El a kezekkel John Chentől!

Ok, értem én, hogy valakit mindig okolni kell azért, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnénk, pláne ha hozzánk közel álló témáról van szó. Már eleve, bármi gondság van, azért hétszentség, hogy mindig más a hibás, és még véletlenül sem akar az ember gondolkodni holmi döntésháttérről, mert az kurva fárasztó. Itt van példának okáért a BlackBerry vezére, John Chen, aki nem elég, hogy leépítéseket hajt végre a cégnél (lásd előző poszt), de a BB10 vére is az ő kezéhez tapad, plusz lefeküdt a Google-nek is. 

A k*cs*g kínai!!!

Pedig Jonh Chent megtenni a BlackBerry első számú bűnbakjának kicsit olyan, mintha valaki az orvost hibáztatná, amikor közli, hogy le kéne állni a cigivel meg a piával, különben nagy bajok lesznek. Arról nem beszélve, hogy John Chen technikailag nem is kínai, hanem hongkongi.

Ami azt illeti, Chen az utolsó pillanatokban kapta el (az orvosos példánál maradva) a BlackBerry gyógyíthatatlannak tűnő betegségét, aminek a kezelése fájdalmas és embert próbáló. És mint minden talpra állási folyamatnak, ennek is ára van. 

A BlackBerry mai vezetésének valójában nem sok köze van ahhoz, hogy a BB10 végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a cég hardverrészlegének túlélése érdekében nem maradt más hátra, mint más opció után nézni. Az egyetlen opció után. A mostani helyzet, illetve a BlackBerry új irányvonala valójában 5-8 évvel ezelőtti döntések eredménye, illetve az akkori vezetés által okozott károk mentése. Semmi más. 

Amit a Heins-vezetés sem tudott helyrerakni, arra felkért a BlackBerry igazgatótanácsa egy üzleti stratégát, aki saját bevallása szerint azért vállalta a feladatot, mert szeret vert helyzetből felállni. Ő tehát Chen, aki talán egy kissé tech-antitálentum (ezért jól ki lehet röhögni, amikor elvész a PRIV kezelésében), néha kissé túlontúl szókimondó, viszont Jackie Chan után az első hongkongi, akit még humorérzékkel is megáldott a sors.

Lehet hibáztatni a BlackBerryt (illetve a k*cs*g kínait) persze sok aktuális történés miatt is. Például mert nincs mérhető marketing, meg mert drága a PRIV, vagy mert reklámokat rak a BBM feedbe. Vagy mert február van, és hétfő, és mert ha ez nem lenne elég, még esik is.

A szemét!

Sajnos az a helyzet, hogy a marketingköltés az okostelefon-piacon (már ha a klasszikus marketingről, lásd reklámokról, vagy reklámtámogatásról beszélünk) gyakorlatilag pénzégetés, mivel a két nagyágyú mellett bárki bármit is csinálhat, garantáltan nem fog nyomot hagyni vele a piacon. Persze ha van zsé a bankban, mert mondjuk a cég videojátékos, operációs rendszeres, irodai alkalmazásos netán felhőüzletága kitermeli, akkor nem gond, lehet szórni két marékkal. Ezzel csak az a baj, hogy egyetlen céget leszámítva senkinek nincs egyszerre videojátékos, operációs rendszeres, irodai alkalmazásos és felhős üzletága a mobilos mellé.

A másik kedvencem az árkérdés. Ha már fentebb operációs rendszereket emlegettem, itt van ékes példának a PC-s piac, ahol egy-két ázsiai gyártó pár éve úgy gondolta, hogy jó ötlet árversenyt szítani, így lehet pár negyedévig az IDC toplistákra recs... pardon, onanizálni. Ezek a gyártók ma nagyjából az életükért küzdenek. Ebből is látszik, hogy az árverseny egy elképesztően veszélyes játék, egy olyan luxus, amit a BlackBerry ebben a helyzetben nem engedhet meg magának, meg igazából soha nem is volt a cég stílusa.

A helyzet ez alapján elég kilátástalannak tűnhet, hiszen az Apple-Samsung duopollal szemben úgy tűnik, mindenki halálra van ítélve (a kínaiakat meg a Microsoftot most vegyük ki a képletből). Pedig nem, csak nem feltétlenül velük kell versenyezni. Újra kell gondolni, miben lehet jó a cég, és azt kell csinálni, jól kell csinálni, és a kemény munka idővel meghozza az eredményét.

Aki John Chent démonizálja a jelen helyzetben, gondolja végig a fentieket. Ha idáig eljutottál az olvasásban, az már félsiker.