Elhagyott a PlayBookom

Szomorú történet következik, rólam és a PlayBookomról. Sajnos úgy tűnik, hogy annyi együtt töltött boldog nap és óra után most elválnak az útjaink. 

A legszomorúbb az az egészben, hogy teljesen váratlanul kezdődött, valósággal hidegzuhanyként ért, amikor észrevettem, mi történt. A PlayBookom egyik napról a másikra szinte teljesen érzéketlenné vált az érintésemre, pedig egy nappal korábban még boldogan bújtunk ágyba, és vidáman kopogott a virtuális billentyűzet az ujjaim alatt.

Pár napja nem hallom a vidám kopogást, nincs semmi visszajelzés, a PlayBook bekapcsolás után legtöbbször csak mered rám üveges kijelzővel, kéri tőlem a jelszót, de begépelni már nem tudom. Nem áll szóba velem. Hogy jutottunk idáig? Mi vezetett ide?

Több mint egy éve vagyunk együtt, Londonban ismerkedtünk meg, bejártuk közösen fél Európát, repültünk együtt az Atlanti-óceán felett, együtt mentünk szakmai konferenciákra és még a munkába is elkísért nap mint nap. Most is itt van mellettem, amikor ezeket a sorokat írom, és csak reménykedni tudok, hogy meggondolja magát, hogy mégis úgy dönt, jó neki velem és nem hagy el örökre. 

Hiszen annyi szépség vár még ránk, sok jó alkalmazás meg update állhatna előttünk. A RIM például nemrég azt ígérte, hogy a PlayBookra is megérkezik jövőre a BlackBerry 10. Az én PlayBookomra is!

Maradj velem, úgy hiányzol!