Még a múlt héten egy posztban közzétettünk minden műszaki részletet a BlackBerry két új BB10-es telefonjáról, a Z10-ről és a Q10-ről, azóta viszont több új információ (félig hivatalos) áramlott be az újdonságokról, illetve elsősorban a Z10-ről, amit egyébként már kapni is lehet néhol (elsősorban Nagy-Britanniában). Ezeken nem árthat gyorsan végigszaladni, mivel van egy-két érdekes vagy hasznos tudnivaló köztük.

z10_specs.jpg

Aki rendszeres olvasója a BerryBlognak, annak gondolom kevésbé bír újdonságértékkel a tény, hogy a Z10-ből nem egy, hanem négy változat létezik, melyek kis mértékben különböznek egymástól. Ám ezek a különbségek használat közben valószínűleg nem jelennek meg egy átlagfelhasználó számára látható, érzékelhető módon.

A telefonnak tehát négy típusa van, konkrétan STL100-1, STL100-2, STL100-3 és STL100-4 jelzéssel illető őket a gyártó. A különböző modellek más-más mobilhálózatokkal kompatibilisek, vagy éppen nem kompatibilisek -- erre a különbségtételre (amit egyébként más gyártók is alkalmaznak) azért van szükség, mivel a mai mobilhálózatok bonyolultsága miatt gyakorlatilag lehetetlen olyan telefont készíteni, ami minden rádiós szabvánnyal működik. (Ha tudni akarod, mik a különbségek a három modell közt, kattints a jobb oldali nyílra!)

Már legalább 6 évvel ezelőtt volt, amikor az Intel elsőként meglóbálta méretes falloszát, és elindult az okostelefon piac irányában. A PC-kben (a gyengébbek kedvéért a Macekben is, az is PC) használt processzorok piacán toronymagasan vezető vállalat kicsit megkésve, de még éppen időben ismerte fel az okostelefonok előretörését, amely egyszerre jelent növekedési lehetőséget, valamint veszélyezteti a PC-k korábbi központi szerepét a felhasználók életében, már ami a netezést, kommunikációt, szórakozást illeti.

Az Intel által létrehozott Atom fejlesztési főág számos iterációt és mellékhajtást eredményezett az évek során, így születtek meg a netbookok és nettopok is, vagyis az olcsó és alacsony fogyasztású PC-k, de az okostelefonok számára sosem voltak igazán megfelelőek az Atom chipek: túl sokat fogyasztottak, túl drágák és nagyok voltak az rendszerlapok hozzá. Mindezt tetézte, hogy a legtöbb okostelefon által használt ARM utasításkészletet használó chipekkel nem is kompatibilis (nem értik egymás nyelvét), vagyis a meglévő operációs rendszereket, szoftvereket módosítani kell, hogy fussanak az Intel processzorain. Nem csoda, hogy egyetlen egy készülék sem került piacra. A szakmai, technikai fórumokon késhegyre menő viták zajlottak a körül, hogy az Intel egyáltalán képes-e valaha megközelíteni az ARM chipeket energiahatékonyságban, és teljesítményben. Egészen mostanáig.