Már legalább 6 évvel ezelőtt volt, amikor az Intel elsőként meglóbálta méretes falloszát, és elindult az okostelefon piac irányában. A PC-kben (a gyengébbek kedvéért a Macekben is, az is PC) használt processzorok piacán toronymagasan vezető vállalat kicsit megkésve, de még éppen időben ismerte fel az okostelefonok előretörését, amely egyszerre jelent növekedési lehetőséget, valamint veszélyezteti a PC-k korábbi központi szerepét a felhasználók életében, már ami a netezést, kommunikációt, szórakozást illeti.

Az Intel által létrehozott Atom fejlesztési főág számos iterációt és mellékhajtást eredményezett az évek során, így születtek meg a netbookok és nettopok is, vagyis az olcsó és alacsony fogyasztású PC-k, de az okostelefonok számára sosem voltak igazán megfelelőek az Atom chipek: túl sokat fogyasztottak, túl drágák és nagyok voltak az rendszerlapok hozzá. Mindezt tetézte, hogy a legtöbb okostelefon által használt ARM utasításkészletet használó chipekkel nem is kompatibilis (nem értik egymás nyelvét), vagyis a meglévő operációs rendszereket, szoftvereket módosítani kell, hogy fussanak az Intel processzorain. Nem csoda, hogy egyetlen egy készülék sem került piacra. A szakmai, technikai fórumokon késhegyre menő viták zajlottak a körül, hogy az Intel egyáltalán képes-e valaha megközelíteni az ARM chipeket energiahatékonyságban, és teljesítményben. Egészen mostanáig.