Kicsit megszeppenve érzem magam, amikor a BlackBerry Passportról szóló BerryBlog-tesztbe belefogok, több okból kifolyólag is. Egyrészt az év legformabontóbb készülékét - ha csak egy rövid időre is - elsőként én próbálhattam ki széles e hazában, amit óriási megtiszteltetésnek érzek, és persze köszönet érte a BlackBerrynek. Másrészt pedig mostanra nagyjából minden nyugati lap írt már valamit a telefonról, ezzel pedig nehéz versenyezni, nehéz róla már újat mondani. Végül pedig, amikor ma visszaköltöztem a megszokott tepsifonomba, a Z30-ba, kicsit olyan érzés fogott el, mintha egy baromi izgalmas kalandtúráról értem volna haza.
Passport control
Az útlevél analógia tehát teljes mértékben áll, a Passport valóban egy új világba enged bebocsátást. Hiába volt már a kezemben tucatnyi QWERTY-s telefon, vagy ugyanennyi phablet, a Passport - mely e két formajegyet ötvözi - akkor is döbbenetesen kilóg a sorból. A készülék nem más, mint egy elképesztő tudatossággal megtervezett célszerszám, nem is okostelefon, egy hordozható számítógép, egy kisebbfajta csempe alapjára építve. Szépnek éppen nem mondanám, mégis szerethető, ha az ember megérti, hogy a Passport minden porcikájával alárendeli magát a felhasználónak. Lássuk sorjában!
A BlackBerry Passport bizony nagy telefon, ezt azt hiszem már az első benyomásokat leíró rövid tesztben is említettem. De mégsem használhatatlanul nagy. Két kézzel kellett fognom, akár gépelni akartam vele, akár csak a kijelzőn matatni. Mondjuk nagyjából mióta okostelefont használok, mindig két kézzel fogtam őket, én nem tudom, lehet, hogy túl kicsik a kezeim, vagy állandóan attól parázok, hogy máskülönben kiejtem a kezemből a cuccot. Az egykezes használat egyedül a tájkép-módnál, scrollozás közben működik, akkor viszont annyira jól, hogy ez volt az egyik olyan funkciója a telefonnak, amivel a legtöbb körülöttem lévő embert ámulatba ejtettem. És már csak azért sem használhatatlanul nagy, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben elfér a farmerzsebben is, ráadásul kevésbé is lóg ki belőle, mint a magasságban jól megtermett, 5,5-6 hüvelykes phabletek.
A kanadaiak első QWERTY-s phabletje jól bele is simul az ember kezébe, a selymes borítású hátlapnak jó a fogása, leginkább a 9900-as Bold műanyag keretéhez tudnám hasonlítani, ami a telefon hátlapján a kamerát és magát a hátlapot körbeveszi. Felmerült különböző fórumokban, hogy a hátlap elég kényes, ezt meg tudom erősíteni, pár napnyi nadrágzsebben hordás már alig észrevehető nyomokat hagyott rajta - ha valaki erre különösen kényes, javaslom már a kezdet kezdetén szerezzen be valamilyen tokot a Passportjához.
Ezt az egy szempontot leszámítva a Passport egyébként olyan, mintha az örökkévalóságnak tervezték volna, de legalábbis nem lennék annyira meglepve, ha egy papír útlevél ötéves szavatossági idejét kitöltené. A fém keret olyan érzést kelt, mintha egy jól megtermett csőkulccsal se lehetne benne kárt tenni, plusz a már említett BlackBerry 9900 vékony keretével ellentétben ez az egész készülékházat merevíti, szóval itt aztán nem lesz bendgate. A hátlapot nem lehet levenni, a microSD-t és a nanoSIM-et takaró kis lemez viszont könnyen kipattan a helyéről, de mindig stabilan ott is maradt, miután visszapattintottam.
A Passporttal (és a Z3-mal) a BlackBerry végre-valahára szakított azzal a szokásával, hogy a töltőcsatlakozót a telefon valamelyik oldalára rakja, itt már alul van a töltőcsatlakozó, vagyis akkor sincs útban az USB-kábel, ha éppen töltés közben használja az ember a telefont. A microUSB/SlimPort kombinált csatlakozó két oldalán két valószínűtlenül nagy hangszóró van, ami elképesztő hangerővel képes megszólalni, még akár közepesen nagy tárgyalókat is betöltve a hangjával.
Zajos (?) siker
A BlackBerry több, alig látható mikrofont is elrejtett a Passporton, melyek egyrészt a környezeti zajokat csillapítják, másrészt megemelik a hangszóró hangerejét zajos közegben. A kanadaiak szerint a Passport ennek köszönhetően a létező legtisztább hangú készülék ma a piacon, én mégsem voltam hasra esve a nagy zajkompenzációtól, a vonal túlvégén pedig többször panaszkodtak rá, hogy a hangom zavaróan hullámzó. Nem kizárt persze, hogy a probléma nem a Passporthoz volt köthető, hanem a magenta színű szolgáltató hálózata nincs megfelelően felkészítve arra, hogy megugorja ezt a szintet (máshol legalábbis nem láttam hasonló kifogásokat), Így vagy úgy, egy későbbi szoftverfrissítés sokat javíthat még ezen a jelenségen.
A Passport előlapjának kábé háromnegyedét befedő kijelző az egyik legkülönösebb megjelenítő az egész mobilos iparágban, nem elég, hogy 1:1-es, vagyis négyzetes a képaránya, de e mellé óriási, 4,5 hüvelykes, azaz több mint 11 centiméteres (!) képátló társul. Az 1440x1440 pixeles felbontású, IPS-panel a legjobb minőségű képet biztosító érintőpanel, amit BlackBerryn valaha láttam, a fényerő mindent ver, különösen az OLED-es Z30-hoz és Q10-hez képest megdöbbentő a differencia, a színek teltek és élethűek, jól látszik a tartalom minden szögből, és a technológiához mérten jó a kontraszt is.
A kijelző alatt található háromsoros gombsor igazi kuriózum, az első olyan QWERTY-billentyűzet ez, mely egyben érintőpanel is, tehát kicsit úgy viselkedik, mintha a kijelző része, vagy egy óriási trackpad lenne. A gombok feszesen sorakoznak egymás mellett, nagyon finoman járnak, nagyjából mint a Bold széria, vagy a Q10 fizikai gombsora. Az említett modellekkel szemben a Passport mindössze háromsoros, szám- és szimbólumjelek nélküli klaviatúráját eleinte kissé szokni kell, én legalábbis pont úgy voltam vele, mint a tavasszal vásárolt szuper ergonomikus Microsoft-billentyűzetemmel, amivel az első fél napon képtelen voltam elütés nélkül gépelni, ma viszont már csukott szemmel, fejen állva is tudok rajta gyorsan pötyögni.
A gombok holtjátéka zéró, az egész gombsor olyan első ránézésre, mintha egybeöntötték volna. A gombsornak háttérvilágítása is van, ami az én tesztpéldányomon kissé hektikusan működött, de legalábbis előfordult, hogy erős félhomályban egyáltalán nem világított (így aztán ténylegesen vakon gépeltem), míg mondjuk a metrón utazva igen.
Az érintésre is reagáló billentyűzet nálam a prediktív bevitelnél és a scrollozásnál aratta le a babérokat elsősorban. A demó videókat elnézve már éreztem, hogy itt valami egészen korszakalkotó élmény vár rám, és így is lett, a szójavaslatok "felpöckölése" a fizikai gombsoron annyira magától értetődő, hogy csodálom, miért nem jutott ez előbb eszébe senkinek.
Az ékezetes karakterek bevitele semmivel sem nehezebb, mint mondjuk a Q10-en, vagy a Q5-ön, bár tény, hogy ez kicsit meg tudja törni a gépelés ritmusát, különösen akkor, ha a prediktív szójavaslatokban nem szerepel az a szó, amit éppen kijelzőre akarok vetni. De ez nem a Passport hibája, a magyar egy kifejezetten bonyolult nyelv, az okostelefonokat pedig nem arra tervezték, hogy holmi egymásra hányt bonyolult szavakat gépeljen az ember velük.
A scrollozáshoz ellenben nem kell semmilyen nyelvismeret, a Passport billentyűzetét akár portré-, akár tájkép állásban egyujjas scrollozásra (csak fel-le irányba) lehet használni. Nyilván az egész akkor igazán látványos (és akkor is praktikus), ha elforgatja az ember a készüléket, és tájkép állásban próbálja húzogatni a billentyűzeten az ujját. Szerintem weboldalak olvasására ennél nem létezik ma mobiltelefonon jobb megoldás, eddig csak PC-n adatott meg legalábbis az az élmény, hogy a görgetéshez használt interfész nem része a kijelzőnek, vagyis a használata nem takarja ki magát a kijelzőt. Ha valaki csak egy killer funkcióra kíváncsi a Passport esetében, akkor azt javaslom mindenképpen ez legyen az, amit kipróbál.
Kicsit visszatérnék még a kijelzőre, ami ugye mint fentebb említettem, elég tekintélyes méretű, de mintha bizonyos helyzetekben nem tudna ezzel mit kezdeni a BlackBerry. Jack Potata-val egyetemben meg mertünk volna például esküdni rá, hogy a kanadaiak elsütik majd azt a poént, hogy egymás mellé kitehető lesz két app a kijelzőre (láttam korábban egy ábrát erről, a 4,5 hüvelykes 1:1-es panelen egymás mellett elférne két, nagyjából 3,5 hüvelykes képátlójú, 16:9-es kijelző), ezt a ziccert azonban egyelőre kihagyta a BlackBerry. Helyette rá lehet pakolni összesen nyolc Active Frame-t a nyitóképernyőre, ebből négy teljes méretű, négy pedig az eredeti méret fele. Mániákus Active Frame-bezárogatóként ez a megoldás valahogy annyira nem hozott lázba, emellett az óriási kijelzőn a gyári, nyolcpontos betűmérettel megjelenő menük is meglehetősen szellős helykitöltést eredményeztek, néhány alklamazással (pl. Facebook) egyetemben.
IMAX a zsebben
Az a gyanúm, hogy a Passport kijelzőjében rejlő lehetőségeket egyelőre sem a BlackBerry, sem pedig az alkalmazásfejlesztők nem használják ki maradéktalanul - a sokat emlegetett, soronkénti 60 karakteres szöveg kétségtelenül jól jön bizonyos esetekben, de én inkább egy kis betűméret-finomhangolással javítottam a kijelző általános kihasználtságán. A nagy kijelzőnek hála azonban nem probléma a videolejátszás, ami a Q5 vagy Q10 ugyanilyen képarányú, 3,1 hüvelykes paneljén egérmozi, az a Passporton majdhogynem IMAX, de legalábbis ég és föld a különbség a kettő közt. Jó, alul meg felül ott van a fekete csík, de a 16:9-es képarányú videók így is elég nagy felületet töltenek be (most nem fogom kiszámolni, pontosan mekkorát, ha van itt gyakorló matematikus, esetleg fejtse meg ezt a példát).
A BlackBerry 10 operációs rendszer Passporttal érkező 10.3-as verziója több fontos változást is hozott, ezeket, vagyis ezek nagy részét később a 10.3.1-es frissítéssel a korábbi BB10-es mobilok is megkapják majd. Nem fogom most részletekbe menően felsorolni ezeket az újdonságokat, inkább csak kiragadnék közülük néhányat, ami kifejezetten a szívemhez nőtt.
Először is az egész rendszer kapott egy kis dizájn-vérfrissítést, amit lehet visszalépésnek, meg iOS-majmolásnak értékelni, de ez van, ez most a trend, szerintem jót tett az ikonok és a kezelőfelület átrajzolása a rendszernek.
Aztán fejlettebb lett a készülékfigyelő, végre külön app nélkül lehet például adatforgalmi infókat kapni külön-külön Wi-Fi-n és mobilneten.
Jók az új, érzékelőkhöz kötődő funkciók, például a Passport kijelzője automatikusan kikapcsol, ha "arccal" lefelé teszem le az asztalra, vagy automatikusan bekapcsol, ha felemelem az asztalról. Apropó érzékelő, nagyon úgy tűnik, hogy a Passportból hiányzik az aktív mágnes érzékelő, vagyis nem lesznek hozzá olyan aktív tokok, mint a korábbi BlackBerrykhez.
Bekerült az új operációs rendszerbe a magyar nyelvű diktálás lehetősége, viszont a vadonatúj asszisztens-funkció, a BlackBerry Asszisztens - ahogy az várható volt - még nem tud magyarul.
A BlackBerry Link és Bridge összegyúrásából született Blend szintén a 10.3-as OS-sel debütált, ráadásul egyelőre kizárólag a Passporton elérhető ez a funkció (bár másra hivatalosan meg sem jelent ez a verzió). A Blend tulajdonképpen a Hub-ot rakja ki a PC-re, addig, amíg a két eszköz össze van kapcsolva (USB, Wi-Fi és mobilnet-kapcsolat támogatott), viszont lokálisan semmit nem tárol a gépen. Kicsit ironikus, hogy pont a Passporton jelent meg először ez a funkció, vagyis azon a telefonon, amin a legkönnyebb e-mailt vagy BBM-üzenetet írni, de sebaj, ettől még egy óriási jelentőségű és előre mutató fejlesztésről van szó, ami nyilván a többi BlackBerryn is elérhető lesz, és nem lennék meglepve, ha az iparág többi szereplője is átvenné valamilyen módon (az Apple például már használ valami hasonlót az iOS8-ban).
A Blend működésével kapcsolatban, az 1.0-s kliens kapcsán leginkább azt tapasztaltam, hogy a kommunikáció bár mindvégig stabil volt, azért olykor kissé komótosan dolgozott a program. Ebben azért nyilván az is közrejátszik, hogy a kommunikáció a folyamatos szinkronizáció alatt mindvégig 256 bites titkosítással zajlik, ami némiképpen azért erőforrásigényes.
Kalandozások Amazóniában
És persze itt van az Amazon Appstore, ami androidos alkalmazások százezreit hozza el a BlackBerry platforma. A BB10 android-támogatásával kapcsolatban a magam részéről mindig is kissé szkeptikus voltam, és ezt egyébként az Amazon piacterének megjelenése sem változtatta meg. Kétségtelen, hogy az androidos alkalmazások futtatásának lehetősége teljesen egyedülálló funkció, és kisebbfajta technológiai bravúr, az Amazonnal kötött megállapodás pedig szintén példa nélküli deal az iparágban, én mégis azt gondolom, hogy ha valaki mindenáron androidos appokat akar futtatni, vegyen inkább egy androidos mobilt. Az Amazon Appstore ráadásul nem egyenlő a Google Play Store-ral, a választékból leginkább a magyar alkalmazások hiányoznak (már akinek), de nincs ott egyetlen olyan app sem, aminek a futása Google Play Szolgáltatásokat igényel.
Azért persze kipróbáltam ezt-azt, főleg arra voltam kíváncsi, hogy a teljesítményigényes appok (azaz jellemzően a játékok) hogyan futnak a brutális erejű hardveren. Nos jelentem, a 2,2 GHz-es négymagos processzor, a bivalyerős grafikus motor, meg a 3 GB memória megteszi a hatását, a 3D-s játékok is hasítanak, ráadásul némelyik egészen érdekes, új látványvilággal jelenik meg az 1:1-es kijelzőn.
Ahogy a hardver többi része, úgy a Passport kamerája is felért a 2014-es szintre, a 13 megapixeles érzékelővel, és öttagú, rázkódásvédelemmel ellátott, f/2 fényerű lencserendszerrel felszerelt kamera a legjobb képalkotó rendszer, ami valaha BlackBerry telefonba került. A gyártó sokáig elhanyagolta ezt a funkciót, a Passport kamerája azonban bepótol minden korábbi mulasztást, a felvételek részletgazdagok, színhelyesek és még gyér fényviszonyok mellett sem zajosodnak számottevően.
Főleg utóbbi területen történt drámai előrelépés, a Passport már egy 40-60 wattos izzóval megvilágított közepes méretű szobában is olyan felvételeket készít, mintha nappali fény világítana (ilyen döbbenetes fényérzékenységet utoljára a felsőkategóriás Lumia telefonokban láttam). Az új operációs rendszerrel megjött a panorámakép-készítés funkció, illetve az arcfelismerő autófókusz is, 4k-s videofelvétel azonban nincs, van helyette 60 képkocka/másodperces, 1080p felbontású rögzítés.
A BlackBerry Passport megjelenése kapcsán a potenciális vásárlókat, valamint megrögzött BlackBerry-fanatikusokat leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy az erős hardvert, valamint az óriási kijelzőt meddig tudja energiával ellátni a készülék fixen beépített akkumulátora. A BlackBerry egy 3450 mAh kapacitású áramforrást épített a burkolat alá, amivel akár 36 órányi üzemidőt jósolt a telefonnak - jó hírem van, a kanadaiak nem éltek barokkos túlzással, amikor azt mondták, hogy tényleg másfél napig megy a telefon egy feltöltéssel. Nálam az éjszakai pihentetést is beleszámítva volt, amikor ennél több is kijött a csövön, pedig nyomkodtam éppen eleget a telefont.
Az eddig leírt tapasztalatok, valamint John Chen saját bevallása szerint a BlackBerry új nagyágyúja nem lesz iPhone-killer, és valószínűleg nem a Passportot fogja választani az a felhasználó, aki a nyáron az új HTC csúcsmobil megjelenését várta áhítattal. A Passport egy olyan célszerszám, amit alapvetően máshogy, másra használ az ember, mint a legtöbb okostelefont. A BlackBestia használata során azt vettem észre magamon, hogy többet gépelek, többet chatelek és több e-mailre válaszolok a telefonról, mint amikor a Z30-at használtam. Plusz a hihetetlen kijelzőnek, meg a trackpadként használható gomboknak köszönhetően sokkal többet lógtam az interneten is.
Nem szórakoztatóelektronika
És igen, most én is ideírom: a Passport ennek ellenére, vagy éppen ezért nem való mindenkinek. Eleve nagy ugye, ami még a megrögzött QWERTY-hívők egy részének is probléma lehet. Nem való azoknak sem, akik szórakoztatóelektronikai termékként tekintenek egy okostelefonra. És azok sem fogják kedvelni, akik nem szeretik a változatosságot.
A BlackBerry Passport elsősorban munkaeszköz, abból viszont a leghatékonyabb, már ami az okostelefon-piacot illeti. Nem mellékesen hosszú évek alatt egyetlen készülékbe sem került annyi innovatív funkció, mint amennyit ez a csúcsmodell felmutat. Ráadásul állítólag a Passport csak a kezdet, a BlackBerry feltett szándéka, hogy az okostelefon-piac lagymatag állóvízébe újabb és újabb kavicsokat dobjon.
Bár ma visszaadtam a Passportot a BlackBerrynek, az utazásom ezzel nem ért véget, az okostelefonokra pedig már soha nem fogok úgy tekinteni, mint azelőtt...
A BlackBerry Passport már előrendelhető a BerryBoltban! Részletekért kattints ide.