Van az a reklám, amiben a nagypapa chipsropogtatás közben bemondja a nagy bölcsességet, miszerint régen minden jobb vót', na alighanem valami hasonló érzés kerítette hatalmába azokat a megrögzött BlackBerry-hívőket, akik a régebbi, nyomógombos telefonjukat lecserélték valamelyik új, BB10-es készülékre. Mert hiába volt ott a maga nemében egyébként remek telefonnak számító BlackBerry Q10-en a vadonatúj operációs rendszer, meg az ikonikus gombok, valami mégis hiányzott. A telefonról is, meg a szoftverből is. Most a BlackBerry csaknem minden hiányosságot pótolt egyetlen modellel, a Classickal. Rövidfilmünk következik.

Ennél a névnél szerintem keresve sem találhatott volna jobbat a BlackBerry ehhez a modellhez, bár eleinte még Q20 néven emlegették a Q10 utódjának tekintett típust, és ami azt illeti, idestova egy éve kezdték el először emlegetni Barcelonában. A Q20-ból tehát végül Classic lett, és tavaly decemberben, az első bemutatót követően tíz hónappal került a boltokba. Most pedig már én is itt nyomkodom, és nem bírok szabadulni attól a nyomasztó érzéstől, hogy soha nem volt még ilyen jó BlackBerrym.

...minden ott van rajta, amitől a BlackBerry a fénykorában az volt, ami...

Tény, hogy a mérnököknek volt honnan meríteniük és volt is idejük átgondolni, milyen is legyen a Classic. Már első ránézésre ordít róla, hogy ezt a telefont azoknak tervezték, akik régen annyira szerették a márkát, minden ott van rajta, amitől a BlackBerry a fénykorában az volt, ami, meg persze a motorháztető alatt sokkal több is. Igen, például a fizikai (értsd MEGNYOMHATÓ) híváskezelő gombokra és a menügombokra, meg az optikai trackpadre gondolok, amit egységesen csak toolbeltnek nevez a gyártó. Meg azokra a funkciókra, amiket szépen lassan visszacsempészett a BlackBerry az ezer éves BBOS-ból a világ egyik legjobb mobilos operációs rendszerébe, a BB10-be.

p1110488.JPG

A Classic minden porcikájában a funkcionalitásnak, illetve a munkának rendeli alá magát (már ha a munka egyébként viszonylag sok szöveges üzenet és e-mail megírásával jár együtt), egyetlen felesleges részlet sincs ezen a készüléken. A puha, kellemes tapintású, jó fogást biztosító hátlap ezúttal már nem levehető, mint a Q10-nél, vagy a még korábbi BlackBerryknél. A telefonon körbefutó fém keretet mintha csak 9900-ról koppintotta volna a BlackBerry, csak itt nem oldalt van a töltőcsatlakozó (ami egyben videokimenet is), hanem alul. Mivel nem levehető a hátlap, ezért a SIM-et (a Passporthoz hasonlóan ez is nanoSIM-es készülék) és az opcionális microSD-kártyát az oldalsó fiókokba lehet behelyezni, amihez a szokásos kis tűt is mellékeli a BlackBerry.

A telefon egyébként a Passportot leszámítva nagyobb minden korábbi QWERTY-s modellnél, elsősorban a nagyobb kijelzőnek köszönhetően. Ennek révén valamivel nagyobb a billentyűzet is, aminek mondhatni a megszokott módon kitűnő a nyomáspontja és úgy általában véve olyan gépelési komfortot nyújt, amihez még a legvarázslatosabb virtuális billentyűzetek sem érhetnek fel. 

...a négy új nyomógomb elképesztően jól lett beillesztve a BlackBerry 10 legfrissebb verziójába.

Apropó, ez a telefon már Kínában készült, nem pedig a jól megszokott mexikói üzemben, ami persze önmagában semmit nem jelent, de mindenesetre jó felvezetés ahhoz, hogy a Classic összeszerelési és anyagminőségébe egyszerűen képtelen vagyok belekötni. Biztos a fixen rögzített hátlapból adódik az érzés, hogy a készülékház egyébként nagyon egyben van, a leggyengébb pont talán az alsó peremen, a töltőnél és a sztereó hangszórónál lévő burkolati elem, ami nem fémből készült, hanem műanyagból - erre a két sarkára inkább ne ejtsd le a telefont, én szóltam.

p1110490.JPG

Az új modell talán legnagyobb újdonságáról, a toolbeltről sok mindent elárul, hogy a kezdeti fenntartásaim ellenére nagyjából negyed óra próbálgatás után annyira megszerettem a használatát, hogy mostanra el sem tudom képzelni nélküle az életemet - újra. Ennek csak az egyik oka, hogy alapvetően gombmániás vagyok, a másik, hogy a négy új fizikai gomb, plusz a trackpad elképesztően jól lett beillesztve a BlackBerry 10 legfrissebb verziójába. 

Mondom ezt úgy, hogy a BlackBerry 10 gesztusvezérlésen alapuló struktúrájánál jobbat még nemigen láttam okostelefonon. A toolbelttel viszont anélkül lehet zsonglőrködni az alkalmazásokkal, hogy az ember az érintőkijelzőhöz nyúlna: könnyedén elővarázsolható velük az alkalmazások menüje, egy gombnyomásra a nyitóképernyőre lehet velük jutni vagy éppen bezárható a segítségükkel az alkalmazás. És persze ami a legfontosabb: fel lehet venni és le lehet rakni a hívásokat nyomógombbal!

A sáv nem különösebben vastag, nem túl vékony, az optikai görgető azonban az ős-berryken (értsd 2009-2011-es évjárat) jóval nagyobb volt, mint a Classicon. A trackpad létének értelme az érintőkijelző mellett legalábbis vitatott, ekkora méretben meg pláne, de szerintem ettől még jó, hogy rárakta a BlackBerry a Classicra, elég hülyén nézne ki nélküle a telefon.

p1110489.JPG

A toolbelt feletti kijelző felbontása 720x720 pixel, vagyis pont annyi, mint a Q10-é és a Q5-é, a méret azonban nagyobb, a képátló 3,5 hüvelyk. Nem egy Passport, de azért ez a növekedés jót tesz a szövegek olvashatóságának, illetve hirtelenjében nem is tudom, hogy boldogultam anno a 9900-m 2,8 hüvelykes kijelzőjén. Szerencsére a BlackBerry itt már nem erőltette a Q10 OLED-paneljét, így a Classic kijelzőjét erős fény mellett is látni lehet, de azért lehetőség szerint szemből érdemes nézni ezt a panelt is, oldalról fokozatosan romlik az élmény (mondjuk nem látom, miért nézné valaki 130 fokos szögből egy mobilt), de ez a jelenség ugyanilyen, vagy még rosszabb volt a Q10-zel, a korábbi BlackBerrykről már nem is beszélve.

Az új BlackBerry 10-zel visszajött néhány olyan funkció, amit a BB10 megjelenésekor zokogva temettem...

A BlackBerry Classic az első olyan BlackBerry, melyre a BB10 operációs rendszer legfrissebb verziója, a 10.3.1-es kiadás került. Tekintve, hogy a BB10-nél a verzióugrások nem járnak együtt a rendszerkövetelmények négyzetre emelésével, a legfrissebb BB10 vidáman, minden különösebb döccenés nélkül elszalad ugyanazon a kétmagos Snapdragon chipen, amit a Q10-be és a Z10-be (az LTE-verzióba) is belerakott a BlackBerry. Ráadásul még a memória mérete sem változott. Mindenki vonja le ebből a maga számára a megfelelő következtetést, én viszont úgy látom, hogy a BB10-nek ez a teljesítmény bőven elegendő ahhoz, hogy más operációs rendszerekhez hasonlítva hozza azt, vagy annál jobb szintet, amit más felső-középkategóriás okostelefonok produkálnak. Aki pedig bivalyerős telefont akar magának, az még mindig vehet egy Passportot.

p1110496.jpg

Az új BlackBerry 10-zel szerencsére visszajött néhány olyan funkció, amit a BB10 megjelenésével zokogva temettem - csak a teljesség igénye nélkül ezek a személyre szabható és gyárilag beállított gyorsgombok, a szintén személyre szabható profilok, a különböző eseményekhez más-más színben rendelhető LED-jelzés, vagy éppen az utánozhatatlan, klasszikus BB Pro CSEN-GŐ-HAN-GOK. Az új BB10 jó elegye a retrónak és a modern rendszereknek, hiszen a felsoroltakon túl több, nagyon hasznos újdonság is belekerült az új verzióba, ebből a személyes kedvencem az akkukímélő mód, ami bizonyos töltöttségi szint alatt leszabályoz egyes rendszerparamétereket (például a fényerőt, vagy a processzorteljesítményt), a telefont azonban cserébe akár még órákig is lehet használni ezt követően.

A hátlap alatt szunnyadó, picivel több mint 2500 mAh-s akkumulátorral valószínűleg még e nélkül sem lenne gond a nap végére, a Classic legalábbis nálam megközelítőleg addig bírta, mint a kisebb és energiatakarékosabb kijelzővel, de közben szinte szakasztott ugyanazzal a belsővel szerelt Q10. Ez nálam, viszonylag heves használat mellett bő egy napot jelent, de mivel éjszakára úgyis töltőn van a telefon, ez már részemről bőven elég a boldogsághoz. Apropó, a Classic elvileg támogatja a vezeték nélküli töltési funkciót is, csak az a szépséghiba, hogy ez valamiért kimaradt az európai példányokból (SQC100-1). Ennek ellenére, vagy ezzel együtt egyébként a telefon meglehetősen súlyos, a levélmérlegen majd 184 grammot nyom, azaz alig 20 grammal könnyebb, mint a Passport.

p1110494.JPG

A BlackBerrykről korábban mindent el lehetett mondani, csak éppen azt nem, hogy kiemelkedően jó kamerával látták volna el őket, a Classicban lévő 8 megapixeles hátlapi kamera azonban mégis előrelépés a korábbi modellekhez képest. Persze attól is függ, hogy honnan nézzük, a 9900 fixfókuszos kameráját nem nehéz felülmúlni, de még a Q10 egyébként ugyanekkora felbontású kamerájánál is jobb valamivel a Classic BSI-szenzoros megoldása. A különbség leginkább gyér fényviszonyok mellett igazán szembeötlő, bár tény, hogy így sem a kameraegység lesz a Classic legfőbb erőssége.

...elsősorban írásos kommunikációra kihegyezett munkagép.

Helyette ez a telefon pont ott domborít, ahol a BlackBerry mindig is legendásan jó volt: A BlackBerry Classic egy elsősorban írásos kommunikációra kihegyezett munkagép, modernizált külsővel és belsővel. Egészen biztosan nem azoknak való, akik ikonok nyomogatásával és kétbetűs rövidítésekkel üzengetnek egymásnak, hanem ennél jóval komolyabb srácoknak és csajoknak.

A BlackBerry Classic "csak" egy BlackBerry, nem akar sem többnek, sem másnak látszani annál, nincsenek benne olyan innovációk, mint a Passportban és nem is a manapság oly divatos full touch sorba rendeződik be. Még csak nem is csúcsmodell, ennek ellenére nagyon egyben van, élmény kézben fogni és használni, és közben bárhogy próbálom, egyszerűen nem tudok fogást találni rajta (majd valaki úgyis figyelmeztet, hogy nincsenek rá appok és a BlackBerry különben is csődben van).

Mindennek a tetejében a telefon jóval olcsóbban debütált, mint a Q10 2013-ban, és bár azóta eltelt majd 2 év, így is az egyik legjobb ár/érték arányú, (bizonyos körökben) komoly presztízsértéket képviselő BlackBerry lett a kanadaiak kínálatában. Az okostelefonok klasszikus műremeke, amire végre lecsaphatnak az igazi műkedvelők...

Mindenki másnak meg ott a popszakma.


A BlackBerry Classic megvásárolható a BerryBoltban, vásárláshoz és részletekért kattints ide.*

*A BerryBolt a BerryBlog tulajdonosi körébe tartozó üzleti vállalkozás.