekkel, gyér megvilágítás mellett viszont már elvérzik a KEY2 kamerája, pontosabban nem hoz semmi előrelépést a KEYone-hoz képest.

Nappali képek

Éjszakai képek

Portré

A dupla szenzorral azért lehet jópofa dolgokat csinálni, például optikai zoom (szerű) effektet, meg ott van ugye a portré mód, aminél szépen elmossa a hátteret a szoftver a két szenzor által készített fotók összekombinálásával. Hát nem tudom, biztos vannak, lesznek sokan, akik nem értenek velem egyet, de én azt hiszem a KEY2-nak nem feltétlenül kell a csúcs kameramobilokkal versenyre kelnie, ez a telefon egyszerűen nem erről szól, és szerintem bár kétségtelenül jó lenne, ha minden okostelefon Huawei P20 szintű fotókat lőne, ez a funkció manapság túlságosan is nagy hangsúlyt kap a komplett csomag értékelése során.

És hogy akkor miről is szól a KEY2? A kommunikációról. Elsősorban szöveges kommunikációról. A BlackBerry KEY2 a nagy elődökhöz hasonlóan kommunikátor, gyakorlatilag minden annak van alárendelve, hogy az eszközzel minél több és pontosabb szöveget tudjon írni a tulajdonosa. Másrészt a biztonságról, vagyis arról, hogy a felhasználó mind a privát szféráját, mind a munkakörnyezetét biztonságban tudhassa, ha a KEY2-t választja. Már amennyiben ez a telefonon múlik persze.

Más kérdés, hogy a ma piacon lévő okostelefonok jellemzően nem a fenti két szempont alapján készülnek, részben mesterségesen teremtett, részben valós felhasználói igényekre válaszul. Ebben a világban a BlackBerry KEY2 mondhatni szükségszerűen őskövületnek számít, pedig szerintem a BlackBerry Mobile idei zászlóshajója csak ügyesen nyúlik vissza a gyökerekhez, miközben ízig-vérig modern, nem utolsósorban pedig egy teljesen ellaposodott mezőnyben igazán különleges okostelefon marad.

BlackBerry KEY2 tulajdonságok
Kijelző 4,5 hüvelykes, 1080x1620 pixeles felbontással (kb 433ppi), IPS
Processzor Qualcomm Snapdragon 660, 4x Kryo 260 LP @ 1800 MHz és 4 x Kryo 260 HP @ 2200 MHu maggal. GPU: Adreno 512
Memória 6 GB LPDDR4 rendszermemória, 64 GB háttértár, microSD-kártyával bővíthető 256 GB-ig
Rádiós egységek 4G/LTE (Cat11 600/75 Mbps maximális sávszélesség), 802.11ac Wi-Fi, Bluetooth 5.0, NFC
Bevitel 35 gombos BlackBerry QWERTY billentyűzet
Kamera
  • 12 MP, látószög: 79,3°, nagyméretű pixel – 1,28 um, F1.8, kettős fázisdetektoros autofókusz (kettős PDAF)
  • 12 MP látószög: 50°, Pixel-1,0 um, F2.6, fázisdetektoros autofókusz (PDAF)
Akkumulátor 3500 mAh kapacitású, nem eltávolítható Li-Ion, Qualcomm Quick Charge 3.0 kompatibilis töltőrendszerrel
Operációs rendszer Android 8.1 (Oreo)
Csatlakozás USB 3.1 Type-C csatlakozó, OTG támogatással
Méretek és tömeg 151,4 x 71,8 x 8,5 mm, 165 gramm

A BlackBerry KEYone az eddigi tapasztalatok alapján egy igazi tank, legalábbis két tulajdonságát illetően: Legalább olyan kecses, mint egy tank, és ugyanannyira elpusztíthatatlan. A gyártó által forgalmazott eredeti tartozékok ettől függetlenül kivétel nélkül a védelemre fókuszálnak, ami az előbbi szemponton ugyan nem sokat javít, ám cserébe még elpusztíthatatlanabbá teszik az eleve elnyűhetetlen mobilt. Ezeket a gyári tartozékokat mutatom most be nektek szép sorjában.

Az okostelefon-tulajdonosok, különösképpen a BlackBerry-fanatikusok körében többnyire örült dilemmát szokott okozni, hogy egy védőtok használatával bár elvész a készülék eredeti formája, vastagsága, tömege és úgy általában a tervezőasztalon megálmodott egyéb ötletek (például anyaghasználat) is mehetnek a kukába. Másfelől viszont elég súlyos árat fizethet, akinek védőtok nélkül esik le a telefonja a földre (bár a KEYone nagyobb eséllyel úszik meg egy ilyen balesetet, mint egy elől-hátul üveg telefon).

Bélelt kemény tok

A védőalkalmatosságok amellett, hogy öltöztethetik a telefont, útban is lehetnek, például ha csak egy kéz szabad, elég bonyolult kivenni a mobilt a bebújtathatós tokból. Én személy szerint ezért elsősorban a hátlap jellegű tokokat favorizálom, melyből szerencsére a KEYone-hoz is elérhető egy gyári példány. 

(A fotókra kattintva galéria nyílik!)

A KEYone bélelt kemény tok egyetlen színvariációban érhető el, a kék-fekete megoldás elég férfias lett, ami tekintve, hogy a készülék elve annyira tekinthető nőiesnek, mint egy Black & Decker láncfűrész, valószínűleg a hölgyek körében kevésbé lesz népszerű. A tok kétrétegű, ami azt jelenti, hogy a telefonra egy puha, műanyag, gumiszerű borítás kerül, erre feszül rá egy rideg műanyag hátlap - a bélés fekete, a hátlap pedig sötétkék.

A tok felhelyezése nem igényel különösebb gyakorlatot vagy erőt, a gumi részt szépen rá lehet feszegetni a telefonra, a kemény héjat pedig erre lehet rápattintani. A levétel már annyira nem egyszerű, kell hozzá köröm meg némi feszegetés, de legalább nem esik le a burkolatról a tok a legkisebb ütésre. Az oldalsó nyomógombok a gumi borításra lettek kivezetve és simán, erőlködés nélkül benyomhatók.

A mélykék színű, selymes tapintású hátlap szerencsére nem ront a KEYone amúgy is elég jó fogásán, éppen ellenkezőleg, még biztosabban ül a kézben a telefon a tokkal felvértezve. A peremek a sarkokra és az élekre is rásimulnak, a gombok viszont egy kicsit így is kiemelkednek a tok síkjából, ám ami ezzel kapcsolatban a legfontosabb - a gépelési élményből semmit nem vesz el a gyári bélelt tok.

Van, amihez viszont hozzáad, méghozzá elég sokat, ez a KEYone amúgy is tekintélyes, csaknem 9,5 milliméteres vastagsága. Méghozzá nagyjából 2-2,5 millimétert, ez a legjobban a hátlapon, a kamerának kivágott nyílásnál látszik. Apropó kamera, a tokkal így már nem türemkedik ki a sarokba elhelyezett fényképező, így nem billeg a készülék az asztalra lerakva.

A kemény tok ideális választás azoknak, akik egykezes használat mellett a lehető legnagyobb védelmet várnak. Netán kisgyerekes szülőknek.

Flip bőrtok

A második gyári tok, a KEYone flip bőrtok szintén bevált formatervet követ, a manapság divatos "könyvborítós" megoldás már nem csak a hátlapot, hanem a telefon előlapját is védi. Ez a tok (legalábbis ami a külső bevonatot illeti) már bőrből készült, egyedül fekete változatban szerezhető be, ennek megfelelően elegáns közegben is kitűnően megállja a helyét. Ablakos megoldásról lévén szó bizonyos funkciók a tok kinyitása nélkül is elérhetők maradnak, lehet például zárt tokkal telefonálni - cserébe nyitott, hátrahajtott tokkal nem lehet fényképezni.

Érdekessége a gyári toknak, hogy sokkal többet enged láttatni a KEYone eredeti íveiből, anyagából, így nincs kitakarva teljesen az alumínium váz, az oldalsó nyomógombok például teljesen szabadon hozzáférhetők. És ami a talán legfontosabb: szabadon van a többszínű (RGB) értesítő LED is! A tok mágneses megoldásának köszönhetően a készülék érzékeli, ha a fedelet becsukjuk vagy kinyitjuk (a fedlapot azonban nem tartja semmilyen mágnes vagy kapocs a helyén).

A KEYone-hoz készült gyári flip tok elegáns védelmet nyújt, mindig a helyén marad, akárcsak a bélelt kemény tok, de az előlapot viszahajtva nem mindenkinek állhat kézre a telefon.

Smart Pocket

A BlackBerrykhez időtlen idők óta létezik bebújtathatós tok, vagy pocket, ahogy az angol mondaná, úgyhogy nem hiányozhat ez a kiegészítő a KEYone-hoz készült gyári megoldások repertoárjából sem - ez a KEYone Smart Pocket. Ezúttal is az elegancia dominál, a fekete, két részből összevarrt bőrtok ebből a szempontból hasonló, mint a flip tok. A hasonlósághoz hozzátartozik, hogy ennek a toknak is van kis kémlelőablaka, amin megjelenik az óra, értesítések, illetve megfelelő beállítások esetén az üzenetekbe is bele lehet pillantani rajta keresztül.

Fontos különbség viszont, hogy -- az említett kémlelgetést, valamint a telefonhívások fogadását leszámítva -- ha használni akarjuk a telefon, ki kell venni a tokból, amihez egyfelől kell a másik kezünk, másfelől meg ezzel azonnal védtelenné is válik a készülék. Ettől még a KEYone Smart Pocket egy elegáns öltözék, amiről nem hiányozhat a tradicionális piros varrás szegély sem, meg a kis zseb a hátlapról, amibe elfér a személyi, jogosítvány vagy a bankkártya.

A KEYone Smart Pocket a legelegánsabb, tradicionális BlackBerry-kiegészítő, ott van a helye minden olyan KEYone-on, ami öltönyzsebből kerül elő.

Kijelzővédő fólia

Végül, de nem utolsósorban jöjjön az egyik legkeresettebb kiegészítő, a kijelzővédő fólia, amiből alighanem a BlackBerry Mobile gyári megoldása lesz a legnépszerűbb.

Nincs itt semmi varázslat, Gorilla Glass ide vagy oda, a kijelző bármikor karcolódhat így is, ezt védi ki a kristálytiszta fólia, amiből a gyári csomagban mindjárt 2 db-ot is találni.

A gyári kijelzővédő azoknak mindenképpen nélkülözhetetlen, akik kulcsot hordanak a telefonjuk mellett, netán fülbevalót viselnek.

Az összes gyári KEYone-tartozék, akárcsak maga a készülék elérhető raktárról a BerryBoltban.

Több mint másfél éve történt, hogy a BlackBerry piacra dobta első androidos okostelefonját, a csúszka-formátumú PRIV-et, mely a mai napig az egyik legkülöncebb, jelenleg is forgalomban lévő okostelefon az egész piacon. Az Android azonban önmagában kevés volt ahhoz, hogy az újdonság mérhető mennyiségben fogyjon, amin az sem segített sokat, hogy a BlackBerry vezetése nem sokkal a PRIV rajtja után világossá tette, hogy kész teljesen felszámolni a hardvergyártást, ha az nem termel nyereséget. A drága készülékfejlesztés és gyártás tehát nem kellett mindenáron az átalakuló, szoftverre fókuszáló BlackBerrynek, az egykori okostelefon-nagyhatalom tavaly év végére aztán teljesen le is építette az egykor óriási forgalmú, és a piacot diktáló üzletágat.

Erre most itt van a kezemben a BlackBerry KEYone, ami amellett, hogy az eddigi legjobb androidos BlackBerry, minden szempontból rászolgál az egykori gyártó hírnevére. Na most akkor ööö, van BlackBerry telefon, vagy nincs?

Persze, hogy van, hiszen a KEYone is BlackBerry, még akkor is, ha ez sehol nincs ráírva a telefonra.

Annyi történt, hogy a BlackBerry vezetése -- egyébként szerintem zseniális húzásként -- licencelhetővé tette a BlackBerry márkanevet, az okostelefonos szoftverpakkal együtt, Hub-ostul, megerősített androidostul, a KEYone pedig az egyetlen globális licencpartnernek, a kínai TCL Communicationnek a terméke. Ez a cég jegyzi egyébként a DTEK sorozatot is, de míg a DTEK50 és DTEK60 gyakorlatilag egy referenciadizájn, BlackBerry szoftverháttérrel felvértezve, addig a KEYone egy semmihez sem hasonlítható, egyedi készülék. Vagyis hasonlítható, leginkább a korábbi BlackBerrykhez.

keyone_bb_01.jpg

Alighanem ez volt az egyik kulcsfontosságú szempont a tervezés során, vagyis a KEYone-ra ránézve azonnal látszania kell, hogy ez egy egyébként minden tekintetben megújult, ám mégis klasszikus irányt követő, nyomógombos okostelefon. Bizonyára akadnak jó néhányan, akik úgy vélik, a nyomógombokra így 2017-ben semmi szükség, és a piaci kínálatot elnézve ez a megállapítás alighanem közel is áll a valósághoz, ám egy szűk réteg ilyen vagy olyan okból kifolyólag továbbra sem tud elszakadni a QWERTY-gombsortól. Vagy ha el is szakadt, csak átmeneti eltévelyedésből. Na a KEYone körülbelül nekik (nekünk) készült.

Régen láttam ennyire tudatosan felépített külsejű mobilt. Ami mondjuk manapság annyira nem különösebben meglepő, hiszen a legtöbb gyártó lényegében egy dizájnos üveglapot ad a vásárlók kezébe. A legújabb trendek szerint ez az üveglap -- vagyis a kijelző -- minden mást kiszorít a telefon előlapjáról, még egy nyomorult home gombnak sem marad hely. Ezzel a dizájnnyelvvel homlokegyenest szembe megy a KEYone, aminek a teljes előlapjából csupán kb. 56%-nyi területet foglal el maga a kijelző.

keyone_bb_02.jpg

A telefon ettől függetlenül gyönyörű. Jó, tudom, ez egy szubjektív szempont, de a klasszikus és a modern kor jegyeit szerintem látványosan sikerült ötvözniük a tervezőknek. Az alumínium keret lekerekítései, a hátlap mintázata és anyaga, a klaviatúra elhelyezése és anyaga mind-mind ezt a kettősséget tükrözi. Sőt, a telefon teteje és alja is erős kontrasztban van egymással, míg a lenti vonal az iPhone-Galaxy sorozat letisztult lekerekítéseit használja, addig a tetejét mintha egy szamurájkarddal lecsapták a KEYone-nak, és ha ez nem lenne elég, a hangszórórácsokon kívül két hatalmas fekete "folt" is éktelenkedik a kijelző felett -- utóbbi esetben mintha csak a BlackBerry Passport Silver Edition nézne vissza az emberre.

Ez a kialakítás egyébként a gyártó szerint azért jó, mert így legalább vakon tudja az ember, hogy melyik a telefon alja és a teteje, ami szerintem amúgy működik is. Legalábbis a tök szimmetrikus DTEK60-nál, amit a KEYone előtt használtam néha komoly bajban voltam, hogy akkor most melyik felével is rántottam elő a zsebemből a készüléket. A KEYone-nál ilyen biztosan nem fordulhat elő, mint ahogy attól sem kell rettegni, hogy az elöl-hátul üveg borításnak köszönhetően a készülék állandóan ki akar csúszni a kézből. 

Amennyire az előlap, úgy a hátlap is elég jellegzetes a mintázott műanyag burkolattal, ami nagyon-nagyon sokat számít a biztos fogáshoz. Különös látványt kölcsönöz a hátlapnak a bal felső sarokban lévő kamera, mint valami gigantikus okuláré , mellette a kéttónusú vakuval. A kamera kissé ki is dudorodik a hátlap síkjából, ami figyelembe véve a készülék csaknem 1 centiméteres vastagságát, nem annyira tűnik indokoltnak, plusz azzal a nem kívánt hatással is jár, hogy a KEYone egy sík felületre letéve picit billeg.

keyone_bb_06.jpg

A telefon oldalaira is érdemes azért pár pillantást vetni, itt is lehet találkozni ugyanis egy-két érdekességgel. Mindjárt ott van a KEYone alja, amin megtalálható az USB-C töltő- és adatszinkronizációs csatlakozó (szerencsére középen, így az autós tartókkal sem lesz probléma), valamint két rács, amiből az ember jogosan következtet arra, hogy a készüléknek sztereó hangszórói vannak. Valójában azonban - akárcsak a BlackBerry Classicnál - csak az egyik rács mögött van ténylegesen hangszóró, a másik a mikrofont rejti. A BlackBerry Mobile természetesen a headset-csatlakozót sem hagyta le a KEYone-ról, a jackdugó a készülék lecsapott, lapos tetején, szemből nézve a bal oldalon található. 

A KEYone jobb oldalán helyezték el a szokásos programozható funkciógombot, illetve a hangerőszabályzókat, valamint a kombinált SIM- és microSD-fiókot. Úgy érzem talán szerencsésebb lett volna, ha a hangerőszabályzók helyet cseréltek volna az említett fiókkal, így ugyanis beszélgetés közben nem annyira áll kézre ez a két gomb. Ahogyan nem áll kézre a bal oldalra helyezett bekapcsológomb sem, legalábbis a jobbkezes felhasználóknak. A maradék mintegy 10%-nak nem is lehetne jobb helyen ez a gomb, mivel én is balkezes vagyok, ezt tapasztalatból meg tudom erősíteni.

Talán ez utóbbi a KEYone legnagyobb ergonómiai bakija, hiszen a készüléknek egyébként nagyon jó a fogása, illetve én nem tapasztaltam azt sem, hogy a nagyjából 1/3 - 2/3 arányban felosztott billentyűzet-kijelző páros miatt "fejnehéz" lenne a telefon, és állandóan ki akarna billenni a kezemből. A csaknem 15 centis magasság amúgy az egykezes használatra már a számomra is alkalmatlanná teszi a KEYone-t, ezt a telefont bizony két kézzel kell tartani, ami már csak a gyors gépeléshez is ajánlott.

Az új nyomógombos BlackBerry nem csak gyönyörű, hanem igazán masszív is.

A PRIV esetén a csúszkamechanika miatt kénytelen volt a gyártó bizonyos kompromisszumokat kötni, a KEYone-nál viszont erről szó sincs. Utoljára talán a Passportnál láttam ilyen robusztus kialakítást, a KEYone 180 grammos tömege és 9,4 milliméteres vastagsága mindenféle mércével mérve tekintélyt sugároz. Azért a biztos fogás ellenére néha előfordulhatnak balesetek, amire a csupa üveg kijelzőjű (netán hátlapú) okostelefonok elég rosszul reagálnak -- egy leejtés, és kész is a gazdasági totálkár. Mivel a KEYone esetében a kijelző nem fut ki a készülék egyik sarkáig sem, ezért talán nagyobb sansz van a kijelzőtöréses balesetek elkerülésére is ennél a telefonnál. De azért inkább ne dobáljátok, még a végén kárt tesztek vele valamiben vagy valakiben.

A KEYone-ra ránézve azonnal nyilvánvaló, hogy ez a telefon a billentyűzettel próbálja eladni magát, a készülék legfontosabb komponense a négysoros, 35 gombból álló klaviatúra. A gombsor meg is őrzött valamennyit a klasszikus BlackBerry-örökségből, meg nem is, ezzel együtt egy élmény rajta gépelni. A gombok valahol a PRIV és a Classic között helyezkednek el méretben és nyomáskomfortban egyaránt, a sorok közt ott van az elmaradhatatlan fémrács, a kiosztás pedig ugyanaz, mint uszkve másfél évtizede minden BlackBerryn. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar ékezetes betűket továbbra is kár keresni, de szerencsére nem is lesz rájuk szükséged a kitűnő öntanuló prediktív motor miatt.

keyone_bb_03.jpg

A billentyűzet gombjainak formája eltér kissé a megszokottól, majdnem teljesen sík mindegyik (leszámítva a szélső gombokat), illetve a felületük is teljesen sima, nem pedig matt fekete, mint a korábbi BlackBerryken. Utóbbi állítólag azért készült így, mert ezzel a simítós gesztusokat könnyebb használni a kapacitív billentyűzeten - nekem ez mondjuk nem tűnt fel, más kérdés, hogy szerintem a KEYone előlapja a fényes felület gombokkal koherensebbnek tűnik, hiszen így valamivel kisebb a kontraszt a szintén fényes kijelzővel.

A billentyűzetnek van még két zseniális húzása, az egyik, a kapacitív érintőfelület már a Passport óta megvan, a másik, a szóköz billentyűzetbe rejtett ujjlenyomat-olvasó viszont vadonat új megoldás. A szkenner ennél jobb helyen nem is lehetne, alapesetben fel sem tűnik a jelenléte, de ha megjelenik a feloldóképernyő, akkor két diszkrét kis LED-del azért jelzi, hogy hová rakjam az ujjamat.

Az olvasó egyébként is nagyon kényelmes, villámgyors és pontos, még ha szakértők szerint nem is feltétlenül olyan biztonságos, mint a bonyolult jelszavak.

A kapacitív gombsor amúgy ezen az egy ponton nem kapacitív, vagyis a szóköz billentyű nem érzékel mást az ujjlenyomatokon kívül, erre a görgetés során hamar rájön az ember. Ha már görgetés, a gombok a legjobban akkor használhatók a kijelzőtartalom mozgatására, ha a KEYone tájkép módba fordul, ilyenkor még a gombsor felett fixen elhelyezett kapacitív android funkciógombok sincsenek útban.

A billentyűzet gesztusait használva bizony figyelni kell arra, hogy egy felfelé simítás során ne érjen az ember ezekhez a fix gombokhoz, velem is előfordult néha, hogy az önfeledt swipe-olgatás közben kiléptem az alkalmazásból, némi gyakorlás szükséges lehet az "üzembiztos" használathoz. Talán jobb lett volna, ha az Android funkciógombjait valójában a kijelző jelenítette volna meg, netán azt is nyomógombbal oldják meg, de valójában nem érzek komoly problémát a végleges megoldással kapcsolatban sem.

Mint ahogy nem jelent problémát a szokásostól merőben különböző, 3:2-es képarányú kijelző használata sem a legtöbb androidos alkalmazásnál. A 4,5 hüvelykes, 1080x1620 pixel felbontású panel nem annyira extrém kialakítású, mint mondjuk az 1:1-es Passport vagy a Classic esetében, bár szélesvásznú YouTube videót értelemszerűen nem ideális nézni vele. Ezzel együtt az összes általam kipróbált alkalmazás jól skálázódott a kijelzőn, ha pedig szövegbevitelről van szó, akkor a hasznos kijelzőtartalom még valamivel nagyobb is, mintha egy virtuális billentyűzeten gépelne az ember. Márpedig a KEYone egyik fő felhasználási területe a gyors és pontos szövegbevitel, említettem már?

Méréseket sajnos nem tudok prezentálni, mindenesetre a KEYone IPS kijelzője hozza azt, amit a technológiai adottságokból ki lehet hozni - a fényerő különösen ilyenkor, a napsütéses időszakban lehet kulcsfontosságú szempont, szerencsére ezen a téren jól vizsgázik az új BlackBerry kijelzője. A kontraszt és a színtelítettség persze nem ér fel az AMOLED-panelekhez (lásd pl. a DTEK60 paneljét), cserébe ahogy említettem tűző napsütés mellett is használható marad a telefon.

keyone_bb_04.jpg

Az okostelefonok lelki világát kicsit jobban ismerő felhasználókat a KEYone-nal kapcsolatosan nem kérdéses, hogy mi foglalkoztatta leginkább: A BlackBerry Mobile által választott rendszerchip, a Qualcomm Snapdragon 625, illetve a 3 GB rendszermemória párosa jellemzően a középkategóriában tűnik fel itt-ott, és bár a BlackBerry soha nem állította, hogy a KEYone csúcskészülék lenne, az ára mégis a csúcsszegmensbe pozicionálja ezt a telefont.

Érdekes dilemma ez, bevallom engem is nagyon érdekelt, hogy a nyers technikai adatoktól elvonatkoztatva feltűnik-e egyáltalán használat közben, hogy a vas nem a ma elérhető legnagyobb teljesítményű komponensekből áll. Szerencsém van, mert a KEYone előtt hónapokig a papíron jóval erősebb processzorral (Snapdragon 820) és 4 GB memóriával ellátott DTEK60-at használtam, szóval az összehasonlítási alap adott volt. 

Először is mindjárt az elején leszögezem, a KEYone a legújabb, 7.1.1-es Androidot futtatva többnyire akadásmentes felhasználói élményt nyújt. Ez persze függ attól is, hogy mire használja az ember a telefont, de mivel a PRIV vagy a DTEK60 sem nyújtott teljes, minden röccenéstől mentes folyamatosságot, ezért hajlamos vagyok arra gondolni, hogy vagy a BlackBerry saját appjaira férne rá még némi optimalizáció, vagy ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az egész Androidra.

Bár a Snapdragon 625 egyebek mellett egy nyolcmagos processzort tartalmaz, a megoldás erőssége mégsem az ebben rejlő számítási teljesítményben rejlik, sokkal inkább az energiahatékony működésben. Mivel a KEYone tervezése során ez a szempont különösen nagy hangsúlyt kapott (az eredményről picit később), ezért végeredményben azt lehet mondani, hogy jó rendszerchipet választott a BlackBerry Mobile ehhez a készülékhez. A 3 GB memória mennyiségén már inkább lehet vitatkozni, egyesek szerint az Android esetében ennek akkora jelentősége nincs, mint mondjuk a windowsos PC-knél, mások meg úgy gondolják, hogy a több memóriával szerelt okostelefon mindenképpen időtállóbb. Az igazság talán valahol a kettő között lehet, én is úgy vélem, hogy nem került volna sokkal több pénzbe az a plusz 1 GB, de aztán lehet, hogy az idő végül a gyártót igazolja majd.

Ha már úgyis szóba került az Android, érdemes megemlíteni a KEYone-on futó Android 7.1.1 legérdekesebb újdonságait, már csak azért is, mivel ez a készülék a legelső olyan androidos BlackBerry, mely az éppen elérhető legfrissebb android-verziót futtatja. 

Az új rendszer a felszínen és a felszín alatt egyaránt kapott kisebb-nagyobb módosításokat, bár semmi korszakalkotó változásról nincs szó.

A menük és rendszerikonok valamivel talán szebbek lettek, a beállításoknál már van oldalról behúzható választópanel is, ám ami egy BlackBerry-felhasználó számára ennél lényegesebb, javult valamelyest a multitasking, azaz többfeladatos képessége a rendszernek.

keyone_bb_07.jpg

Az egyik legkézenfekvőbb változást, a két alkalmazás párhuzamos használatát a KEYone-on kissé problémás kihasználni a kijelző képaránya miatt. Ettől függetlenül adott a lehetőség, hogy bizonyos alkalmazásoknál ha hosszan nyomjuk a jobb oldali Android funkciógombot (a négyzetet), a megnyitott alkalmazás "összehúzza" magát, és meg lehet nyitni mellé egy másikat is (fontos, hogy mindkét appnak támogatnia kell ezt az üzemmódot). Hasznos újítás, hogy a jobb szélső funkciógomb dupla érintésre előhozza a legutóbb használt alkalmazást, amivel az appok közti váltás gyorsabbá és egyszerűbbé vált, bár a funkció ebből kifolyólag némileg korlátozott, legalábbis a Windowsnál megszokott alt+tab megoldáshoz képest.

Az új Androiddal jött még két olyan újdonság is, amit a BlackBerry 10 már évekkel ezelőtt tudott, de jobb későn mint soha alapon azért most is nagyon jól jönnek. Az egyik ilyen újítás, hogy immár az értesítési panelről is lehet gyorsválaszt küldeni egy üzenetre, a másik pedig a felülről lehúzható gyorsbeállítások sáv testreszabásának lehetősége. Utóbbinál - akárcsak a BB10 esetében - változtatható a funkciók (ikonok) sorrendje, valamint összetétele is, illetve a rendszer annyival kiegészíti ezt a funkciót, hogy egyes appok gyorsgombjait is ki lehet rakni ide.

Akárcsak a korábbi androidos BlackBerryken, úgy a KEYone-on is előretelepítve érkeznek a BlackBerry saját androidos alkalmazásai, melyek az egyébként szinte teljesen érintetlenül hagyott, "gyári" Androidot egészítik ki elsősorban olyan funkciókkal vagy felületekkel, melyek a hatékonyabb munkavégzést segítik. A kiegészítő szolgáltatások részeként a rendszer erősen támaszkodik a fizikai billentyűzetre, így a nyitóképernyőről az egyes gombok rövid vagy hosszú lenyomására tetszőleges funkciók vagy appok indítása programozható. Fontos, hogy ez a funkció csak a BlackBerry Launcher használatával működik, a közkedvelt alkalmazásindító felületekkel (pl. Nova) nem. Kár, hogy bizonyos, a BB10-nél megszokott gyorsbillentyűk nem működnek minden alkalmazásban, így például a szóközzel végzett képernyőlapozás a Hub-ban működik, a böngészőben (Chrome) viszont már nem.

A rendszer része továbbá a borzasztó magyar nevet viselő megújult "Termelékenységi lap", mely leginkább a BB10 peek-flow gesztusaira próbál hajazni azzal, hogy egy a kijelző széléről behúzható lappal gyors elérést biztosít többek között a BlackBerry Hub, a Naptár, a Feladatok vagy éppen a Névjegyzék tartalmához. Én mondjuk ezt az opciót azonnal kikapcsoltam a KEYone-on, úgy gondoltam a billentyűzettel amúgy is gyorsan elérek mindent, amit akarok. 

Végezetül a felszín alatti újdonsága az új Androidnak a továbbfejlesztett energiatakarékos üzemmód, ami az Android 6.0-hoz képest még kevésbé engedi az alkalmazásoknak, hogy a háttérben futva pazarolják a rendszer erőforrásait, elsősorban a processzoridőt. Ez már önmagában jótékony hatással lehet az akkumulátoros üzemidőre, ha ehhez hozzávesszük a nagy kapacitású, 3505 mAh-s akkut, valamint az energiatakarékos processzort, egy elég ígéretes csomagot kapunk, már ami az egy feltöltéssel elérhető rendelkezésre állást illeti.

keyone_bb_08.jpg

A fizikai billentyűzet mellett egyértelműen ez, vagyis az akkus üzemidő a KEYone másik komoly selling pointja. Nyilván ez sem írható le egzakt számokkal, mindenesetre egy olyan szempont, ami minden felhasználóra hatással van, függetlenül attól, mennyit tartja ébren a készüléket és mit csinál vele. Nálam a KEYone rendszerint reggel 6-7 óra tájt kerül le a töltőről, és az elmúlt csaknem két hétben nem volt még olyan nap, hogy éjfélig 40% alá merült volna az akkumulátor. Ami azt jelenti, hogy takarékosabb használat mellett simán kihozható a kétnapos akkus üzem a készülékből, de még a legnagyobb gyötrés mellett is gyakorlatilag garantált a reggeltől estig tartó működés.

Azért biztos ami biztos a KEYone kompatibilis a Qualcomm QuickCharge 3.0 gyorstöltő technológiával, amihez szerencsére ott van a dobozban a töltő is -- ezzel papíron fél óra alatt kb. 0-ról 50%-ig tölthető az akku, ha pedig biztosra akarunk menni, még erre is rá lehet segíteni valamelyest a Boost Mode-dal. Ilyenkor a telefon leszabályoz minden fogyasztót, hogy a töltés még hatékonyabb lehessen - nem mintha olyan borzasztó sokat számítana, de ha töltés közben úgysem akarjuk használni a készüléket, érdemes lehet bekapcsolni ezt az üzemmódot.

Manapság egy okostelefon esetében talán a szükségesnél nagyobb hangsúlyt kap a kamera, illetve a vele készült képek minősége, és nincs ez másként a KEYone esetében sem, mely ugyanazt a kameraszenzort kapta, ami a Google Pixelben is felelős a fényképek és videók rögzítéséért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a KEYone pont olyan képeket készítene, mint a Pixel, hiszen többek közt az optika, valamint a processzorba épített képfeldolgozó áramkör is különbözik a két készüléknél. A 12 megapixeles kamerarendszer ezzel együtt nagyon jó felvételeket készít, még gyér fényviszonyok mellett is, bár itt azért rányomhatja az eredményre a bélyegét az optikai képstabilizátor hiánya.

A videókat akár 4k felbontásban is lehet rögzíteni a készülékkel, más kérdés, hogy a nem létező képstabilizátor miatt elég remegősre sikerülnek a felvételek -- 1080p felbontás és 30 képkocka/másodperces rögzítési sebesség alatt szerencsére bekapcsolható a szoftveres képstabilizálás, ami azért kicsit javíthat a helyzeten. Ezzel együtt is a KEYone kamerája az eddigi legjobb BlackBerry-kamera, legalábbis ami a végeredményt illeti, hiába jobb papíron a PRIV vagy a DTEK60 képrögzítője.

keyone_bb_05.jpg

Az eddigi majdnem két hét használat alapján nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy a KEYone a BlackBerry márka új korszakának (nevezzük androidos korszaknak) a legjobban sikerült, legmarkánsabb képviselője. Egy nagyon jól kiegyensúlyozott, nagyon jó minőségű nyomógombos okostelefon, hatékonyságra és biztonságra fókszáló szoftverrel és nagyon jó szolgáltatáskínálattal. Mindez egyben predesztinálja is valamelyest a készüléket, vagyis a KEYone nyilvánvalóan nem lesz, nem lehet 2017-ben olyan sikeres tömegtermék, mint mondjuk a Samsung csúcsmobiljai, ettől függetlenül egy jól körülhatárolható réteg igényeit mondhatni maradéktalanul kielégíti.

Ők azok, akiknek jellemzően elsősorban munkaeszköz egy okostelefon, egy olyan munkaeszköz, ami szöveges (leginkább e-mailes) kommunikációra lett megalkotva. A KEYone tehát nem való mindenkinek, de a BlackBerry Mobile jó érzékkel szólítja meg vele azokat, akik az alkalmazások hiánya miatt pártoltak el a márkától, vagy akár azokat is, akiknek sosem volt BlackBerryjük, ám elegük van az aktuális divatirányzatból és egy egyedi, igazán különleges okostelefonra vágynak. És persze ott vannak a márka kitartó, hűséges hívei, akik vagy még nem váltottak androidos BlackBerryre, vagy már kipróbálták a cég valamelyik korábbi androidos megoldását, ám a szívük a klasszikusabb BlackBerry irányvonal felé húz.

A TCL égisze alatt készült KEYone nagyon jó alapot ad a BlackBerry, mint okostelefon-márka valódi másodvirágzásának. A márka tehát jó kezekbe került, és a KEYone-t látva, használva nagyon pozitívan tekintek a folytatásra.

BlackBerry KEYone tulajdonságok
Kijelző 4,5 hüvelykes, 1080x1620 pixeles felbontással (kb 433ppi), IPS
Processzor Qualcomm Snapdragon 625 (MSM8953), 8 db 2 GHz-es maggal. GPU: Adreno 506
Memória 3 GB rendszermemória, 32 GB háttértár, microSD-kártyával bővíthető 2 TB-ig
Rádiós egységek 4G/LTE (Cat6 300/50 Mbps maximális sávszélesség), 802.11ac Wi-Fi, Bluetooth 4.2LE, NFC
Bevitel 35 gombos BlackBerry QWERTY billentyűzet
Kamera 12 MP, f2.0 -as autofókuszos kameraegység villanóval, 4k felbontású videorögzítési lehetőség (előlap: 8 MP, f2.2 fixfókuszos kamera)
Akkumulátor 3505 mAh kapacitású, nem eltávolítható Li-Ion, Qualcomm Quick Charge 3.0 kompatibilis töltőrendszerrel
Operációs rendszer Android 7.1.1 (Nougat)
Csatlakozás USB 3.1 Type-C csatlakozó, OTG támogatással
Méretek és tömeg 149,1 x 72,4 x 9,4 mm, 180 gramm

Tegnap lejárt a moratórium, megjelenhettek végre az első "igazi" tesztek a BlackBerry KEYone-ról, a BlackBerry és a TCL Communication első szerelemgyerekéről. Bár a telefont jóformán még sehol nem kapni (ez egy hónapon belül azért várhatóan jelentősen változik), a tegnap dömpingszerűen megjelent tesztek már most segítenek abban sokaknak, hogy eldönthessék, érdemes-e a következő egy-másfél hónapot további várakozással, netán az anyagi keretek megteremtésével tölteni, vagy sem. 

Talán azért, mert ma már tényleg ciki a BlackBerryt ekézni egy cikkben, netán azért, mert a KEYone a maga nemében valóban nagyon meggyőző telefon (ezt egyébként teljes mértékben tanúsíthatom), mindenesetre a nagyobb tech oldalak tesztjei mondhatni szokatlanul pozitívan nyilatkoznak az új BlackBerryről.

A lenti videotesztek többnyire a brutális akkuidőt és a kiváló billentyűzetet emelik ki az új típus legfontosabb erényeiként. Ami azért lássuk be, annyira nem meglepő egy olyan világban, ahol számtalan mobilhasználó napi szintű leghűségesebb társa vagy a külső akku vagy a konnektor, illetve ahol a gyártók legújabban arra törekednek, hogy a telefon előlapján rendelkezésre álló helyet a lehető legkevesebb olyan komponens foglalja, amit nem kijelzőnek hívnak.

A KEYone még a legelvakultabb kütyümánok nosztalgikus énjét is előhozza, miközben hozzáteszik, hogy ez a BlackBerry összehasonlíthatatlanul többre képes, mint az, amit öt-tíz évvel ezelőtt közülük többen használtak - akár első okostelefonként.

Nézzétek tehát meg a videobemutatókat (egyelőre csak angol nyelven), és gyertek vissza pár nap múlva, hiszen hamarosan kész lesz a BerryBlog tesztje is!

Ki gondolná, hogy a nyomógombjaival ikonikussá vált BlackBerry éppen nyolc éve van jelen az érintőkijelzős okostelefonok piacán? Pedig a kanadai cég első próbálkozása (ez volt a BlackBerry 9500, vagyis a Storm) éppen 2008 novemberében vált elérhetővé, és viharos gyorsasággal el is tűnt az igazi okostelefon-korszak hajnalára. A BlackBerrynek nem áll jól ez a formátum, a cipész maradjon a kaptafánál, egy BlackBerry csak gombokkal BlackBerry - a sajtó és a felhasználók egy személyben mondtak nemet az új irányvonalra. Az azóta eltelt nyolc évben aztán bebizonyosodott, hogy a nagy tömegek számára csakis ennek a formátumnak van stabil jövője, a BlackBerry pedig többször is nekifutott a full touch szegmensnek, de a kép valahogy csak nem állt össze az évek során. 

A sors különös fintora, hogy a BlackBerry azután tudott csak igazán ütőképes, a konkurenciával gyakorlatilag teljesen pariban álló csúcskategóriás érintős telefont letenni az asztalra, amikor nem csak a gyártást, hanem a készülékek tervezését is kiadta a kezéből. Itt van a DTEK60, ami eljutott végre a csúcsra akkor, amikor a BlackBerry már régen túl van a csúcson.

"Még a kamerán sincs ott a hivalkodó felirat, hogy "ezt nézd bakker, 21 megapixel!", pedig ha valamivel lehetne hivalkodni, akkor ez biztosan az."

A DTEK60 a BlackBerry harmadik androidos modellje, egyben a második olyan, melyet egy külső partner -- jelen esetben a kínai TCL -- referenciadizájnjára építenek. A középkategóriás kistesóhoz, a DTEK50-hez képest azonban lényeges különbség, hogy pontosan ez a kiszerelés, pontosan ebben a formában nem öltött testet más márkanév alatt, azaz ezúttal a BlackBerry számára egyedileg tervezett modellről van szó, noha kétségtelen, hogy a mobil magán visel bizonyos "Alcateles" vonásokat.

dtek60_001.jpg

A DTEK50 kapcsán augusztusban lelkesen ecseteltem, hogy középkategóriás áron mennyire minőségi darab a telefon, az elegáns formával, a fém kerettel és a hibátlan összeszereléssel. Ezt az arányt szerencsére a DTEK60-nál is sikerült megtartani. Az új csúcskategóriás androidos BlackBerry a manapság több gyártónál is megjelent, divatosnak tekinthető elől-hátul üveg formát követi, fém keretbe ágyazva, teljesen minimalista megközelítéssel. A sötétszürke hátlap az egyetlen, ahol feltűnik a BlackBerry logó, egyébként sehol semmilyen felirat vagy egyéb jelölés nem töri meg a formát (na jó, a hátlapon nagyon halványan ott van azért a kötelező CE tanúsítás). Még a kamerán sincs ott a hivalkodó felirat, hogy "ezt nézd bakker, 21 megapixel!", pedig ha valamivel lehetne hivalkodni, akkor ez biztosan az.

A DTEK60 ennek hatására nem csak minimalista, hanem rendkívül elegáns, kecses telefon is lett, ami a full üveg felépítésen túl mindenekelőtt a nagyon durván vékony, mindössze 7 milliméteres vastagságú készülékháznak köszönhető. Ebből egyedül a kamera lencserendszere emelkedik ki, de az meglehetősen, nagyjából 2 millimétert, ami így elsőre nem tűnik olyan soknak, de jelen esetben a telefon vastagságának csaknem harmadáról beszélünk. 

Az üveg hátlap mellett lehet pro és kontra is érvelni, a tapasztalat mindenesetre azt mondatja velem, hogy aki nem érzi abszolút biztos kezűnek magát, az inkább bújtassa valamilyen tokba a telefont, mert egy közepesen ügyetlen kézmozdulatnak elég csúnya vége lehet ez esetben. Az üveg hátlap egyébként semmivel sem gyűjti jobban az ujjlenyomatokat, mint a kijelzőüveg, illetve állítólag a karcolásoknak is hasonlóképpen áll ellen, amit őszintén szólva nem volt alkalmam (vagy merszem) kipróbálni, mivel a DTEK60-at a fenti okokból kifolyólag jobbnak láttam mindvégig a gyári szilikontokban tartani.

"...nagyra nőtt férfi kezet kíván, lehetőség szerint balkezes férfiét..."

Érdemes még azért pár szót ejteni a telefon ergonómiájáról, aminek ugyanúgy része a csúszós hátlap, mint maga a fizikai méret. Igen, a DTEK60 az 5,5 hüvelykes képátlójú kijelzőnek köszönhetően meglehetősen nagy telefon, nagyra nőtt férfi kezet kíván, lehetőség szerint balkezes férfiét (szerencsére én pont ebbe a halmazba esek). Ahogy a Mobilarena tesztjében is szóba került, illetve néhány ismerősom megjegyezte, a ki- és bekapcsológomb a fém keret bal felső részén egy jobbkezes számára kissé nyakatekert módon, mutatóujjal érhető el, míg a balkezeseknek sokkal jobban kézre, pontosabban hüvelykujjra áll a gomb. 

Szerencsére a BlackBerry (pontosabban a TCL) ugyanezt a kiosztást fordítottan is elhelyezte a DTEK60-ra (meg a DTEK50-re is), a jobb oldalt középen található, programozható Convenience key személyében, amit a balkezesek mutatóujjal, a jobbkezesek hüvelykujjal nyomogathatnak. A hangerőszabályzó gombok a jobb oldalon már jóval kommerszebb helyre kerültek, a BlackBerryknél első alkalommal feltűnő USB-C csatlakozó viszont alul jobb oldalra csúszott, mivel középen minden helyet elfoglal a sztereó hangszórópár egyik darabja. Ez különösen az autós tartók használatát nehezítheti meg, az ilyen eszközök vásárlása során oda kell figyelni rá, hogy a tartóperemek ne takarják a töltőcsatlakozót.

dtek60_003.jpg

A DTEK60 hátlapjára kicsit visszatérve érdemes kiemelni, hogy ez a telefon a BlackBerryk közül elsőként tartalmaz biometrikus azonosító rendszert, azaz ujjlenyomat-olvasót. A szkenner a kamera alá került, nem szolgál nyomógombként, nincs semmilyen funkciója az ujjlenyomat-olvasáson kívül. Az olvasó számomra megfelelően pontosnak bizonyult, bár tény, hogy az ujj pozicionálást alapesetben semmi sem segíti a hátlapon, ezért a tok itt is jól tud jönni. A beolvasás kellően gyors is, extra kényelem, hogy azonnal fel is ébreszthető így a telefon (a bekapcsológomb megnyomása nélkül), de azt azért nem árt észbe vésni, hogy az efféle biometrikus azonosítás inkább kényelmes, mintsem szuperbiztonságos, még akkor is, ha James Bond még az elektromos fogkeféjéhez is ezt használja.

"...ennyire penge kijelzőt én BlackBerrynél még nem láttam..."

Az új csúcs-BlackBerry a kategóriájához teljes mértékben méltó felépítés és összeszerelés mellett kategóriájának egyik legjobb kijelzőjével is rendelkezik. Az 1440 x 2560 pixeles (ez kb. 534 ppi-s pixelsűrűséget jelent) AMOLED kijelzőt leginkább a PRIV paneljéhez érdemes hasonlítani, annál pedig mind fényerőben, mind színhelyességben jobb a DTEK60 panelje. Továbbmegyek, ennyire penge kijelzőt én BlackBerrynél még nem láttam, az olvashatósággal még napfénynél sincs gond (jó-jó, őszi napfénynél), a fehér pedig ránézésre sokkal közelebb áll a tényleges fehérhez, mint a PRIV esetében (de lehet állítgatni is rajta, ha valakinek a gyári érték ne felelne meg).

A panel jelen esetben szakít a PRIV-nél tapasztalható látványos lekerekítésekkel, de az éleken azért minimálisan így is vannak ívek, szemben például a DTEK50-nel, ahol a kijelző szélén egy leheletnyi perem tudatja az ujjunkkal, hogy itt van vége a telefonnak. Félig-meddig a panelhez tartozik a felső hangszóró és a panel között villogó értesítési LED, mely egyedül vörösen tud csak világítani, és minden ellenkező híreszteléssel szemben ez jó eséllyel így is marad, mivel a többszínű (RGB) LED teljesen eltérő elektronikát kíván, amit egy szoftveres módosítás aligha tud belecsempészni a telefonba. Ez egyébként számomra az egyik legnagyobb szívfájdalom a DTEK60-at érintően, és alighanem mindenkinek az lesz, aki egynél több e-mail fiók tartalmát böngészgeti az okostelefonján.

A DTEK60 a külső és a panel mellett belül is ízig-vérig csúcskategóriás gépezet, a jelenleg elérhető egyik legnagyobb teljesítményű processzorral, 4 GB memóriával és 32 GB-nyi, bővíthető háttértárral. Köztudott, hogy az Android talán a legrosszabbul skálázódó mobil operációs rendszer, ehhez képest az alapvető napi használat során már a DTEK50-be épített, jóval szerényebb képességű CPU-GPU páros, és a kevesebb (3 GB) memória is szépen elmuzsikált, a DTEK60-on pedig valósággal szárnyal az Android 6.0, még a legintenzívebb igénybe vétel esetén is, dacára a brutálisan magas felbontásnak.

dtek50_vs_dtek60.jpg

Mégis, úgy gondolom, hogy a DTEK60 nem feltétlenül a csúcs Snapdragon processzor, sokkal inkább a 4 GB-ra növelt rendszermemória révén válhat általában véve használhatóbb és időtállóbb darabbá. Az Androidról ugyanis az is köztudott, hogy nem bánik éppen takarékosan a memóriával, ez a probléma pedig onnantól kezdve látványosan, meg-megakadások képében kezd jelentkezni, hogy a processzor nem tudja előbányászni a rendszermemóriából azt a programrészletet, amire éppen szüksége van.

A DTEK60-at immár több mint két hete használom, és nem állítom ugyan, hogy nem találkoztam ilyen akadással, de ez telefon eddig a legsimább android-élményt nyújtotta a számomra, bosszantó lefagyások vagy egyéb, jelentős szoftveres problémák, incidensek nélkül. Ez részben annak is köszönhető, hogy a PRIV-vel éppen egy éve megjelent gyári, BlackBerry-alkalmazások az elmúlt egy év során rengeteget fejlődtek, így aki napi szinten rá van utalva például a Hub-ra, vagy a BlackBerry Launcherre, az ma már nem csak több funkciót ér el ezeken az appokon keresztül, mint egy éve, de minden sokkal üzembiztosabbá is vált az idők során.

"...eddig - eszköztől függetlenül - senkinek nem sikerült még dokumentáltan feltörnie androidos BlackBerryt..."

És ha már szóba került az üzembiztosság, akkor a biztonság kérdéskörét is érdemes kissé boncolgatni: A DTEK60-on alapvetően ugyanaz az átalakított, több ezer kernelszintű módosítást tartalmazó Android fut, mint a PRIV-en vagy a DTEK50-en. Erről azt kell tudni, hogy eddig - eszköztől függetlenül - senkinek nem sikerült még dokumentáltan feltörnie androidos BlackBerryt, így legalábbis kérdéses, hogy a manapság oly divatos, emelt szintű jogosultságra épülő sebezhetőségeket milyen hatékonysággal lehet ezeken a telefonokon kihasználni. Mindezt tetézi a havi szintű biztonsági frissítés, amit a Google-lal karöltve rendszeresen, a hónap elején tesz közzé a BlackBerry.

Ami a DTEK60 egyéb, mondjuk úgy, alapvetően telefoncélú felhasználását illeti, a tapasztalataim vegyesnek bizonyulnak. Egyrészt én a beszédminőséget mind a DTEK50, mind a DTEK60 esetében rosszabbnak éreztem hagyományos telefonmódban, mint mondjuk a PRIV-nél vagy a Passportnál (utóbbi abszolút etalonnak számít). Kihangosítva már lényegesen jobb a helyzet, a DTEK60 két hangszórója (telefonbeszélgetés közben csak az egyik szól!) jó szolgálatot teljesít, de a hangszórópár inkább valamilyen médiatartalom lejátszása esetén tudja kivillantani a foga fehérjét. Itt szerepet játszhat a telefonra gyárilag telepített Waves MaxxAudio alkalmazás, mellyel apró trükkökkel igyekszik átverni a fülünket, több-kevesebb sikerrel. Az app egyébként - érthetetlen módon - headsettel nem kompatibilis, bár ez talán annak fényében kevéssé zavaró, hogy a telefon gyári fülese továbbra is kiemelkedően jól szól ahhoz képest, hogy standard gyári tartozék.

A DTEK60 vételi képességei a Telekom mobilhálózatán, illetve Wi-Fi-n használva általában véve egyaránt kitűnőnek bizonyultak, ami jól kialakított antennafelépítésre és tunerre/rádiós modulra utal. Manapság egy telefon vásárlása során ez már nem feltétlenül játszik elsődleges szerepet, belátom, azt mindenesetre valószínűsítem, hogy aki a DTEK60-at választja, annak jó eséllyel nem lesz komoly vételi problémája olyan helyeken, ahol más okostelefonok már régen elvéreznek.

Aki a mobiljára mint elsődleges képrögzítő eszközre tekint, annak manapság elengedhetetlen egy nagy felbontású, jó fényerejű, jól paraméterezhető szoftverrel ellátott kameraegység. A DTEK60 kamerája a tapasztalataim szerint alapvetően fel tud nőni ezekhez az elvárásokhoz, a 21 megapixeles hátlapi szenzor típusra ugyanaz, amit a PRIV is használ (a hasznos felbontás közti különbséget a lencserendszer és az optikai képstabilizátor okozza), a szenzor egy f/2.0 fényerejű autófókuszos lencserendszeren keresztül lát ki a világra. A lencsetagok nem kaptak optikai képstabilizátort, ami az éjszakai felvételek készítésénél problémás lehet, de legalábbis nem árt stabil(abb) kéz, törzshöz szorított könyökökkel.

A kamerarendszer agyát jelentő mobilapp, a BlackBerry Camera a hagyományos, point and shoot jellegű fotózáson túl szerencsére manuális beállítások tömkelegét kínálja, plusz még automata módban is ott van az expozíció korrekció csúszka, aminek azonnal látszik is az eredménye a keresőképen. A fókusz és az expozíció érzésre valamivel gyorsabb, mint a PRIV-nél, az eredmény pedig többnyire azt a szintet hozza, amit egy hasonló kategóriájú készüléktől elvárhat az ember. A videofelvételek felbontása egészen 4k-ig növelhető (nem árt egy nagy kapacitású memóriakártya sem a rendszeres videózáshoz), illetve adott a lassított felvétel készítésének a lehetősége is.

Aki azt gondolja, hogy a nagyobb kijelző, és a nagyobb teljesítményű processzor rossz hatással van az akkus rendelkezésre állásra a DTEK60-nál, annak van egy jó hírem: a telefonba fixen beépített, 3000 mAh-s akkumulátor a tapasztalataim szerint ugyanazt a nyüstölést lényegesen jobban bírja, mint a PRIV, a több mint tíz százalékkal több áramot tároló akkuja dacára. Ennek szerintem csak részben a nagyobb összteljesítmény mellett energiatakarékosabb felépítésű processzor az oka.

dtek60_004.jpg

A DTEK60 esetében már használat közben is érezni, hogy jóval kevésbé fárasztja a munka, azaz lényegesen kevésbé melegszik fel működés, vagy töltés közben, mint a PRIV. A DTEK60 már kompatibilis a QuickCharge szabvány 3.0-s verziójával, ami fél óra töltéssel nulláról elméletileg akár 75%-nyi töltésig is képes felpumpálni az akkut. Én egy 2.0-s töltővel használom rendszeresen a DTEK60-at, de tapasztalataim szerint a fél óra alatt ez esetben is megvan legalább az 50 százalékpontnyi töltöttség plusz. Összességében a DTEK60 töltés nélkül is bőven kibír nálam egy napot, pedig én aztán nem kímélem, de ha netán szorulna a hurok, negyed órányi töltési szünet beiktatásával nagyon-nagyon jó esély van rá, hogy a nap végén előbb dőlök ki én, mint a telefon.

"...a DTEK60 hosszú évek óta az első olyan BlackBerry, mely nem elsősorban, vagy nem kizárólag üzletembereknek ajánlható jó szívvel..."

Emlékszem pár évvel ezelőtt, amikor a BlackBerry Z30-at először a kezembe fogtam, mennyire taszított a puritán, "tepsifonos-samsungos" formavilága a készüléknek. Aztán később megbarátkoztam vele, bár írni máig nem tanultam meg rendesen virtuális gombokon. A DTEK60 leginkább a Z30 örökségét viszi tovább, azzal a lényeges különbséggel, hogy jóval szélesebb felhasználási lehetőséget biztosít, mint a BlackBerry három évvel ezelőtti csúcsmodellje, ráadásul a kategóriájának megfelelő, egyáltalán nem túlzó áron.

Meggyőződésem, hogy a DTEK60 hosszú évek óta az első olyan BlackBerry, mely nem elsősorban, vagy nem kizárólag üzletembereknek ajánlható jó szívvel, hanem olyan egyéni felhasználóknak is, akik időtálló befektetésként tekintenek egy okostelefonra, emellett fokozott figyelmet fordítanak a telefonon keresztül zajló kommunikáció biztonságára, valamint a készüléken tárolt adatok védelmére.

dtek60_005.jpg

A BlackBerry új zászlóshajója ezúttal szinte mindenben versenyben marad a konkurenciával, egyedül olyan apróságok hiányozhatnak, mint a vezeték nélküli töltés, meg a vízálló működés, illetve bizonyára vannak olyan csúcsmobilok a kínálatban, melyeknek a kamerája is jobb. Azok a modellek viszont, melyek mindezt egyben nyújtják, adott esetben lényegesen drágábbak, mint az itthon 200 ezer forintért rajtoló DTEK60. Szóval ha az új üzleti stratégiája alapján a továbbiakban is ilyen készülékeket tesz le a BlackBerry partnerei révén az asztalra, nem lesz itt nagy gond. Kár, hogy az első, lényegi kompromisszumoktól mentes full touch csúcs-BlackBerry megjelenésére 2016-ig kellett várni.

BlackBerry DTEK60 tulajdonságok
Kijelző 5,5 hüvelykes, 2560x1440 pixeles felbontással (kb 534ppi), AMOLED
Processzor Qualcomm Snapdragon 820 (MSM8996), 2+2 Kryo 2.15GHz / 1.6GHz maggal. GPU: Adreno 530
Memória 4 GB rendszermemória, 32 GB háttértár, microSD-kártyával bővíthető 2 TB-ig
Rádiós egységek 4G/LTE (Cat9 450/50 Mbps maximális sávszélesség), 802.11ac Wi-Fi, Bluetooth 4.2LE, NFC
Bevitel BlackBerry virtuális billentyűzet
Kamera 21 MP, autofókuszos kameraegység, képstabilizátorral, villanóval, 4k felbontású videorögzítési lehetőség (előlap: 8 MP, f2.2 fixfókuszos kamera)
Akkumulátor 3000 mAh kapacitású, nem eltávolítható Li-Ion, Qualcomm Quick Charge 3.0 kompatibilis töltőrendszerrel
Operációs rendszer Android 6.0.1 (Marshmallow)
Csatlakozás USB Type-C csatlakozó, OTG támogatással
Méretek és tömeg 153,9 x 75,4 x 7 mm, 165 gramm

A DTEK60 megvásárolható a BerryBoltban, két év gyári jótállással, ingyenes házhozszállítással.

A BlackBerry első androidos okostelefonjának, a PRIV-nek a tavalyi megjelenésekor elemzők és újságírók egymással teljes egyetértésben bólogatva szajkózták, hogy a szétcsúsztatható QWERTY-billentyűzetes PRIV a BlackBerry utolsó húzása, ha ez sem jön be, akkor vége a dalnak. Az androidos csúszka végül nem lett hangos siker, a kanadai cég ennek ellenére jól összezavart mindenkit azzal, hogy pár héttel ezelőtt piacra dobta második androidos készülékét, és ha ez még nem lenne elég, a típust DTEK50-nek keresztelte.

Bog, a Mobilaréna főszerkesztője a múlt héten azzal keresett meg, tudom-e, miért pont DTEK50 a DTEK50, de végül férfiasan be kellett vallanom neki, hogy halvány sejtelmem sincs. Ami azt illeti, a BlackBerry sem fektetett túl sok munkát abba, hogy ismertesse a névválasztással kapcsolatos koncepcióját, de talán mindegy is, valószínűleg csak akartak valami feltűnőt, amire mindenki felkapja a fejét, de legalábbis ne egy 1-től 10-ig terjedő szám legyen, esetleg egy "s" betűvel megtoldva - gondolhatták Waterlooban. Mondjuk szívesen beültem volna arra a meetingre, ahol ez a név megszületett, de ez ma már úgyis történelem, egyben ennyit arról, hogy miért DTEK50 a DTEK50, hiszen sokkal fontosabb, hogy mit tud (és mit nem). Jöjjön tehát a BerryBolt DTEK50 tesztje!

"...azonnal szembeötlő, hogy az első, valójában nem a BlackBerry boszorkánykonyhájában készülő BlackBerry mennyire minőségi darab."

Először is, lendüljünk talán túl a név után a következő kötelező körön: Nem, a DTEK50 nem egy Alcatel telefon valójában. Jóllehet annyi köze kétségtelenül van a márkához, hogy az Alcatel brandet birtokló kínai TCL gyártja, ugyanarra a referenciadizájnra építve, amire az Alcatel Idol 4 is épül. Ez egyébként abból a szempontból okos húzás a BlackBerry részéről, hogy így nem csak a gyártással járó költségeket lehet megspórolni, hanem a tervezés is olcsóbb. Persze mindennek ára van, de a DTEK50 esetében szerintem sikerült szerencsés kompromisszumot kötni.

dtek50_1.jpg

A készüléket a dobozból kivéve azonnal szembeötlő, hogy az első, valójában nem a BlackBerry boszorkánykonyhájában készülő BlackBerry a középkategóriás besoroláshoz képest mennyire minőségi darab. Persze tudom, ma már ebben a szegmensben is mások az elvárások, mint akár csak néhány évvel ezelőtt, de állítom, hogy a DTEK50 anyaghasználatban és minőségérzetben kenterbe veri a BlackBerry legutóbbi, csúcskategóriás full érintős modelljét, a Z30-at. 

Címkék: teszt dtek50