Mármint most nyilván a TCL által gyártott BlackBerry készülékekre gondolok, hiszen a kanadai BlackBerry részéről nyilván ez az év is az IoT buzzról szól majd, aminek már csak egy igen csekély, bár továbbra is elég meghatározó szelete ez az egész okostelefonosdi.

Kicsit lassan indult ez az év, CES ide vagy oda, lassan nem árt hozzászokni, hogy a Las Vegas-i show elsősorban a tévékről és egyéb szórakoztatóelektronikai motyókról szól, a mobilosok majd csak február végén ébredeznek a barcelonai Mobile World Congress alkalmával. 

Ettől függetlenül azért a TCL is ott volt a CES-en, a márkáért felelős fejes, Francois Mahieu pedig adott is interjút a médiának, amiből kiderül egy, s más azzal kapcsolatban, hogyan is áll most a BlackBerry márka szénája az okostelefon-piacon, illetve mik a rövidtávú és távlati tervek.

Tavaly ilyenkor már jócskán bent volt a kalapban a KEY2 érkezése, ehhez képest új készülékekről egy szó sem esett a CES-en, még csak számszerűsítve sem. Ehelyett Mahieu készséggel elmondta, mi nem kerül be a portfólióba idén: Biztos, hogy 2019-ben nem lesz 5G-képes BlackBerry, mint kiderült a cég szerint azért, mivel az 5G-t elsősorban olyan területeken (például multimédia) használják, használnák a vásárlók, mely a gyártó számára sosem volt fókuszban. Emellett az 5G-képes chipek drágák is, illetve senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy elég idegesítő gyermekbetegségekkel fognak rendelkezni a kezdeti példányok (például zabálják az akkut).

A TCL idestova két éve használja a BlackBerry márkanevet, Mahieu szerint a cég ez idő alatt lassan de biztos léptekkel menetel előre, jó munkához azonban idő kell (meg persze a rosszhoz is olykor). Az illetékes emellett hozzátette, a cég továbbra is a lojális BlackBerry-felhasználókra épít, ez a felhasználói bázis pedig nem vár el mindenféle csilli-villi tulajdonságokat egy okostelefontól, hanem elsősorban a billentyűzet és a jóval az iparági átlag felett álló biztonság miatt választja a márkát.

A fentiek alapján egyelőre továbbra is maradnak a találgatások az idei konkrétumokat illetően, de ha engem kérdeztek, új BlackBerry a második félévnél előbb biztosan nem fog befutni. Sokan reménykednek egyébként egy második PRIV vagy Motion variánsban, érdekes lesz látni, hogy a TCL mer-e akárcsak egyetlen típus erejéig szakítani a KEYone-nal bevezetett klasszikus formátummal.

Via Digital Trends.

Egészen közel járhatunk már a BlackBerry KEYone-utód rajtjához, az internetre nemrég kikerült képek és egyéb információk legalábbis azt jelzik, hogy a készüléken az utolsó simításokat végzi a gyártó. Ahogy az egy új mobilnál lenni szokott (már ha nem valami egészen egzotikus márkáról beszélünk), ilyenkor a hardver keresztül kell menjen néhány jóváhagyatási procedúrán -- a KEY2 most éppen a Wi-Fi Alliance és a Bluetooth SIG plecsnijeit kapta meg.

A certifikációkból persze sok minden nem derül ki, már azon kívül, hogy valami most már tényleg a csőben van, rendszerint a gyártó és a típusszám alapján lehet következtetni rá, hogy milyen hardverről is lehet szó. A gyártó jelen esetben a BlackBerry licencpartnere, a TCL Communications, a típusszám pedig BBF100-1, BBF100-2 és BBF100-6 (hogy a többi hová tűnt, ne kérdezzétek). Illetve a Wi-Fi-s csapat még azt is elkotyogja, hogy az Android verziója "O", amiből nem nehéz következtetni rá, hogy az újdonság Android 8.0-t futtat majd.

A fentiek alapján tehát a KEY2-ból is lesz legalább három különféle hardver-verzió, melyek többnyire a rádiós egység képességeiben, esetleg a dual-SIM támogatásban térnek majd el egymástól - legalábbis a BlackBerry Mobile-nál eddig ilyesmi gyakorlattal lehetett találkozni. Valószínűleg ahogy eddig is, most is lesz egy európai modell, mely jó eséllyel nem kezel majd két SIM-et, vagyis aki többkártyás üzemmódot akar majd magának, az kénytelen lesz nagyon messziről importálni.

Via mobielkopen.net

Van valami a levegőben, már ami a BlackBerry termékportfólió bővítését illeti: egyre több a bizonyíték rá, hogy a TCL újabb BlackBerryvel lepi meg a nagyérdeműt még az ősszel. Ez egyébként mostanra már nem is titok, a cég vezetői éppen múlt héten számoltak be a sajtónak arról, hogy jön a KEYone után egy újdonság, ami NAGYON hasonló lesz a nyomógombos modellhez, leszámítva azt, hogy nem lesznek rajta nyomógombok.

Az állítólagosan "Krypton" kódnéven futó újdonság nemrég a Bluetooth szabvány felett diszponáló Bluetooth Special Interest Group vette lajstromba, a típus nem sokkal később, augusztus 30-án pedig megkapta a Wi-Fi Alliance jóváhagyását is. Ez az a szervezet, aki a különböző Wi-Fi szabványok megfelelőségi tanúsítványát bocsátja ki egy termék esetén, ami megint csak a legbiztosabb előjele annak, hogy a modell nemsokára piacra kerül.

A Wi-Fi Alliance által kibocsátott certifikációból sem derül ki sok minden, a már ismert BBD100-x típusjelzésen, illetve azon túl, hogy a mobil Android 7.0-t (vagyis 7.1-et) futtat majd és 2,4 valamint 5 GHz-es frekvenciasávban egyaránt képes lesz Wi-Fi kommunikációra. Vagyis ezzel nem nagyon kerültünk beljebb, de legalább lehet spekulálgatni kicsit, ami mindig poén. Amúgy a pletykák szerint ezt fogja tudni a Krypton:

• Teljes érintőkijelzős megoldás, 1920x1080 pixeles felbontású panellel
• Snapdragon 625 (vagy 626) rendszerchip
• 4 GB memória
• 4000 mAh-s akkumulátor
• Csepp- és porálló kialakítás
• Home gombba épített ujjlenyomat-azonosító

Plusz ezt a készüléket már teljes egészében a TCL tervezi, ellentétben a KEYone-nal, ami félig-meddig még a kanadai brigádhoz kötődik. Fontos szempont, hogy ezúttal nem egy, a DTEK50/60-hoz hasonló referencia dizájnról lesz szó, hanem egy teljesen egyedi kialakításról, már amennyiben ebben a formátumban beszélhetünk egyediségről.

Via MobileKopen.net

A tegnapi poszthoz szorosan kapcsolódóan még a tegnapi napon újabb hírmorzsák kerültek ki az internetre a BlackBerry portfólióbővítése kapcsán, egymástól teljesen függetlenül. Ám mindkét forrás azt erősíti, hogy még az ősszel társat kaphat a KEYone, sőt, már konkrétan októbert emleget maga a BlackBerry Mobile is.

Először is tegnapelőtt a TCL Communication Ltd. egy rejtélyes, csak BBD100-1 kódnevet viselő eszköze megkapta a Bluetooth SIG (special interest group) certifikációját, ami többnyire ékes bizonyítéka annak, hogy egy gyártó valamit rövidesen piacra dob (már ha képes az a valami Bluetooth-kommunikációra).

A kódnévből azért elég könnyű levonni bizonyos következtetéseket, különösen a korábbi típusjelöléseket átböngészve, melyek szerint:

• BBA100-x = DTEK60
• BBB100-x = KEYone
• BBC100-x = Aurora

Az újabb BlackBerryről a Bluetooth SIG adatlapja alapján sok minden egyebet nem lehet kideríteni, maximum azt, hogy a készülék megfelel majd a Bluetooth 4.2-es szabványnak, és a rajta futó szoftververzió kódja AAN469. Azt azonban már maga François Mahieu, a TCL globális értékesítési vezetője erősítette meg újfent a Berlinben tartózkodó sajtónak éppen tegnap, hogy az októberben érkező új BlackBerry képességeit tekintve lényegében egy KEYone lesz, mínusz a billentyűzet.

Illetve a jelek szerint vízálló lesz.

Erre pedig a TCL (vagy nevezzük BlackBerry Mobile-nak) szerint azért van szükség, mivel a cég nem kizárólag a billentyűzetes telefonok iránt érdeklődőket kívánja megszólítani, így a KEYone bizonyos képességeit (adatbiztonság, szuper akkus üzemidő) full touch formátumba öntve is piacra kívánja dobni. Fontos, hogy ezúttal jó eséllyel már nem egy olyan referenciadizájnnal lesz dolgunk, mint a DTEK50/60 esetében, illetve ahogy a tegnapi poszt is utal rá, várható, hogy további szoftverszintű változtatások, újdonságok kerülnek a rendszerbe a készülék megjelenésével.

Aki pedig újabb QWERTY-s telefonra áhítozik, ne csüggedjen, a következő, csőben lévő fejlesztés (vagy Krypton, vagy Juno) a pletykák szerint ismét visszatér a gyökerekhez.

Via Bluetooth SIG, CNET.

A poszt címe mögé lehet, hogy még elkellene egy kérdőjel, de inkább nem borzolom senkinek az idegeit, pláne mivel alapvetően jó, de legalábbis jobb irányba mozdultak a dolgok a BlackBerry DTEK-sorozatú androidos okostelefonjait illetően. Ehhez persze előbb meg kell érteni, hogy ez a két készülék hogyan látott napvilágot és ki (milyen cég) áll a DTEK50 és a DTEK60 mögött pontosan. Nem lesz egyszerű.

Először is, a BlackBerry androidos termékkínálatát a 2015 őszén rajtoló PRIV vezette be, melyről mint később kiderült, az utolsó, minden tekintetben a BlackBerry által tervezett és tradicionális bérgyártó közreműködésével készült telefon volt. A DTEK50, majd később a nagytesó, a DTEK60 már egy új partnerként megjelent, több márkát is a kezében tartó kínai gyártó, a TCL referenciadizájnja alapján készült, a BlackBerry megrendelésére, ugyanakkor a disztribúciós tevékenységet és a logisztikát továbbra is a BlackBerry koordinálta.

A BlackBerry és a TCL közt létrejött gyártási megállapodás nemrég lejárt, a két DTEK-készülék pedig kissé gazdátlanná vált, és bár még mindig piacon vannak, a rendszerfrissítések például korántsem olyan ütemben érkeznek rájuk (nem beszélve a Nougat-frissítésről), ahogy azt előzetesen a BlackBerry ígérte.

A kanadai cég még májusban kezdeményezte az illetékes hatóságoknál a két modell bevonását a tavaly év végén a TCL-lel kötött, a hardverek gyártására, tervezésére, fejlesztésére és támogatására vonatkozó teljeskörű licencmegállapodás alá, amit a hírek szerint most hagyott jóvá minden érintett fél, azaz

a DTEK50 és a DTEK60 mostantól ugyanolyan státuszban vannak, mint a KEYone.

Hogy ez pontosan hogyan hat majd a gyártásra és támogatásra, azt egyelőre nehéz megítélni, de azért a gyártónak (függetlenül attól, hogy közben milyen egyéb megállapodás köttetett a felek között) vannak kötelezettségei, például az eladott telefonokra jótállást kell biztosítani. Emellett a TCL-től legutóbb olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, hogy a licencmegállapodás alapján gyártott BlackBerrykre a piacra kerülést követően két éven keresztül garantáltak a biztonsági frissítések.

Remélhetőleg a transzferrel tényleg gazdára talál a két DTEK készülék, hiszen azért a maguk nemében remek telefonokról van szó, melyek ugyanazt a produktív és biztonságos környezetet biztosítják Android alapokon, mint pl. a KEYone.

Több mint másfél éve történt, hogy a BlackBerry piacra dobta első androidos okostelefonját, a csúszka-formátumú PRIV-et, mely a mai napig az egyik legkülöncebb, jelenleg is forgalomban lévő okostelefon az egész piacon. Az Android azonban önmagában kevés volt ahhoz, hogy az újdonság mérhető mennyiségben fogyjon, amin az sem segített sokat, hogy a BlackBerry vezetése nem sokkal a PRIV rajtja után világossá tette, hogy kész teljesen felszámolni a hardvergyártást, ha az nem termel nyereséget. A drága készülékfejlesztés és gyártás tehát nem kellett mindenáron az átalakuló, szoftverre fókuszáló BlackBerrynek, az egykori okostelefon-nagyhatalom tavaly év végére aztán teljesen le is építette az egykor óriási forgalmú, és a piacot diktáló üzletágat.

Erre most itt van a kezemben a BlackBerry KEYone, ami amellett, hogy az eddigi legjobb androidos BlackBerry, minden szempontból rászolgál az egykori gyártó hírnevére. Na most akkor ööö, van BlackBerry telefon, vagy nincs?

Persze, hogy van, hiszen a KEYone is BlackBerry, még akkor is, ha ez sehol nincs ráírva a telefonra.

Annyi történt, hogy a BlackBerry vezetése -- egyébként szerintem zseniális húzásként -- licencelhetővé tette a BlackBerry márkanevet, az okostelefonos szoftverpakkal együtt, Hub-ostul, megerősített androidostul, a KEYone pedig az egyetlen globális licencpartnernek, a kínai TCL Communicationnek a terméke. Ez a cég jegyzi egyébként a DTEK sorozatot is, de míg a DTEK50 és DTEK60 gyakorlatilag egy referenciadizájn, BlackBerry szoftverháttérrel felvértezve, addig a KEYone egy semmihez sem hasonlítható, egyedi készülék. Vagyis hasonlítható, leginkább a korábbi BlackBerrykhez.

Alighanem ez volt az egyik kulcsfontosságú szempont a tervezés során, vagyis a KEYone-ra ránézve azonnal látszania kell, hogy ez egy egyébként minden tekintetben megújult, ám mégis klasszikus irányt követő, nyomógombos okostelefon. Bizonyára akadnak jó néhányan, akik úgy vélik, a nyomógombokra így 2017-ben semmi szükség, és a piaci kínálatot elnézve ez a megállapítás alighanem közel is áll a valósághoz, ám egy szűk réteg ilyen vagy olyan okból kifolyólag továbbra sem tud elszakadni a QWERTY-gombsortól. Vagy ha el is szakadt, csak átmeneti eltévelyedésből. Na a KEYone körülbelül nekik (nekünk) készült.

Régen láttam ennyire tudatosan felépített külsejű mobilt. Ami mondjuk manapság annyira nem különösebben meglepő, hiszen a legtöbb gyártó lényegében egy dizájnos üveglapot ad a vásárlók kezébe. A legújabb trendek szerint ez az üveglap -- vagyis a kijelző -- minden mást kiszorít a telefon előlapjáról, még egy nyomorult home gombnak sem marad hely. Ezzel a dizájnnyelvvel homlokegyenest szembe megy a KEYone, aminek a teljes előlapjából csupán kb. 56%-nyi területet foglal el maga a kijelző.

A telefon ettől függetlenül gyönyörű. Jó, tudom, ez egy szubjektív szempont, de a klasszikus és a modern kor jegyeit szerintem látványosan sikerült ötvözniük a tervezőknek. Az alumínium keret lekerekítései, a hátlap mintázata és anyaga, a klaviatúra elhelyezése és anyaga mind-mind ezt a kettősséget tükrözi. Sőt, a telefon teteje és alja is erős kontrasztban van egymással, míg a lenti vonal az iPhone-Galaxy sorozat letisztult lekerekítéseit használja, addig a tetejét mintha egy szamurájkarddal lecsapták a KEYone-nak, és ha ez nem lenne elég, a hangszórórácsokon kívül két hatalmas fekete "folt" is éktelenkedik a kijelző felett -- utóbbi esetben mintha csak a BlackBerry Passport Silver Edition nézne vissza az emberre.

Ez a kialakítás egyébként a gyártó szerint azért jó, mert így legalább vakon tudja az ember, hogy melyik a telefon alja és a teteje, ami szerintem amúgy működik is. Legalábbis a tök szimmetrikus DTEK60-nál, amit a KEYone előtt használtam néha komoly bajban voltam, hogy akkor most melyik felével is rántottam elő a zsebemből a készüléket. A KEYone-nál ilyen biztosan nem fordulhat elő, mint ahogy attól sem kell rettegni, hogy az elöl-hátul üveg borításnak köszönhetően a készülék állandóan ki akar csúszni a kézből. 

Amennyire az előlap, úgy a hátlap is elég jellegzetes a mintázott műanyag burkolattal, ami nagyon-nagyon sokat számít a biztos fogáshoz. Különös látványt kölcsönöz a hátlapnak a bal felső sarokban lévő kamera, mint valami gigantikus okuláré , mellette a kéttónusú vakuval. A kamera kissé ki is dudorodik a hátlap síkjából, ami figyelembe véve a készülék csaknem 1 centiméteres vastagságát, nem annyira tűnik indokoltnak, plusz azzal a nem kívánt hatással is jár, hogy a KEYone egy sík felületre letéve picit billeg.

A telefon oldalaira is érdemes azért pár pillantást vetni, itt is lehet találkozni ugyanis egy-két érdekességgel. Mindjárt ott van a KEYone alja, amin megtalálható az USB-C töltő- és adatszinkronizációs csatlakozó (szerencsére középen, így az autós tartókkal sem lesz probléma), valamint két rács, amiből az ember jogosan következtet arra, hogy a készüléknek sztereó hangszórói vannak. Valójában azonban - akárcsak a BlackBerry Classicnál - csak az egyik rács mögött van ténylegesen hangszóró, a másik a mikrofont rejti. A BlackBerry Mobile természetesen a headset-csatlakozót sem hagyta le a KEYone-ról, a jackdugó a készülék lecsapott, lapos tetején, szemből nézve a bal oldalon található. 

A KEYone jobb oldalán helyezték el a szokásos programozható funkciógombot, illetve a hangerőszabályzókat, valamint a kombinált SIM- és microSD-fiókot. Úgy érzem talán szerencsésebb lett volna, ha a hangerőszabályzók helyet cseréltek volna az említett fiókkal, így ugyanis beszélgetés közben nem annyira áll kézre ez a két gomb. Ahogyan nem áll kézre a bal oldalra helyezett bekapcsológomb sem, legalábbis a jobbkezes felhasználóknak. A maradék mintegy 10%-nak nem is lehetne jobb helyen ez a gomb, mivel én is balkezes vagyok, ezt tapasztalatból meg tudom erősíteni.

Talán ez utóbbi a KEYone legnagyobb ergonómiai bakija, hiszen a készüléknek egyébként nagyon jó a fogása, illetve én nem tapasztaltam azt sem, hogy a nagyjából 1/3 - 2/3 arányban felosztott billentyűzet-kijelző páros miatt "fejnehéz" lenne a telefon, és állandóan ki akarna billenni a kezemből. A csaknem 15 centis magasság amúgy az egykezes használatra már a számomra is alkalmatlanná teszi a KEYone-t, ezt a telefont bizony két kézzel kell tartani, ami már csak a gyors gépeléshez is ajánlott.

Az új nyomógombos BlackBerry nem csak gyönyörű, hanem igazán masszív is.

A PRIV esetén a csúszkamechanika miatt kénytelen volt a gyártó bizonyos kompromisszumokat kötni, a KEYone-nál viszont erről szó sincs. Utoljára talán a Passportnál láttam ilyen robusztus kialakítást, a KEYone 180 grammos tömege és 9,4 milliméteres vastagsága mindenféle mércével mérve tekintélyt sugároz. Azért a biztos fogás ellenére néha előfordulhatnak balesetek, amire a csupa üveg kijelzőjű (netán hátlapú) okostelefonok elég rosszul reagálnak -- egy leejtés, és kész is a gazdasági totálkár. Mivel a KEYone esetében a kijelző nem fut ki a készülék egyik sarkáig sem, ezért talán nagyobb sansz van a kijelzőtöréses balesetek elkerülésére is ennél a telefonnál. De azért inkább ne dobáljátok, még a végén kárt tesztek vele valamiben vagy valakiben.

A KEYone-ra ránézve azonnal nyilvánvaló, hogy ez a telefon a billentyűzettel próbálja eladni magát, a készülék legfontosabb komponense a négysoros, 35 gombból álló klaviatúra. A gombsor meg is őrzött valamennyit a klasszikus BlackBerry-örökségből, meg nem is, ezzel együtt egy élmény rajta gépelni. A gombok valahol a PRIV és a Classic között helyezkednek el méretben és nyomáskomfortban egyaránt, a sorok közt ott van az elmaradhatatlan fémrács, a kiosztás pedig ugyanaz, mint uszkve másfél évtizede minden BlackBerryn. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar ékezetes betűket továbbra is kár keresni, de szerencsére nem is lesz rájuk szükséged a kitűnő öntanuló prediktív motor miatt.

A billentyűzet gombjainak formája eltér kissé a megszokottól, majdnem teljesen sík mindegyik (leszámítva a szélső gombokat), illetve a felületük is teljesen sima, nem pedig matt fekete, mint a korábbi BlackBerryken. Utóbbi állítólag azért készült így, mert ezzel a simítós gesztusokat könnyebb használni a kapacitív billentyűzeten - nekem ez mondjuk nem tűnt fel, más kérdés, hogy szerintem a KEYone előlapja a fényes felület gombokkal koherensebbnek tűnik, hiszen így valamivel kisebb a kontraszt a szintén fényes kijelzővel.

A billentyűzetnek van még két zseniális húzása, az egyik, a kapacitív érintőfelület már a Passport óta megvan, a másik, a szóköz billentyűzetbe rejtett ujjlenyomat-olvasó viszont vadonat új megoldás. A szkenner ennél jobb helyen nem is lehetne, alapesetben fel sem tűnik a jelenléte, de ha megjelenik a feloldóképernyő, akkor két diszkrét kis LED-del azért jelzi, hogy hová rakjam az ujjamat.

Az olvasó egyébként is nagyon kényelmes, villámgyors és pontos, még ha szakértők szerint nem is feltétlenül olyan biztonságos, mint a bonyolult jelszavak.

A kapacitív gombsor amúgy ezen az egy ponton nem kapacitív, vagyis a szóköz billentyű nem érzékel mást az ujjlenyomatokon kívül, erre a görgetés során hamar rájön az ember. Ha már görgetés, a gombok a legjobban akkor használhatók a kijelzőtartalom mozgatására, ha a KEYone tájkép módba fordul, ilyenkor még a gombsor felett fixen elhelyezett kapacitív android funkciógombok sincsenek útban.

A billentyűzet gesztusait használva bizony figyelni kell arra, hogy egy felfelé simítás során ne érjen az ember ezekhez a fix gombokhoz, velem is előfordult néha, hogy az önfeledt swipe-olgatás közben kiléptem az alkalmazásból, némi gyakorlás szükséges lehet az "üzembiztos" használathoz. Talán jobb lett volna, ha az Android funkciógombjait valójában a kijelző jelenítette volna meg, netán azt is nyomógombbal oldják meg, de valójában nem érzek komoly problémát a végleges megoldással kapcsolatban sem.

Mint ahogy nem jelent problémát a szokásostól merőben különböző, 3:2-es képarányú kijelző használata sem a legtöbb androidos alkalmazásnál. A 4,5 hüvelykes, 1080x1620 pixel felbontású panel nem annyira extrém kialakítású, mint mondjuk az 1:1-es Passport vagy a Classic esetében, bár szélesvásznú YouTube videót értelemszerűen nem ideális nézni vele. Ezzel együtt az összes általam kipróbált alkalmazás jól skálázódott a kijelzőn, ha pedig szövegbevitelről van szó, akkor a hasznos kijelzőtartalom még valamivel nagyobb is, mintha egy virtuális billentyűzeten gépelne az ember. Márpedig a KEYone egyik fő felhasználási területe a gyors és pontos szövegbevitel, említettem már?

Méréseket sajnos nem tudok prezentálni, mindenesetre a KEYone IPS kijelzője hozza azt, amit a technológiai adottságokból ki lehet hozni - a fényerő különösen ilyenkor, a napsütéses időszakban lehet kulcsfontosságú szempont, szerencsére ezen a téren jól vizsgázik az új BlackBerry kijelzője. A kontraszt és a színtelítettség persze nem ér fel az AMOLED-panelekhez (lásd pl. a DTEK60 paneljét), cserébe ahogy említettem tűző napsütés mellett is használható marad a telefon.

Az okostelefonok lelki világát kicsit jobban ismerő felhasználókat a KEYone-nal kapcsolatosan nem kérdéses, hogy mi foglalkoztatta leginkább: A BlackBerry Mobile által választott rendszerchip, a Qualcomm Snapdragon 625, illetve a 3 GB rendszermemória párosa jellemzően a középkategóriában tűnik fel itt-ott, és bár a BlackBerry soha nem állította, hogy a KEYone csúcskészülék lenne, az ára mégis a csúcsszegmensbe pozicionálja ezt a telefont.

Érdekes dilemma ez, bevallom engem is nagyon érdekelt, hogy a nyers technikai adatoktól elvonatkoztatva feltűnik-e egyáltalán használat közben, hogy a vas nem a ma elérhető legnagyobb teljesítményű komponensekből áll. Szerencsém van, mert a KEYone előtt hónapokig a papíron jóval erősebb processzorral (Snapdragon 820) és 4 GB memóriával ellátott DTEK60-at használtam, szóval az összehasonlítási alap adott volt. 

Először is mindjárt az elején leszögezem, a KEYone a legújabb, 7.1.1-es Androidot futtatva többnyire akadásmentes felhasználói élményt nyújt. Ez persze függ attól is, hogy mire használja az ember a telefont, de mivel a PRIV vagy a DTEK60 sem nyújtott teljes, minden röccenéstől mentes folyamatosságot, ezért hajlamos vagyok arra gondolni, hogy vagy a BlackBerry saját appjaira férne rá még némi optimalizáció, vagy ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az egész Androidra.

Bár a Snapdragon 625 egyebek mellett egy nyolcmagos processzort tartalmaz, a megoldás erőssége mégsem az ebben rejlő számítási teljesítményben rejlik, sokkal inkább az energiahatékony működésben. Mivel a KEYone tervezése során ez a szempont különösen nagy hangsúlyt kapott (az eredményről picit később), ezért végeredményben azt lehet mondani, hogy jó rendszerchipet választott a BlackBerry Mobile ehhez a készülékhez. A 3 GB memória mennyiségén már inkább lehet vitatkozni, egyesek szerint az Android esetében ennek akkora jelentősége nincs, mint mondjuk a windowsos PC-knél, mások meg úgy gondolják, hogy a több memóriával szerelt okostelefon mindenképpen időtállóbb. Az igazság talán valahol a kettő között lehet, én is úgy vélem, hogy nem került volna sokkal több pénzbe az a plusz 1 GB, de aztán lehet, hogy az idő végül a gyártót igazolja majd.

Ha már úgyis szóba került az Android, érdemes megemlíteni a KEYone-on futó Android 7.1.1 legérdekesebb újdonságait, már csak azért is, mivel ez a készülék a legelső olyan androidos BlackBerry, mely az éppen elérhető legfrissebb android-verziót futtatja. 

Az új rendszer a felszínen és a felszín alatt egyaránt kapott kisebb-nagyobb módosításokat, bár semmi korszakalkotó változásról nincs szó.

A menük és rendszerikonok valamivel talán szebbek lettek, a beállításoknál már van oldalról behúzható választópanel is, ám ami egy BlackBerry-felhasználó számára ennél lényegesebb, javult valamelyest a multitasking, azaz többfeladatos képessége a rendszernek.

Az egyik legkézenfekvőbb változást, a két alkalmazás párhuzamos használatát a KEYone-on kissé problémás kihasználni a kijelző képaránya miatt. Ettől függetlenül adott a lehetőség, hogy bizonyos alkalmazásoknál ha hosszan nyomjuk a jobb oldali Android funkciógombot (a négyzetet), a megnyitott alkalmazás "összehúzza" magát, és meg lehet nyitni mellé egy másikat is (fontos, hogy mindkét appnak támogatnia kell ezt az üzemmódot). Hasznos újítás, hogy a jobb szélső funkciógomb dupla érintésre előhozza a legutóbb használt alkalmazást, amivel az appok közti váltás gyorsabbá és egyszerűbbé vált, bár a funkció ebből kifolyólag némileg korlátozott, legalábbis a Windowsnál megszokott alt+tab megoldáshoz képest.

Az új Androiddal jött még két olyan újdonság is, amit a BlackBerry 10 már évekkel ezelőtt tudott, de jobb későn mint soha alapon azért most is nagyon jól jönnek. Az egyik ilyen újítás, hogy immár az értesítési panelről is lehet gyorsválaszt küldeni egy üzenetre, a másik pedig a felülről lehúzható gyorsbeállítások sáv testreszabásának lehetősége. Utóbbinál - akárcsak a BB10 esetében - változtatható a funkciók (ikonok) sorrendje, valamint összetétele is, illetve a rendszer annyival kiegészíti ezt a funkciót, hogy egyes appok gyorsgombjait is ki lehet rakni ide.

Akárcsak a korábbi androidos BlackBerryken, úgy a KEYone-on is előretelepítve érkeznek a BlackBerry saját androidos alkalmazásai, melyek az egyébként szinte teljesen érintetlenül hagyott, "gyári" Androidot egészítik ki elsősorban olyan funkciókkal vagy felületekkel, melyek a hatékonyabb munkavégzést segítik. A kiegészítő szolgáltatások részeként a rendszer erősen támaszkodik a fizikai billentyűzetre, így a nyitóképernyőről az egyes gombok rövid vagy hosszú lenyomására tetszőleges funkciók vagy appok indítása programozható. Fontos, hogy ez a funkció csak a BlackBerry Launcher használatával működik, a közkedvelt alkalmazásindító felületekkel (pl. Nova) nem. Kár, hogy bizonyos, a BB10-nél megszokott gyorsbillentyűk nem működnek minden alkalmazásban, így például a szóközzel végzett képernyőlapozás a Hub-ban működik, a böngészőben (Chrome) viszont már nem.

A rendszer része továbbá a borzasztó magyar nevet viselő megújult "Termelékenységi lap", mely leginkább a BB10 peek-flow gesztusaira próbál hajazni azzal, hogy egy a kijelző széléről behúzható lappal gyors elérést biztosít többek között a BlackBerry Hub, a Naptár, a Feladatok vagy éppen a Névjegyzék tartalmához. Én mondjuk ezt az opciót azonnal kikapcsoltam a KEYone-on, úgy gondoltam a billentyűzettel amúgy is gyorsan elérek mindent, amit akarok. 

Végezetül a felszín alatti újdonsága az új Androidnak a továbbfejlesztett energiatakarékos üzemmód, ami az Android 6.0-hoz képest még kevésbé engedi az alkalmazásoknak, hogy a háttérben futva pazarolják a rendszer erőforrásait, elsősorban a processzoridőt. Ez már önmagában jótékony hatással lehet az akkumulátoros üzemidőre, ha ehhez hozzávesszük a nagy kapacitású, 3505 mAh-s akkut, valamint az energiatakarékos processzort, egy elég ígéretes csomagot kapunk, már ami az egy feltöltéssel elérhető rendelkezésre állást illeti.

A fizikai billentyűzet mellett egyértelműen ez, vagyis az akkus üzemidő a KEYone másik komoly selling pointja. Nyilván ez sem írható le egzakt számokkal, mindenesetre egy olyan szempont, ami minden felhasználóra hatással van, függetlenül attól, mennyit tartja ébren a készüléket és mit csinál vele. Nálam a KEYone rendszerint reggel 6-7 óra tájt kerül le a töltőről, és az elmúlt csaknem két hétben nem volt még olyan nap, hogy éjfélig 40% alá merült volna az akkumulátor. Ami azt jelenti, hogy takarékosabb használat mellett simán kihozható a kétnapos akkus üzem a készülékből, de még a legnagyobb gyötrés mellett is gyakorlatilag garantált a reggeltől estig tartó működés.

Azért biztos ami biztos a KEYone kompatibilis a Qualcomm QuickCharge 3.0 gyorstöltő technológiával, amihez szerencsére ott van a dobozban a töltő is -- ezzel papíron fél óra alatt kb. 0-ról 50%-ig tölthető az akku, ha pedig biztosra akarunk menni, még erre is rá lehet segíteni valamelyest a Boost Mode-dal. Ilyenkor a telefon leszabályoz minden fogyasztót, hogy a töltés még hatékonyabb lehessen - nem mintha olyan borzasztó sokat számítana, de ha töltés közben úgysem akarjuk használni a készüléket, érdemes lehet bekapcsolni ezt az üzemmódot.

Manapság egy okostelefon esetében talán a szükségesnél nagyobb hangsúlyt kap a kamera, illetve a vele készült képek minősége, és nincs ez másként a KEYone esetében sem, mely ugyanazt a kameraszenzort kapta, ami a Google Pixelben is felelős a fényképek és videók rögzítéséért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a KEYone pont olyan képeket készítene, mint a Pixel, hiszen többek közt az optika, valamint a processzorba épített képfeldolgozó áramkör is különbözik a két készüléknél. A 12 megapixeles kamerarendszer ezzel együtt nagyon jó felvételeket készít, még gyér fényviszonyok mellett is, bár itt azért rányomhatja az eredményre a bélyegét az optikai képstabilizátor hiánya.

A videókat akár 4k felbontásban is lehet rögzíteni a készülékkel, más kérdés, hogy a nem létező képstabilizátor miatt elég remegősre sikerülnek a felvételek -- 1080p felbontás és 30 képkocka/másodperces rögzítési sebesség alatt szerencsére bekapcsolható a szoftveres képstabilizálás, ami azért kicsit javíthat a helyzeten. Ezzel együtt is a KEYone kamerája az eddigi legjobb BlackBerry-kamera, legalábbis ami a végeredményt illeti, hiába jobb papíron a PRIV vagy a DTEK60 képrögzítője.

Az eddigi majdnem két hét használat alapján nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy a KEYone a BlackBerry márka új korszakának (nevezzük androidos korszaknak) a legjobban sikerült, legmarkánsabb képviselője. Egy nagyon jól kiegyensúlyozott, nagyon jó minőségű nyomógombos okostelefon, hatékonyságra és biztonságra fókszáló szoftverrel és nagyon jó szolgáltatáskínálattal. Mindez egyben predesztinálja is valamelyest a készüléket, vagyis a KEYone nyilvánvalóan nem lesz, nem lehet 2017-ben olyan sikeres tömegtermék, mint mondjuk a Samsung csúcsmobiljai, ettől függetlenül egy jól körülhatárolható réteg igényeit mondhatni maradéktalanul kielégíti.

Ők azok, akiknek jellemzően elsősorban munkaeszköz egy okostelefon, egy olyan munkaeszköz, ami szöveges (leginkább e-mailes) kommunikációra lett megalkotva. A KEYone tehát nem való mindenkinek, de a BlackBerry Mobile jó érzékkel szólítja meg vele azokat, akik az alkalmazások hiánya miatt pártoltak el a márkától, vagy akár azokat is, akiknek sosem volt BlackBerryjük, ám elegük van az aktuális divatirányzatból és egy egyedi, igazán különleges okostelefonra vágynak. És persze ott vannak a márka kitartó, hűséges hívei, akik vagy még nem váltottak androidos BlackBerryre, vagy már kipróbálták a cég valamelyik korábbi androidos megoldását, ám a szívük a klasszikusabb BlackBerry irányvonal felé húz.

A TCL égisze alatt készült KEYone nagyon jó alapot ad a BlackBerry, mint okostelefon-márka valódi másodvirágzásának. A márka tehát jó kezekbe került, és a KEYone-t látva, használva nagyon pozitívan tekintek a folytatásra.