A BlackBerry üzleti telefon. A BlackBerry drága. Ezt a két sztereotípiát sikerült a hazai mobilszolgáltatóknak áldásos munkával elültetniük az előfizetők fejében az elmúlt években. A drágasággal olyan szempontból egyetértünk, hogy a BlackBerry Internetszolgáltatás máig feláras extra a Vodafone-nál, a T-Mobile-nál és a Telenornál. Jó hírünk van: már nem sokáig.

A BerryBloghoz eljutott pletykák szerint a Vodafone-nál lakossági és kisüzleti ügyfelek számára hamarosan integrálják a BlackBerry szolgáltatást a Mátrix tarifacsomagokba, azaz várhatóan mindenféle felár nélkül lehet majd használni a BlackBerry APN-t, méghozzá az eddiginél jóval nagyobb adatforgalom erejéig!

Ez a lépés, amennyiben megfelelő marketingtámogatást kap, és a két versenytárs is követi a piros szolgáltatót, minden kétséget kizáróan a BlackBerryk népszerűségének ugrásszerű növekedéséhez vezethet itthon. Egyébként ez a gyakorlat (miszerint a BIS nem feláras) Magyarországot leszámítva gyakorlatilag mindenhol a világon évek óta bevett, más kérdés, hogy egyelőre nem tudni biztosan, milyen formában épülnek be a szolgáltatások a meglévő tarifákba - de feltételezzük a szolgáltatók a külföldi példákat fogják követni.

A Vodafone Mátrix tarifacsalád egyébként jelenleg 7 tagból áll, a havi díj 3 ezertől 21 ezer forintig terjed, ezért 150 MB és 2 GB közti adatmennyiség jár - BIS-használatra már a 150 megabájt is jó deal, pláne, mivel jelenleg a közel háromezer forintba kerülő szolgáltatás csak 50 MB adatforgalmat tartalmaz a Vodánál.

Ennél jobban kezdődő hetet el sem tudnánk képzelni!

A BlackBerryk Magyarországon közel sem olyan népszerűek, mint Nyugat-Európában, vagy főleg a tengerentúlon, amiért elsősorban a hazai mobilszolgáltatók rövidlátó és szüklátókörű hozzáállása okolható. Mindhárom hazai operátor tart ugyan BlackBerryket, de ha nem muszáj, nem foglalkozik velük házon belül senki egy-két márkaszerető fanatikust leszámítva. Nyugodtan ki lehet jelenteni, a BlackBerryket gyakorlatilag nem jegyzik itthon.

A Vodafone Magyarország valami különös okból kifolyólag már szinte kifejezetten gáncsolja a márkát, hiszen amellett, hogy a cégnél a legdrágább a szolgáltatás, itt is adják cserébe a legkevesebbet a pénzért. A szolgáltató 2900 forintért 50 megabájtnyi BIS adatforgalmat nyújt, amit ráadásul nem is lehet más internetcsomaggal kiegészíteni, valamint a szinkronizálási opciók sem olyan kiterjedtek, mint a többi szolgáltatónál. Így például vodásként a legjobb tudomásunk szerint máig nem lehet Gmail kontaktokat és naptárat szinkronizálni BIS-en keresztül.

A telefonok árát és választékát tekintve a Vodafone többnyire a középmezőnyben tanyázik, vagyis a Telenornál olcsóbb a cég, a T-Mobile-nál viszont rendszerint drágább - a Telenor viszont legalább a szolgáltatást olcsóbban adja. Az új készülékek szinte soha nem a vodához érkeznek meg előbb, igaz a fehér Torch és Bold árusításakor sikerült megelőzni a T-Mobile-t, de nagyjából ez minden, amit fel tudnak mutatni a pirosak.

A BlackBerryk hosszú ideig még a Vodafone weboldalán sem szerepeltek az okostelefon-ajánlatok közt, mára ez már szerencsére változott, még a kiemelt ajánlatoknál is szerepel a márka. A szoftverfrissítések gyakorlatilag nem léteznek, a webre kitett update-ek ősrégiek, így például sem a 9300-hoz, sem a 9700-hoz nincs OS6-os csomag, Bold 9780-hoz és Torch 9800-hoz nincs a gyárilag telepítettnél újabb, jobb rendszerszoftver.

Jó lenne belelátni, hogy mi lehet ennek a mostoha bánásmódnak az oka, annál is inkább, mivel tudomásunk szerint gyakorlatilag az egész felsővezetés BlackBerryt használ a Vodafone-nál, minden bizonnyal angol nyomásra, nem önszántából. Talán a Storm csúfos kudarca, talán a marketingtámogatás híján a béka segge alatt tanyázó eladások, talán a macerás ökoszisztéma (vagy ezek mindegyike) miatt, mindenesetre a Vodafone-nál jól láthatóan nem szeretik sem a BlackBerryket, sem pedig ebből kifolyólag alighanem azokat az ügyfeleket sem, akik havonta jelentős összeget hagynának ott a szolgáltatásért - ha kapnának megfelelő szolgáltatást.

Igazán kár, pedig az angol anyacég nagyon jó viszonyt ápol a RIM-mel, a kanadaiak egyik leggyümölcsözőbb (jajj, de lírai :)) partnere a Vodafone brit bázisa. Reméljük a viszonyok hamarosan itthon is javulnak, és Magyarországon is közelebb kerül egymáshoz a szolgáltató és a mobilgyártó...

Pláne mivel mintha mostanában az Apple-lel úgyis kissé meggyűlne a bajuk.

Update: Kaptunk egy vodás belső körökből származó infót a blogposztra reagálva, amely szerint a RIM-nek egyedi licencszerződése van a magyarországi Vodafone-nal, ezért az 50 megabájtos korlát, meg a viszonylag magas ár a BIS esetében. Ezt a szerződést azonban jelenleg éppen újratárgyalják, így várhatóan még az év vége előtt változni fog a helyzet! Éljen!

Na erre sem kellett sokáig várni: a hét első jelentőségteljes bejelentése éppen nem a DevCon Americashoz kapcsolódik, hanem még a múlt heti leálláshoz. A cég közleménye szerint a RIM-nél megálmodták, mivel lehetne kárpótolni a BlackBerry-felhasználókat. Appokkal, méghozzá több mint száz dollár értékben.

A kanadai cég kárpótlásul a múlt hét gyötrelmeiért egy ingyenes alkalmazáscsomagot állít össze mindazoknak, akik elérik az App World alkalmazás-piacteret. A promóciós appokat október 19-től december 31-ig lehet majd elérni, a címek közt egyebek mellett a következők szerepelnek:

• SIMS 3
• Bejeweled
• N.O.V.A
• Texas Hold'em Poker 2
• Bubble Bash 2
• Photo Editor Ultimate
• Drivesafe.ly Pro
• iSpeech Translator Pro
• Drivesafe.ly Enterprise
• Nobex Radio Premium
• Shazam: Encore
• Vlingo Plus: Virtual Assitant

A címekhez néhány további csatlakozik még a következő napokban, mindenesetre így is tekintélyes felhozatalról van szó, így például a legutolsó program, a Vlingo Plus önmagában 20 dollárba kerül jelenleg az App Worldben. Remélhetőleg a kiválasztott appok elérésével nekünk sem lesz problémánk, hiszen azért van olyan cím a listán (Shazam), ami Magyarországi telefonra nem tölthető le.

Az üzleti ügyfelek pluszban egy hónapnyi ingyen tech. supportot kapnak.

Na, elégedettek vagytok?

Teljesen természetes, hogy ha valamit vásárolunk, és nem azt kapjuk a pénzünkért, amit elvárunk, vagy ígértek nekünk, joggal érezzük, hogy valamiféle kompenzáció jár nekünk - a magyarok ráadásul különösen jók az asztalverés nevű sportágban. A hét elején kezdődő, tegnap hajnalban véget ért RIM szolgáltatáskimaradás kapcsán is óhatatlanul felmerül a kérdés: mivel kárpótolnak minket az átélt kínokért?

Jó kérdés, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy újságíró (nem magyar volt az illető) tegnap feltette a RIM felsővezetőinek a kimaradásról tartott sajtótájékoztatón. Konkrét válasz egyelőre sajna nem volt, illetve Jim Balsillie sokat mondóan annyit közölt, eddig egyszerűen nem volt idő ezen gondolkodni, na de majd most erre fog fókuszálni a menedzsment.

Egyébként egyes külföldi szolgáltatók saját szakállukra már indítottak mindenféle kárpótlási akciókat - úgy tudjuk, ilyent itthon is terveznek, legalábbis egy operátorról biztosan tudjuk, hogy dolgozik valami kompenzáción. Hogy ebből a kompenzációból csak a vállalati ügyfelek, vagy a havi 1000-2500 forintot fizető BIS-előfizetők is részesednek majd, azt egyelőre sűrű homály fedi, mindenesetre egyelőre senki ne vegyen rá mérget, hogy bármit is fog kapni cserébe.

A hatályban lévő magyar törvények szerint a mostani üzemszünet legjobb tudomásunk szerint csak részleges szolgáltatáskimaradásnak számít, aminek a kijavítására 72 órát ad a törvény, ennyi idő pedig nem telt el a hiba első jelentkezése és elhárítása közt, vagyis ha úgy adódik, és mindenki széttárja a karját, le kell nyelni a békát. Ettől függetlenül azért optimisták vagyunk, talán hallunk nemsokára valami jó hírt ez ügyben itthon is.

Ti mivel éreznétek kompenzálva magatokat a szolgáltatáskiesésért?

Éjjel nagyjából minden problémát sikerült elhárítani a RIM európai Network Operation Centereiben (NOC), így az európai, majd később az amerikai BlackBerry-felhasználókat is sújtó, rémálomszerű szolgáltatáskimaradásnak vége.

A hír hallatán a legtöbb érintett országban pezsgősüvegek pukkantak és ezrek vonultak az utcára ünnepelni Európa-szerte, a szabad világ vezetői pedig egyöntetűen üdvözölték a szolgáltatás visszaállítását. 

A hajnalig tartó buli a Fehér Házat is elérte, ahol a lelkes BlackBerry-felhasználónak számító Barack Obama a képek tanúsága szerint nagyon durván nyomta - hiába, a jó társaság ennyit számít.

A Windows 95 szarakodásait, amely termék egyben a cég történetének talán legnagyobb és döntő piaci sikertörténete, a mai napig nem mosta le magáról a Microsoft. Hiába kurva jó oprendszer a Windows 7, és hiába fogja a Windows 8 megújítani a PC és tabletpiacot még tovább reszelt felépítésével és nagyon is újító Metro felületével, felhasználók a mai napig gúnyosan felemlegetik a kékhalálózást, és a Microsoftot a szar minőséggel kapcsolják össze.

De most nem abba akarok belemenni, hogy ez milyen károkat okoz mindenkinek, vagy hogy egy ilyen ordas bakival mennyire el lehet sikálni bármilyen céget vagy márkát -- egy életre.

Amit kicsit taglalni fogok, amolyan műkedvelő szinten, az az, hogy ami folyik, az mennyire elfogadhatatlan, és hogy a RIM magyarázata mennyire nonszensz. Technikailag, informatikailag. Nem akarok informatikai szakértőként pózolni, mert nem vagyok az, és ilyen rendszerek üzemeltetésében egyébként is viszonylag keveseknek van mélyreható tapasztalata. De azért hülyék sem vagyunk, ha megengeditek nekem ezt a többes számot.

Mi is várható el tehát egy olyan rendszertől, amely több millió felhasználót szolgál ki világszerte, non-stop, és ahol a leállásnak, de csak lassulásoknak is  komoly következményei vannak? Pontosan ez: ne legyenek leállások, lassulások.

Dehát nem létezik olyan, hogy tökéletes megbízhatóság, mondhatná a naív megfigyelő. A legdrágább német és japán kocsik is elromlanak, ahogyan a ThinkPad notebookokat is bizony kell szervizbe vinni. Ráadásul minél több elemből tevődik össze egy nagy rendszer, annál több a lehetőség a meghibásodásra, ugyebár!

Nos, ez mind igaz. Éppen ezért az olyan hatalmas méretű és egyúttal rendkívül kritikus fontosságú rendszereket, mint amilyen a RIM által üzemeltett szolgáltatás is, úgy tervezik meg, hogy feltételezik a meghibásodásokat. A tervezés alapvetése nem az, hogy nem lehet hiba sehol a rendszerben (és akkor vegyük meg mindenből a legdrágábbat, mert az talán tovább bírja), ellenkezőleg, azt kell feltételezni, hogy bármikor és bármi meghibásodhat -- és a szolgáltatásnak akkor is mennie kell tovább. Ezt hívjuk hibatűrő rendszernek. Ennek egy magasabb szintre emelt változata az úgynevezett katasztrófatűrő rendszer, amikor az infrastruktúra egy jelentős része, akár egy egész adatközpont is megsemmisülhet egy szempillantás alatt (vegyünk terror- vagy katonai támadást) -- de akkor sincs leállás. Erre léteznek a megfelelő technológiák, mint a valósidejű aktív-aktív replikáció terheléselosztással, több száz, néha több ezer kilométerre lévő adatközpontok közt. Nincs, nem lehet egyetlen eleme sem a rendszernek, legyen szó egy csavarról egy teljes adatközpontig, néha egy teljes városig, amely pótolhatatlan volna. Ezt az angol úgy mondja, no single point of failure. Ez a minimum.

Az ilyen rendszerek tervezése, üzemeltetése nem triviális feladat, rendkívüli komplexitások léphetnek fel a követelmények teljesítése érdekében. És hogyan lehetünk bizonyosak arról, hogy amit alkottunk, és amire dollár tíz- vagy százmilliókat költöttünk, az valóban hozza azokat az extrém rendelkezésre állási szinteket (pl. úgynevezett hétkilences, 99,99999% elérhetőség, vagyis évente átlagosan 3 másodperc kiesés, tíz év alatt fél perc), amely itt elvárható?

Ennek egyetlen ismert módja van: a szándékos hibagenerálás. Igen, egy bizonyos kritikussági szint felett nincs más megoldás az infrastruktúra és az üzemeltető szakemberek tesztelésére, továbbfejlesztésére, mint a profi vandálok alkalmazása. Ezeknek a magasan kvalifikált és mindenhova bejárással rendelkező informatikusoknak az a dolga, hogy utazzanak körbe a cég adatközpontjaiban, és próbáljanak leállásokat okozni. Ezt szó szerint úgy kell elképzelni, hogy a fószer bemegy a gépterembe, oda áll az egyik szerver, tároló vagy hálózati berendezés elé, és lekapcsolja, vagy csak kihúz kábeleket. Akár teljesen véletlenszerűen. A teljes rendszernek mindezt tolerálnia kell, hiszen ezek az események maguktól is bekövetkezhetnek bármikor, minél több berendezésről van szó, annál gyakrabban: igazán nagy farmokon naponta több merevlemezt, szervert vagy komponenst kell cserélni a több ezerből. Statisztika.

A RIM által eddigi magyarázat, ha ugyan elhisszük, borzalmas emberi, leginkább vezetői mulasztásról tanúskodik: nemcsak nem volt hibatűrő a rendszerük/mechanizmusaik, de megfelelően kitesztelt forgatókönyvük sincs a hatékony elhárításra. Ha ugyan elhisszük, hogy 3 nap alatt nem tudták megoldani annak a hatásait, hogy leállt egy központi hálózati eszköz. Ezek után már a berryblogosok által is emlegetett hekkertámadásra sem tudom azt mondani, hogy csak vad fantázia. Ez a szar már nagyobb, mint maga a palacsinta. Ha van tartás a RIM egyes vezetőiben, akkor bizony a hiba elhárítását követően önként beadják a felmondólevelüket, és fejet lehajtva távoznak a hátsó ajtón. Sírni senki nem fog, rajtuk kívül.