Gombhoz a kabát - BlackBerry KEYone teszt

Több mint másfél éve történt, hogy a BlackBerry piacra dobta első androidos okostelefonját, a csúszka-formátumú PRIV-et, mely a mai napig az egyik legkülöncebb, jelenleg is forgalomban lévő okostelefon az egész piacon. Az Android azonban önmagában kevés volt ahhoz, hogy az újdonság mérhető mennyiségben fogyjon, amin az sem segített sokat, hogy a BlackBerry vezetése nem sokkal a PRIV rajtja után világossá tette, hogy kész teljesen felszámolni a hardvergyártást, ha az nem termel nyereséget. A drága készülékfejlesztés és gyártás tehát nem kellett mindenáron az átalakuló, szoftverre fókuszáló BlackBerrynek, az egykori okostelefon-nagyhatalom tavaly év végére aztán teljesen le is építette az egykor óriási forgalmú, és a piacot diktáló üzletágat.

Erre most itt van a kezemben a BlackBerry KEYone, ami amellett, hogy az eddigi legjobb androidos BlackBerry, minden szempontból rászolgál az egykori gyártó hírnevére. Na most akkor ööö, van BlackBerry telefon, vagy nincs?

Persze, hogy van, hiszen a KEYone is BlackBerry, még akkor is, ha ez sehol nincs ráírva a telefonra.

Annyi történt, hogy a BlackBerry vezetése -- egyébként szerintem zseniális húzásként -- licencelhetővé tette a BlackBerry márkanevet, az okostelefonos szoftverpakkal együtt, Hub-ostul, megerősített androidostul, a KEYone pedig az egyetlen globális licencpartnernek, a kínai TCL Communicationnek a terméke. Ez a cég jegyzi egyébként a DTEK sorozatot is, de míg a DTEK50 és DTEK60 gyakorlatilag egy referenciadizájn, BlackBerry szoftverháttérrel felvértezve, addig a KEYone egy semmihez sem hasonlítható, egyedi készülék. Vagyis hasonlítható, leginkább a korábbi BlackBerrykhez.

Alighanem ez volt az egyik kulcsfontosságú szempont a tervezés során, vagyis a KEYone-ra ránézve azonnal látszania kell, hogy ez egy egyébként minden tekintetben megújult, ám mégis klasszikus irányt követő, nyomógombos okostelefon. Bizonyára akadnak jó néhányan, akik úgy vélik, a nyomógombokra így 2017-ben semmi szükség, és a piaci kínálatot elnézve ez a megállapítás alighanem közel is áll a valósághoz, ám egy szűk réteg ilyen vagy olyan okból kifolyólag továbbra sem tud elszakadni a QWERTY-gombsortól. Vagy ha el is szakadt, csak átmeneti eltévelyedésből. Na a KEYone körülbelül nekik (nekünk) készült.

Régen láttam ennyire tudatosan felépített külsejű mobilt. Ami mondjuk manapság annyira nem különösebben meglepő, hiszen a legtöbb gyártó lényegében egy dizájnos üveglapot ad a vásárlók kezébe. A legújabb trendek szerint ez az üveglap -- vagyis a kijelző -- minden mást kiszorít a telefon előlapjáról, még egy nyomorult home gombnak sem marad hely. Ezzel a dizájnnyelvvel homlokegyenest szembe megy a KEYone, aminek a teljes előlapjából csupán kb. 56%-nyi területet foglal el maga a kijelző.

A telefon ettől függetlenül gyönyörű. Jó, tudom, ez egy szubjektív szempont, de a klasszikus és a modern kor jegyeit szerintem látványosan sikerült ötvözniük a tervezőknek. Az alumínium keret lekerekítései, a hátlap mintázata és anyaga, a klaviatúra elhelyezése és anyaga mind-mind ezt a kettősséget tükrözi. Sőt, a telefon teteje és alja is erős kontrasztban van egymással, míg a lenti vonal az iPhone-Galaxy sorozat letisztult lekerekítéseit használja, addig a tetejét mintha egy szamurájkarddal lecsapták a KEYone-nak, és ha ez nem lenne elég, a hangszórórácsokon kívül két hatalmas fekete "folt" is éktelenkedik a kijelző felett -- utóbbi esetben mintha csak a BlackBerry Passport Silver Edition nézne vissza az emberre.

Ez a kialakítás egyébként a gyártó szerint azért jó, mert így legalább vakon tudja az ember, hogy melyik a telefon alja és a teteje, ami szerintem amúgy működik is. Legalábbis a tök szimmetrikus DTEK60-nál, amit a KEYone előtt használtam néha komoly bajban voltam, hogy akkor most melyik felével is rántottam elő a zsebemből a készüléket. A KEYone-nál ilyen biztosan nem fordulhat elő, mint ahogy attól sem kell rettegni, hogy az elöl-hátul üveg borításnak köszönhetően a készülék állandóan ki akar csúszni a kézből. 

Amennyire az előlap, úgy a hátlap is elég jellegzetes a mintázott műanyag burkolattal, ami nagyon-nagyon sokat számít a biztos fogáshoz. Különös látványt kölcsönöz a hátlapnak a bal felső sarokban lévő kamera, mint valami gigantikus okuláré , mellette a kéttónusú vakuval. A kamera kissé ki is dudorodik a hátlap síkjából, ami figyelembe véve a készülék csaknem 1 centiméteres vastagságát, nem annyira tűnik indokoltnak, plusz azzal a nem kívánt hatással is jár, hogy a KEYone egy sík felületre letéve picit billeg.

A telefon oldalaira is érdemes azért pár pillantást vetni, itt is lehet találkozni ugyanis egy-két érdekességgel. Mindjárt ott van a KEYone alja, amin megtalálható az USB-C töltő- és adatszinkronizációs csatlakozó (szerencsére középen, így az autós tartókkal sem lesz probléma), valamint két rács, amiből az ember jogosan következtet arra, hogy a készüléknek sztereó hangszórói vannak. Valójában azonban - akárcsak a BlackBerry Classicnál - csak az egyik rács mögött van ténylegesen hangszóró, a másik a mikrofont rejti. A BlackBerry Mobile természetesen a headset-csatlakozót sem hagyta le a KEYone-ról, a jackdugó a készülék lecsapott, lapos tetején, szemből nézve a bal oldalon található. 

A KEYone jobb oldalán helyezték el a szokásos programozható funkciógombot, illetve a hangerőszabályzókat, valamint a kombinált SIM- és microSD-fiókot. Úgy érzem talán szerencsésebb lett volna, ha a hangerőszabályzók helyet cseréltek volna az említett fiókkal, így ugyanis beszélgetés közben nem annyira áll kézre ez a két gomb. Ahogyan nem áll kézre a bal oldalra helyezett bekapcsológomb sem, legalábbis a jobbkezes felhasználóknak. A maradék mintegy 10%-nak nem is lehetne jobb helyen ez a gomb, mivel én is balkezes vagyok, ezt tapasztalatból meg tudom erősíteni.

Talán ez utóbbi a KEYone legnagyobb ergonómiai bakija, hiszen a készüléknek egyébként nagyon jó a fogása, illetve én nem tapasztaltam azt sem, hogy a nagyjából 1/3 - 2/3 arányban felosztott billentyűzet-kijelző páros miatt "fejnehéz" lenne a telefon, és állandóan ki akarna billenni a kezemből. A csaknem 15 centis magasság amúgy az egykezes használatra már a számomra is alkalmatlanná teszi a KEYone-t, ezt a telefont bizony két kézzel kell tartani, ami már csak a gyors gépeléshez is ajánlott.

Az új nyomógombos BlackBerry nem csak gyönyörű, hanem igazán masszív is.

A PRIV esetén a csúszkamechanika miatt kénytelen volt a gyártó bizonyos kompromisszumokat kötni, a KEYone-nál viszont erről szó sincs. Utoljára talán a Passportnál láttam ilyen robusztus kialakítást, a KEYone 180 grammos tömege és 9,4 milliméteres vastagsága mindenféle mércével mérve tekintélyt sugároz. Azért a biztos fogás ellenére néha előfordulhatnak balesetek, amire a csupa üveg kijelzőjű (netán hátlapú) okostelefonok elég rosszul reagálnak -- egy leejtés, és kész is a gazdasági totálkár. Mivel a KEYone esetében a kijelző nem fut ki a készülék egyik sarkáig sem, ezért talán nagyobb sansz van a kijelzőtöréses balesetek elkerülésére is ennél a telefonnál. De azért inkább ne dobáljátok, még a végén kárt tesztek vele valamiben vagy valakiben.

A KEYone-ra ránézve azonnal nyilvánvaló, hogy ez a telefon a billentyűzettel próbálja eladni magát, a készülék legfontosabb komponense a négysoros, 35 gombból álló klaviatúra. A gombsor meg is őrzött valamennyit a klasszikus BlackBerry-örökségből, meg nem is, ezzel együtt egy élmény rajta gépelni. A gombok valahol a PRIV és a Classic között helyezkednek el méretben és nyomáskomfortban egyaránt, a sorok közt ott van az elmaradhatatlan fémrács, a kiosztás pedig ugyanaz, mint uszkve másfél évtizede minden BlackBerryn. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar ékezetes betűket továbbra is kár keresni, de szerencsére nem is lesz rájuk szükséged a kitűnő öntanuló prediktív motor miatt.

A billentyűzet gombjainak formája eltér kissé a megszokottól, majdnem teljesen sík mindegyik (leszámítva a szélső gombokat), illetve a felületük is teljesen sima, nem pedig matt fekete, mint a korábbi BlackBerryken. Utóbbi állítólag azért készült így, mert ezzel a simítós gesztusokat könnyebb használni a kapacitív billentyűzeten - nekem ez mondjuk nem tűnt fel, más kérdés, hogy szerintem a KEYone előlapja a fényes felület gombokkal koherensebbnek tűnik, hiszen így valamivel kisebb a kontraszt a szintén fényes kijelzővel.

A billentyűzetnek van még két zseniális húzása, az egyik, a kapacitív érintőfelület már a Passport óta megvan, a másik, a szóköz billentyűzetbe rejtett ujjlenyomat-olvasó viszont vadonat új megoldás. A szkenner ennél jobb helyen nem is lehetne, alapesetben fel sem tűnik a jelenléte, de ha megjelenik a feloldóképernyő, akkor két diszkrét kis LED-del azért jelzi, hogy hová rakjam az ujjamat.

Az olvasó egyébként is nagyon kényelmes, villámgyors és pontos, még ha szakértők szerint nem is feltétlenül olyan biztonságos, mint a bonyolult jelszavak.

A kapacitív gombsor amúgy ezen az egy ponton nem kapacitív, vagyis a szóköz billentyű nem érzékel mást az ujjlenyomatokon kívül, erre a görgetés során hamar rájön az ember. Ha már görgetés, a gombok a legjobban akkor használhatók a kijelzőtartalom mozgatására, ha a KEYone tájkép módba fordul, ilyenkor még a gombsor felett fixen elhelyezett kapacitív android funkciógombok sincsenek útban.

A billentyűzet gesztusait használva bizony figyelni kell arra, hogy egy felfelé simítás során ne érjen az ember ezekhez a fix gombokhoz, velem is előfordult néha, hogy az önfeledt swipe-olgatás közben kiléptem az alkalmazásból, némi gyakorlás szükséges lehet az "üzembiztos" használathoz. Talán jobb lett volna, ha az Android funkciógombjait valójában a kijelző jelenítette volna meg, netán azt is nyomógombbal oldják meg, de valójában nem érzek komoly problémát a végleges megoldással kapcsolatban sem.

Mint ahogy nem jelent problémát a szokásostól merőben különböző, 3:2-es képarányú kijelző használata sem a legtöbb androidos alkalmazásnál. A 4,5 hüvelykes, 1080x1620 pixel felbontású panel nem annyira extrém kialakítású, mint mondjuk az 1:1-es Passport vagy a Classic esetében, bár szélesvásznú YouTube videót értelemszerűen nem ideális nézni vele. Ezzel együtt az összes általam kipróbált alkalmazás jól skálázódott a kijelzőn, ha pedig szövegbevitelről van szó, akkor a hasznos kijelzőtartalom még valamivel nagyobb is, mintha egy virtuális billentyűzeten gépelne az ember. Márpedig a KEYone egyik fő felhasználási területe a gyors és pontos szövegbevitel, említettem már?

Méréseket sajnos nem tudok prezentálni, mindenesetre a KEYone IPS kijelzője hozza azt, amit a technológiai adottságokból ki lehet hozni - a fényerő különösen ilyenkor, a napsütéses időszakban lehet kulcsfontosságú szempont, szerencsére ezen a téren jól vizsgázik az új BlackBerry kijelzője. A kontraszt és a színtelítettség persze nem ér fel az AMOLED-panelekhez (lásd pl. a DTEK60 paneljét), cserébe ahogy említettem tűző napsütés mellett is használható marad a telefon.

Az okostelefonok lelki világát kicsit jobban ismerő felhasználókat a KEYone-nal kapcsolatosan nem kérdéses, hogy mi foglalkoztatta leginkább: A BlackBerry Mobile által választott rendszerchip, a Qualcomm Snapdragon 625, illetve a 3 GB rendszermemória párosa jellemzően a középkategóriában tűnik fel itt-ott, és bár a BlackBerry soha nem állította, hogy a KEYone csúcskészülék lenne, az ára mégis a csúcsszegmensbe pozicionálja ezt a telefont.

Érdekes dilemma ez, bevallom engem is nagyon érdekelt, hogy a nyers technikai adatoktól elvonatkoztatva feltűnik-e egyáltalán használat közben, hogy a vas nem a ma elérhető legnagyobb teljesítményű komponensekből áll. Szerencsém van, mert a KEYone előtt hónapokig a papíron jóval erősebb processzorral (Snapdragon 820) és 4 GB memóriával ellátott DTEK60-at használtam, szóval az összehasonlítási alap adott volt. 

Először is mindjárt az elején leszögezem, a KEYone a legújabb, 7.1.1-es Androidot futtatva többnyire akadásmentes felhasználói élményt nyújt. Ez persze függ attól is, hogy mire használja az ember a telefont, de mivel a PRIV vagy a DTEK60 sem nyújtott teljes, minden röccenéstől mentes folyamatosságot, ezért hajlamos vagyok arra gondolni, hogy vagy a BlackBerry saját appjaira férne rá még némi optimalizáció, vagy ha rosszmájú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az egész Androidra.

Bár a Snapdragon 625 egyebek mellett egy nyolcmagos processzort tartalmaz, a megoldás erőssége mégsem az ebben rejlő számítási teljesítményben rejlik, sokkal inkább az energiahatékony működésben. Mivel a KEYone tervezése során ez a szempont különösen nagy hangsúlyt kapott (az eredményről picit később), ezért végeredményben azt lehet mondani, hogy jó rendszerchipet választott a BlackBerry Mobile ehhez a készülékhez. A 3 GB memória mennyiségén már inkább lehet vitatkozni, egyesek szerint az Android esetében ennek akkora jelentősége nincs, mint mondjuk a windowsos PC-knél, mások meg úgy gondolják, hogy a több memóriával szerelt okostelefon mindenképpen időtállóbb. Az igazság talán valahol a kettő között lehet, én is úgy vélem, hogy nem került volna sokkal több pénzbe az a plusz 1 GB, de aztán lehet, hogy az idő végül a gyártót igazolja majd.

Ha már úgyis szóba került az Android, érdemes megemlíteni a KEYone-on futó Android 7.1.1 legérdekesebb újdonságait, már csak azért is, mivel ez a készülék a legelső olyan androidos BlackBerry, mely az éppen elérhető legfrissebb android-verziót futtatja. 

Az új rendszer a felszínen és a felszín alatt egyaránt kapott kisebb-nagyobb módosításokat, bár semmi korszakalkotó változásról nincs szó.

A menük és rendszerikonok valamivel talán szebbek lettek, a beállításoknál már van oldalról behúzható választópanel is, ám ami egy BlackBerry-felhasználó számára ennél lényegesebb, javult valamelyest a multitasking, azaz többfeladatos képessége a rendszernek.

Az egyik legkézenfekvőbb változást, a két alkalmazás párhuzamos használatát a KEYone-on kissé problémás kihasználni a kijelző képaránya miatt. Ettől függetlenül adott a lehetőség, hogy bizonyos alkalmazásoknál ha hosszan nyomjuk a jobb oldali Android funkciógombot (a négyzetet), a megnyitott alkalmazás "összehúzza" magát, és meg lehet nyitni mellé egy másikat is (fontos, hogy mindkét appnak támogatnia kell ezt az üzemmódot). Hasznos újítás, hogy a jobb szélső funkciógomb dupla érintésre előhozza a legutóbb használt alkalmazást, amivel az appok közti váltás gyorsabbá és egyszerűbbé vált, bár a funkció ebből kifolyólag némileg korlátozott, legalábbis a Windowsnál megszokott alt+tab megoldáshoz képest.

Az új Androiddal jött még két olyan újdonság is, amit a BlackBerry 10 már évekkel ezelőtt tudott, de jobb későn mint soha alapon azért most is nagyon jól jönnek. Az egyik ilyen újítás, hogy immár az értesítési panelről is lehet gyorsválaszt küldeni egy üzenetre, a másik pedig a felülről lehúzható gyorsbeállítások sáv testreszabásának lehetősége. Utóbbinál - akárcsak a BB10 esetében - változtatható a funkciók (ikonok) sorrendje, valamint összetétele is, illetve a rendszer annyival kiegészíti ezt a funkciót, hogy egyes appok gyorsgombjait is ki lehet rakni ide.

Akárcsak a korábbi androidos BlackBerryken, úgy a KEYone-on is előretelepítve érkeznek a BlackBerry saját androidos alkalmazásai, melyek az egyébként szinte teljesen érintetlenül hagyott, "gyári" Androidot egészítik ki elsősorban olyan funkciókkal vagy felületekkel, melyek a hatékonyabb munkavégzést segítik. A kiegészítő szolgáltatások részeként a rendszer erősen támaszkodik a fizikai billentyűzetre, így a nyitóképernyőről az egyes gombok rövid vagy hosszú lenyomására tetszőleges funkciók vagy appok indítása programozható. Fontos, hogy ez a funkció csak a BlackBerry Launcher használatával működik, a közkedvelt alkalmazásindító felületekkel (pl. Nova) nem. Kár, hogy bizonyos, a BB10-nél megszokott gyorsbillentyűk nem működnek minden alkalmazásban, így például a szóközzel végzett képernyőlapozás a Hub-ban működik, a böngészőben (Chrome) viszont már nem.

A rendszer része továbbá a borzasztó magyar nevet viselő megújult "Termelékenységi lap", mely leginkább a BB10 peek-flow gesztusaira próbál hajazni azzal, hogy egy a kijelző széléről behúzható lappal gyors elérést biztosít többek között a BlackBerry Hub, a Naptár, a Feladatok vagy éppen a Névjegyzék tartalmához. Én mondjuk ezt az opciót azonnal kikapcsoltam a KEYone-on, úgy gondoltam a billentyűzettel amúgy is gyorsan elérek mindent, amit akarok. 

Végezetül a felszín alatti újdonsága az új Androidnak a továbbfejlesztett energiatakarékos üzemmód, ami az Android 6.0-hoz képest még kevésbé engedi az alkalmazásoknak, hogy a háttérben futva pazarolják a rendszer erőforrásait, elsősorban a processzoridőt. Ez már önmagában jótékony hatással lehet az akkumulátoros üzemidőre, ha ehhez hozzávesszük a nagy kapacitású, 3505 mAh-s akkut, valamint az energiatakarékos processzort, egy elég ígéretes csomagot kapunk, már ami az egy feltöltéssel elérhető rendelkezésre állást illeti.

A fizikai billentyűzet mellett egyértelműen ez, vagyis az akkus üzemidő a KEYone másik komoly selling pointja. Nyilván ez sem írható le egzakt számokkal, mindenesetre egy olyan szempont, ami minden felhasználóra hatással van, függetlenül attól, mennyit tartja ébren a készüléket és mit csinál vele. Nálam a KEYone rendszerint reggel 6-7 óra tájt kerül le a töltőről, és az elmúlt csaknem két hétben nem volt még olyan nap, hogy éjfélig 40% alá merült volna az akkumulátor. Ami azt jelenti, hogy takarékosabb használat mellett simán kihozható a kétnapos akkus üzem a készülékből, de még a legnagyobb gyötrés mellett is gyakorlatilag garantált a reggeltől estig tartó működés.

Azért biztos ami biztos a KEYone kompatibilis a Qualcomm QuickCharge 3.0 gyorstöltő technológiával, amihez szerencsére ott van a dobozban a töltő is -- ezzel papíron fél óra alatt kb. 0-ról 50%-ig tölthető az akku, ha pedig biztosra akarunk menni, még erre is rá lehet segíteni valamelyest a Boost Mode-dal. Ilyenkor a telefon leszabályoz minden fogyasztót, hogy a töltés még hatékonyabb lehessen - nem mintha olyan borzasztó sokat számítana, de ha töltés közben úgysem akarjuk használni a készüléket, érdemes lehet bekapcsolni ezt az üzemmódot.

Manapság egy okostelefon esetében talán a szükségesnél nagyobb hangsúlyt kap a kamera, illetve a vele készült képek minősége, és nincs ez másként a KEYone esetében sem, mely ugyanazt a kameraszenzort kapta, ami a Google Pixelben is felelős a fényképek és videók rögzítéséért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a KEYone pont olyan képeket készítene, mint a Pixel, hiszen többek közt az optika, valamint a processzorba épített képfeldolgozó áramkör is különbözik a két készüléknél. A 12 megapixeles kamerarendszer ezzel együtt nagyon jó felvételeket készít, még gyér fényviszonyok mellett is, bár itt azért rányomhatja az eredményre a bélyegét az optikai képstabilizátor hiánya.

A videókat akár 4k felbontásban is lehet rögzíteni a készülékkel, más kérdés, hogy a nem létező képstabilizátor miatt elég remegősre sikerülnek a felvételek -- 1080p felbontás és 30 képkocka/másodperces rögzítési sebesség alatt szerencsére bekapcsolható a szoftveres képstabilizálás, ami azért kicsit javíthat a helyzeten. Ezzel együtt is a KEYone kamerája az eddigi legjobb BlackBerry-kamera, legalábbis ami a végeredményt illeti, hiába jobb papíron a PRIV vagy a DTEK60 képrögzítője.

Az eddigi majdnem két hét használat alapján nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy a KEYone a BlackBerry márka új korszakának (nevezzük androidos korszaknak) a legjobban sikerült, legmarkánsabb képviselője. Egy nagyon jól kiegyensúlyozott, nagyon jó minőségű nyomógombos okostelefon, hatékonyságra és biztonságra fókszáló szoftverrel és nagyon jó szolgáltatáskínálattal. Mindez egyben predesztinálja is valamelyest a készüléket, vagyis a KEYone nyilvánvalóan nem lesz, nem lehet 2017-ben olyan sikeres tömegtermék, mint mondjuk a Samsung csúcsmobiljai, ettől függetlenül egy jól körülhatárolható réteg igényeit mondhatni maradéktalanul kielégíti.

Ők azok, akiknek jellemzően elsősorban munkaeszköz egy okostelefon, egy olyan munkaeszköz, ami szöveges (leginkább e-mailes) kommunikációra lett megalkotva. A KEYone tehát nem való mindenkinek, de a BlackBerry Mobile jó érzékkel szólítja meg vele azokat, akik az alkalmazások hiánya miatt pártoltak el a márkától, vagy akár azokat is, akiknek sosem volt BlackBerryjük, ám elegük van az aktuális divatirányzatból és egy egyedi, igazán különleges okostelefonra vágynak. És persze ott vannak a márka kitartó, hűséges hívei, akik vagy még nem váltottak androidos BlackBerryre, vagy már kipróbálták a cég valamelyik korábbi androidos megoldását, ám a szívük a klasszikusabb BlackBerry irányvonal felé húz.

A TCL égisze alatt készült KEYone nagyon jó alapot ad a BlackBerry, mint okostelefon-márka valódi másodvirágzásának. A márka tehát jó kezekbe került, és a KEYone-t látva, használva nagyon pozitívan tekintek a folytatásra.