SDHC, SDXC, Class2-10, UHS-I-III, U1, U3, V6-V90 - eddig is elég változatos jelölésekkel kellett tisztában lenni, ha valaki SD-memóriakártyát akart vásárolni mondjuk a digitális fényképezőgépébe, vagy az okostelefonjába, ám ha ez nem lenne elég, a szabványt gondozó iparági tömörülés most kitalált egy újabb jelölést a kártyáknak. Az SD szabvány 5.1-es verziójával jön a sokat sejtető nevű Application Performance Class, aminek hál' istennek egyelőre csak egy fokozata lesz, az A1.

A szabványalkotók szerint egy ilyen újfajta jelölés különösen azóta kellett már úgy, mint egy falat kenyér, hogy egyre több okostelefonba vásárolnak memóriakártyát, melyet az Android legújabb verziójával már a belső tárhely részeként is lehet használni (hogy pontosan miként, arról itt írtam nemrég). Ez pedig megkövetel bizonyos képességeket a kártya részéről, ellenkező esetben a lassú kártya kihatással lehet az okostelefon teljesítményére, különösen ha valamilyen csúcsmodellről van szó.

A szabvány szerint a jövőben azokra a kártyákra kerülhet fel az A1 jelölés, melyek másodpercenként legalább 1500 véletlenszerű olvasási és 500 véletlenszerű írási műveletre képesek, valamint stabilan tudják tartani a 10 Megabájt per másodperces írási tempót. Utóbbi egyébként egy Class10-es, UHS-I U1-es és V10-es kártyánál is alapkövetelmény, vagyis jó eséllyel azok a korábbi kártyák, melyeken ezen feliratok valamelyike díszeleg, szintén megfelelnek az előírásoknak.

Új szabvány ide, új szabvány oda, ettől függetlenül továbbra is erősen javasolt (főleg egy csúcsmobil esetén) a lehető leggyorsabb elérhető kártyatípus használata, ami a mai okostelefonok számára egyet jelent az UHS-I U3 szintnél. Ezekre a kártyákra gond nélkül rögzíthetők a 4k felbontású videók, illetve a véletlenszerű műveletvégzési tempójuk is elég gyors, bár nyilván a mobil beépített memóriájához így sem ér fel fürgeségben.

Ki gondolná, hogy a nyomógombjaival ikonikussá vált BlackBerry éppen nyolc éve van jelen az érintőkijelzős okostelefonok piacán? Pedig a kanadai cég első próbálkozása (ez volt a BlackBerry 9500, vagyis a Storm) éppen 2008 novemberében vált elérhetővé, és viharos gyorsasággal el is tűnt az igazi okostelefon-korszak hajnalára. A BlackBerrynek nem áll jól ez a formátum, a cipész maradjon a kaptafánál, egy BlackBerry csak gombokkal BlackBerry - a sajtó és a felhasználók egy személyben mondtak nemet az új irányvonalra. Az azóta eltelt nyolc évben aztán bebizonyosodott, hogy a nagy tömegek számára csakis ennek a formátumnak van stabil jövője, a BlackBerry pedig többször is nekifutott a full touch szegmensnek, de a kép valahogy csak nem állt össze az évek során. 

A sors különös fintora, hogy a BlackBerry azután tudott csak igazán ütőképes, a konkurenciával gyakorlatilag teljesen pariban álló csúcskategóriás érintős telefont letenni az asztalra, amikor nem csak a gyártást, hanem a készülékek tervezését is kiadta a kezéből. Itt van a DTEK60, ami eljutott végre a csúcsra akkor, amikor a BlackBerry már régen túl van a csúcson.

"Még a kamerán sincs ott a hivalkodó felirat, hogy "ezt nézd bakker, 21 megapixel!", pedig ha valamivel lehetne hivalkodni, akkor ez biztosan az."

A DTEK60 a BlackBerry harmadik androidos modellje, egyben a második olyan, melyet egy külső partner -- jelen esetben a kínai TCL -- referenciadizájnjára építenek. A középkategóriás kistesóhoz, a DTEK50-hez képest azonban lényeges különbség, hogy pontosan ez a kiszerelés, pontosan ebben a formában nem öltött testet más márkanév alatt, azaz ezúttal a BlackBerry számára egyedileg tervezett modellről van szó, noha kétségtelen, hogy a mobil magán visel bizonyos "Alcateles" vonásokat.

A DTEK50 kapcsán augusztusban lelkesen ecseteltem, hogy középkategóriás áron mennyire minőségi darab a telefon, az elegáns formával, a fém kerettel és a hibátlan összeszereléssel. Ezt az arányt szerencsére a DTEK60-nál is sikerült megtartani. Az új csúcskategóriás androidos BlackBerry a manapság több gyártónál is megjelent, divatosnak tekinthető elől-hátul üveg formát követi, fém keretbe ágyazva, teljesen minimalista megközelítéssel. A sötétszürke hátlap az egyetlen, ahol feltűnik a BlackBerry logó, egyébként sehol semmilyen felirat vagy egyéb jelölés nem töri meg a formát (na jó, a hátlapon nagyon halványan ott van azért a kötelező CE tanúsítás). Még a kamerán sincs ott a hivalkodó felirat, hogy "ezt nézd bakker, 21 megapixel!", pedig ha valamivel lehetne hivalkodni, akkor ez biztosan az.

A DTEK60 ennek hatására nem csak minimalista, hanem rendkívül elegáns, kecses telefon is lett, ami a full üveg felépítésen túl mindenekelőtt a nagyon durván vékony, mindössze 7 milliméteres vastagságú készülékháznak köszönhető. Ebből egyedül a kamera lencserendszere emelkedik ki, de az meglehetősen, nagyjából 2 millimétert, ami így elsőre nem tűnik olyan soknak, de jelen esetben a telefon vastagságának csaknem harmadáról beszélünk. 

Az üveg hátlap mellett lehet pro és kontra is érvelni, a tapasztalat mindenesetre azt mondatja velem, hogy aki nem érzi abszolút biztos kezűnek magát, az inkább bújtassa valamilyen tokba a telefont, mert egy közepesen ügyetlen kézmozdulatnak elég csúnya vége lehet ez esetben. Az üveg hátlap egyébként semmivel sem gyűjti jobban az ujjlenyomatokat, mint a kijelzőüveg, illetve állítólag a karcolásoknak is hasonlóképpen áll ellen, amit őszintén szólva nem volt alkalmam (vagy merszem) kipróbálni, mivel a DTEK60-at a fenti okokból kifolyólag jobbnak láttam mindvégig a gyári szilikontokban tartani.

"...nagyra nőtt férfi kezet kíván, lehetőség szerint balkezes férfiét..."

Érdemes még azért pár szót ejteni a telefon ergonómiájáról, aminek ugyanúgy része a csúszós hátlap, mint maga a fizikai méret. Igen, a DTEK60 az 5,5 hüvelykes képátlójú kijelzőnek köszönhetően meglehetősen nagy telefon, nagyra nőtt férfi kezet kíván, lehetőség szerint balkezes férfiét (szerencsére én pont ebbe a halmazba esek). Ahogy a Mobilarena tesztjében is szóba került, illetve néhány ismerősom megjegyezte, a ki- és bekapcsológomb a fém keret bal felső részén egy jobbkezes számára kissé nyakatekert módon, mutatóujjal érhető el, míg a balkezeseknek sokkal jobban kézre, pontosabban hüvelykujjra áll a gomb. 

Szerencsére a BlackBerry (pontosabban a TCL) ugyanezt a kiosztást fordítottan is elhelyezte a DTEK60-ra (meg a DTEK50-re is), a jobb oldalt középen található, programozható Convenience key személyében, amit a balkezesek mutatóujjal, a jobbkezesek hüvelykujjal nyomogathatnak. A hangerőszabályzó gombok a jobb oldalon már jóval kommerszebb helyre kerültek, a BlackBerryknél első alkalommal feltűnő USB-C csatlakozó viszont alul jobb oldalra csúszott, mivel középen minden helyet elfoglal a sztereó hangszórópár egyik darabja. Ez különösen az autós tartók használatát nehezítheti meg, az ilyen eszközök vásárlása során oda kell figyelni rá, hogy a tartóperemek ne takarják a töltőcsatlakozót.

A DTEK60 hátlapjára kicsit visszatérve érdemes kiemelni, hogy ez a telefon a BlackBerryk közül elsőként tartalmaz biometrikus azonosító rendszert, azaz ujjlenyomat-olvasót. A szkenner a kamera alá került, nem szolgál nyomógombként, nincs semmilyen funkciója az ujjlenyomat-olvasáson kívül. Az olvasó számomra megfelelően pontosnak bizonyult, bár tény, hogy az ujj pozicionálást alapesetben semmi sem segíti a hátlapon, ezért a tok itt is jól tud jönni. A beolvasás kellően gyors is, extra kényelem, hogy azonnal fel is ébreszthető így a telefon (a bekapcsológomb megnyomása nélkül), de azt azért nem árt észbe vésni, hogy az efféle biometrikus azonosítás inkább kényelmes, mintsem szuperbiztonságos, még akkor is, ha James Bond még az elektromos fogkeféjéhez is ezt használja.

"...ennyire penge kijelzőt én BlackBerrynél még nem láttam..."

Az új csúcs-BlackBerry a kategóriájához teljes mértékben méltó felépítés és összeszerelés mellett kategóriájának egyik legjobb kijelzőjével is rendelkezik. Az 1440 x 2560 pixeles (ez kb. 534 ppi-s pixelsűrűséget jelent) AMOLED kijelzőt leginkább a PRIV paneljéhez érdemes hasonlítani, annál pedig mind fényerőben, mind színhelyességben jobb a DTEK60 panelje. Továbbmegyek, ennyire penge kijelzőt én BlackBerrynél még nem láttam, az olvashatósággal még napfénynél sincs gond (jó-jó, őszi napfénynél), a fehér pedig ránézésre sokkal közelebb áll a tényleges fehérhez, mint a PRIV esetében (de lehet állítgatni is rajta, ha valakinek a gyári érték ne felelne meg).

A panel jelen esetben szakít a PRIV-nél tapasztalható látványos lekerekítésekkel, de az éleken azért minimálisan így is vannak ívek, szemben például a DTEK50-nel, ahol a kijelző szélén egy leheletnyi perem tudatja az ujjunkkal, hogy itt van vége a telefonnak. Félig-meddig a panelhez tartozik a felső hangszóró és a panel között villogó értesítési LED, mely egyedül vörösen tud csak világítani, és minden ellenkező híreszteléssel szemben ez jó eséllyel így is marad, mivel a többszínű (RGB) LED teljesen eltérő elektronikát kíván, amit egy szoftveres módosítás aligha tud belecsempészni a telefonba. Ez egyébként számomra az egyik legnagyobb szívfájdalom a DTEK60-at érintően, és alighanem mindenkinek az lesz, aki egynél több e-mail fiók tartalmát böngészgeti az okostelefonján.

A DTEK60 a külső és a panel mellett belül is ízig-vérig csúcskategóriás gépezet, a jelenleg elérhető egyik legnagyobb teljesítményű processzorral, 4 GB memóriával és 32 GB-nyi, bővíthető háttértárral. Köztudott, hogy az Android talán a legrosszabbul skálázódó mobil operációs rendszer, ehhez képest az alapvető napi használat során már a DTEK50-be épített, jóval szerényebb képességű CPU-GPU páros, és a kevesebb (3 GB) memória is szépen elmuzsikált, a DTEK60-on pedig valósággal szárnyal az Android 6.0, még a legintenzívebb igénybe vétel esetén is, dacára a brutálisan magas felbontásnak.

Mégis, úgy gondolom, hogy a DTEK60 nem feltétlenül a csúcs Snapdragon processzor, sokkal inkább a 4 GB-ra növelt rendszermemória révén válhat általában véve használhatóbb és időtállóbb darabbá. Az Androidról ugyanis az is köztudott, hogy nem bánik éppen takarékosan a memóriával, ez a probléma pedig onnantól kezdve látványosan, meg-megakadások képében kezd jelentkezni, hogy a processzor nem tudja előbányászni a rendszermemóriából azt a programrészletet, amire éppen szüksége van.

A DTEK60-at immár több mint két hete használom, és nem állítom ugyan, hogy nem találkoztam ilyen akadással, de ez telefon eddig a legsimább android-élményt nyújtotta a számomra, bosszantó lefagyások vagy egyéb, jelentős szoftveres problémák, incidensek nélkül. Ez részben annak is köszönhető, hogy a PRIV-vel éppen egy éve megjelent gyári, BlackBerry-alkalmazások az elmúlt egy év során rengeteget fejlődtek, így aki napi szinten rá van utalva például a Hub-ra, vagy a BlackBerry Launcherre, az ma már nem csak több funkciót ér el ezeken az appokon keresztül, mint egy éve, de minden sokkal üzembiztosabbá is vált az idők során.

"...eddig - eszköztől függetlenül - senkinek nem sikerült még dokumentáltan feltörnie androidos BlackBerryt..."

És ha már szóba került az üzembiztosság, akkor a biztonság kérdéskörét is érdemes kissé boncolgatni: A DTEK60-on alapvetően ugyanaz az átalakított, több ezer kernelszintű módosítást tartalmazó Android fut, mint a PRIV-en vagy a DTEK50-en. Erről azt kell tudni, hogy eddig - eszköztől függetlenül - senkinek nem sikerült még dokumentáltan feltörnie androidos BlackBerryt, így legalábbis kérdéses, hogy a manapság oly divatos, emelt szintű jogosultságra épülő sebezhetőségeket milyen hatékonysággal lehet ezeken a telefonokon kihasználni. Mindezt tetézi a havi szintű biztonsági frissítés, amit a Google-lal karöltve rendszeresen, a hónap elején tesz közzé a BlackBerry.

Ami a DTEK60 egyéb, mondjuk úgy, alapvetően telefoncélú felhasználását illeti, a tapasztalataim vegyesnek bizonyulnak. Egyrészt én a beszédminőséget mind a DTEK50, mind a DTEK60 esetében rosszabbnak éreztem hagyományos telefonmódban, mint mondjuk a PRIV-nél vagy a Passportnál (utóbbi abszolút etalonnak számít). Kihangosítva már lényegesen jobb a helyzet, a DTEK60 két hangszórója (telefonbeszélgetés közben csak az egyik szól!) jó szolgálatot teljesít, de a hangszórópár inkább valamilyen médiatartalom lejátszása esetén tudja kivillantani a foga fehérjét. Itt szerepet játszhat a telefonra gyárilag telepített Waves MaxxAudio alkalmazás, mellyel apró trükkökkel igyekszik átverni a fülünket, több-kevesebb sikerrel. Az app egyébként - érthetetlen módon - headsettel nem kompatibilis, bár ez talán annak fényében kevéssé zavaró, hogy a telefon gyári fülese továbbra is kiemelkedően jól szól ahhoz képest, hogy standard gyári tartozék.

A DTEK60 vételi képességei a Telekom mobilhálózatán, illetve Wi-Fi-n használva általában véve egyaránt kitűnőnek bizonyultak, ami jól kialakított antennafelépítésre és tunerre/rádiós modulra utal. Manapság egy telefon vásárlása során ez már nem feltétlenül játszik elsődleges szerepet, belátom, azt mindenesetre valószínűsítem, hogy aki a DTEK60-at választja, annak jó eséllyel nem lesz komoly vételi problémája olyan helyeken, ahol más okostelefonok már régen elvéreznek.

Aki a mobiljára mint elsődleges képrögzítő eszközre tekint, annak manapság elengedhetetlen egy nagy felbontású, jó fényerejű, jól paraméterezhető szoftverrel ellátott kameraegység. A DTEK60 kamerája a tapasztalataim szerint alapvetően fel tud nőni ezekhez az elvárásokhoz, a 21 megapixeles hátlapi szenzor típusra ugyanaz, amit a PRIV is használ (a hasznos felbontás közti különbséget a lencserendszer és az optikai képstabilizátor okozza), a szenzor egy f/2.0 fényerejű autófókuszos lencserendszeren keresztül lát ki a világra. A lencsetagok nem kaptak optikai képstabilizátort, ami az éjszakai felvételek készítésénél problémás lehet, de legalábbis nem árt stabil(abb) kéz, törzshöz szorított könyökökkel.

A kamerarendszer agyát jelentő mobilapp, a BlackBerry Camera a hagyományos, point and shoot jellegű fotózáson túl szerencsére manuális beállítások tömkelegét kínálja, plusz még automata módban is ott van az expozíció korrekció csúszka, aminek azonnal látszik is az eredménye a keresőképen. A fókusz és az expozíció érzésre valamivel gyorsabb, mint a PRIV-nél, az eredmény pedig többnyire azt a szintet hozza, amit egy hasonló kategóriájú készüléktől elvárhat az ember. A videofelvételek felbontása egészen 4k-ig növelhető (nem árt egy nagy kapacitású memóriakártya sem a rendszeres videózáshoz), illetve adott a lassított felvétel készítésének a lehetősége is.

Aki azt gondolja, hogy a nagyobb kijelző, és a nagyobb teljesítményű processzor rossz hatással van az akkus rendelkezésre állásra a DTEK60-nál, annak van egy jó hírem: a telefonba fixen beépített, 3000 mAh-s akkumulátor a tapasztalataim szerint ugyanazt a nyüstölést lényegesen jobban bírja, mint a PRIV, a több mint tíz százalékkal több áramot tároló akkuja dacára. Ennek szerintem csak részben a nagyobb összteljesítmény mellett energiatakarékosabb felépítésű processzor az oka.

A DTEK60 esetében már használat közben is érezni, hogy jóval kevésbé fárasztja a munka, azaz lényegesen kevésbé melegszik fel működés, vagy töltés közben, mint a PRIV. A DTEK60 már kompatibilis a QuickCharge szabvány 3.0-s verziójával, ami fél óra töltéssel nulláról elméletileg akár 75%-nyi töltésig is képes felpumpálni az akkut. Én egy 2.0-s töltővel használom rendszeresen a DTEK60-at, de tapasztalataim szerint a fél óra alatt ez esetben is megvan legalább az 50 százalékpontnyi töltöttség plusz. Összességében a DTEK60 töltés nélkül is bőven kibír nálam egy napot, pedig én aztán nem kímélem, de ha netán szorulna a hurok, negyed órányi töltési szünet beiktatásával nagyon-nagyon jó esély van rá, hogy a nap végén előbb dőlök ki én, mint a telefon.

"...a DTEK60 hosszú évek óta az első olyan BlackBerry, mely nem elsősorban, vagy nem kizárólag üzletembereknek ajánlható jó szívvel..."

Emlékszem pár évvel ezelőtt, amikor a BlackBerry Z30-at először a kezembe fogtam, mennyire taszított a puritán, "tepsifonos-samsungos" formavilága a készüléknek. Aztán később megbarátkoztam vele, bár írni máig nem tanultam meg rendesen virtuális gombokon. A DTEK60 leginkább a Z30 örökségét viszi tovább, azzal a lényeges különbséggel, hogy jóval szélesebb felhasználási lehetőséget biztosít, mint a BlackBerry három évvel ezelőtti csúcsmodellje, ráadásul a kategóriájának megfelelő, egyáltalán nem túlzó áron.

Meggyőződésem, hogy a DTEK60 hosszú évek óta az első olyan BlackBerry, mely nem elsősorban, vagy nem kizárólag üzletembereknek ajánlható jó szívvel, hanem olyan egyéni felhasználóknak is, akik időtálló befektetésként tekintenek egy okostelefonra, emellett fokozott figyelmet fordítanak a telefonon keresztül zajló kommunikáció biztonságára, valamint a készüléken tárolt adatok védelmére.

A BlackBerry új zászlóshajója ezúttal szinte mindenben versenyben marad a konkurenciával, egyedül olyan apróságok hiányozhatnak, mint a vezeték nélküli töltés, meg a vízálló működés, illetve bizonyára vannak olyan csúcsmobilok a kínálatban, melyeknek a kamerája is jobb. Azok a modellek viszont, melyek mindezt egyben nyújtják, adott esetben lényegesen drágábbak, mint az itthon 200 ezer forintért rajtoló DTEK60. Szóval ha az új üzleti stratégiája alapján a továbbiakban is ilyen készülékeket tesz le a BlackBerry partnerei révén az asztalra, nem lesz itt nagy gond. Kár, hogy az első, lényegi kompromisszumoktól mentes full touch csúcs-BlackBerry megjelenésére 2016-ig kellett várni.

A DTEK60 megvásárolható a BerryBoltban, két év gyári jótállással, ingyenes házhozszállítással.

Bár a megjelenés kapcsán egyelőre továbbra is csak homályos ígéretekkel találkozni, semmi kétség nem fér hozzá, hogy a BlackBerry saját mobilos operációs rendszere, a 2013-ban szép reményekkel útjára indult BlackBerry 10 fejlesztése nem állt le. A soron következő verzió, a 10.3.3-as számozást viselő frissítés egy újabb fontos mérföldkőhöz ért azzal, hogy validálta az amerikai mobilszolgáltatókat tömörítő PTCRB.

A szervezet weboldalán lévő információk alapján a most kiadott certifikáció az OS esetén konkrétan a 10.3.3.1965, a rádiós modulnál a 10.3.3.1966, a szoftverkiadásnál meg a 10.3.3.1303-as verziót viseli. Mindez persze nem jelenti automatikusan azt, hogy a BlackBerry ezeket a verziókat napokon belül ténylegesen is kiadja, mindenesetre nem árt tudni, hogy az Egyesült Államokban a PTCRB áldása kötelező minden szoftverkiadás esetén, különben a szolgáltatók fenntartják a jogot, hogy a nem validált szoftvert futtató készüléket nemes egyszerűséggel kitiltsák a hálózatukról.

A BlackBerry egyébként legutóbb szeptember végén nyilatkozott írásban arról, hogy a 10.3.3-as fő kiadás végső jóváhagyatási fázisban van (igaz nem a PTCRB által, hanem az amerikai kormányzati szektor felé komoly szerepet beöltő NIAP révén). Azóta még a DTEK60 megjelenése kapcsán hangzottak el olyan információk, hogy a kiadás már TÉNYLEG bármelyik pillanatban megtörténhet.

A cég szerencsére legalább az androidos BlackBerryk esetén tartja magát a kiadási ütemezéshez (igaz, ezzel nem feltétlenül értene egyet minden DTEK50-tulajdonos), és a biztonsági frissítések, és a Hub+ programcsomag frissítései menetrendszerűen jönnek a cég műhelyéből. Hogy a BB10 új verziója a beígért biztonsági javításokon és certifikációkon kívül hoz-e érdemben bármiféle érdemi változást, arról egyelőre semmilyen hivatalos információ nincs, de az eddigiek alapján valószínűsíthető, hogy új funkciók helyett elsősorban a megerősített biztonságra fog fókuszálni a cég a továbbiakban a BB10 platformnál.

Via BlackBerrys.ru

Az Android operációs rendszer a 6.0-s (Marshmallow) kiadás után képes a telefonba helyezett memóriakártyát merőben másként kezelni, mint korábban: az angolul adoptable storage-nek nevezett funkció révén a microSD-kártya (virtuálisan) a beépített tárhely részévé válik, megnövelve a teljes rendelkezésre álló tárkapacitást a kártya kapacitásával. A technológiának megvannak a maga előnyei és hátrányai is, melyeket minden, bővíthető memóriás androidos készülékkel (köztük természetesen BlackBerryvel) rendelkező felhasználónak érdemes mérlegelnie, lehetőség szerint még mielőtt használatba venné az újonnan vásárolt kártyát a telefonnal. Sőt, még mielőtt egyáltalán megvásárolná a kártyát.

Egy új microSD-kártya behelyezésekor (amennyiben még nem formázott adathordozóról van szó) az Android felkínálja a lehetőséget az első formázásra, egyébként pedig a Beállítások menü "Tárhely és USB" menüpontjában lehet kezelni, és a belső tárhely részévé tenni a behelyezett kártyát. Az adoptable storage funkciót amúgy nem minden gyártó támogatja (ennek magyarázatát lásd később), a BlackBerrynél viszont az összes androidos modellnél adott ez a funkció (és ennek is megvan a maga oka).

Mire is jó a belső tárhelyként kezelt memóriakártya?

A válasz kézenfekvő és egyszerű: a belső tárhely kapacitásának a növelésére. Ennek persze - látszólag - csak akkor van igazán értelme, ha a belső tárhely kapacitása szűkössé válik, ami jellemzően a 32 GB beépített tárhelynél kevesebb háttértárral rendelkező eszközöket érinti. A Samsungnak például éppen az az egyik indoka a funkció kikapcsolása mellett az S7-sorozat okostelefonjainál, hogy a készüléknek éppen elég belső tárhelye van, nincs szükség extra kiegészítésre.

Az alkalmazások és felhasználói adatok tárolására egyaránt használható kibővített belső tárhely további előnye egyben az egyik hátránya is: A "beolvasztott" memóriakártya a rendszer részévé válik, az adatokat titkosítva tárolja rajtuk az Android, így más eszközökben nem lehet többé olvasni a kártyát. Ami egyben azt is jelenti, hogy ha valamilyen okból tönkremegy a telefon, a kártyán lévő minden adat elvész. Ez egy rendkívül kényes adatvédelmi/biztonsági dilemmát képezhet sokak számára, de akik rendszeres mentést készítenek a telefonjukról, illetve nem tervezik cserélgetni a memóriakártyát a telefon életciklusa alatt, azoknak érdemes lehet belevágni a folyamatba. Fontos, hogy a kártya beolvasztása formázással jár, azaz minden korábbi adat törlődik róla!

Milyen kártyát érdemes belső tárhelyként használni?

Erre is viszonylag egyszerű a válasz: a lehető leggyorsabbat. Az SD-kártyák működését leíró szabvány különböző sebességkategóriákat határoz meg, belső tárhelyként való felhasználáshoz érdemes legalább UHS-I Class 1, de inkább UHS-I Class 3-as kártyát használni. Léteznek ugyan ennél is gyorsabb memóriakártyák, de ezeket a mai okostelefonok nem tudják kihajtani, illetve meglehetősen borsos áron is kínálják őket.

Az Androiod amúgy igyekszik vigyázni arra, hogy túl lassú kártyát ne használj beépített tárolóként, így a formázás előtt és után is végez néhány gyors sebességtesztet, és szól, ha az adott kártyát nem ajánlott ebben az üzemmódban használni.

Lassabb lesz a telefon, ha a memóriakártyát belső tárhelyként használom?

Nem árt, ha tudod, hogy a telefonodba fixen beépített tárhely jó eséllyel minden memóriakártyánál gyorsabb, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezt észre is fogod venni a használat során. Ennek az az egyik oka, hogy a fontosabb rendszerkomponensek továbbra is a fix háttértáron maradnak (így többek között nem kell attól tartanod, hogy a kártya sérülését követően a készülék teljesen használhatatlanná válik), illetve az alkalmazások közül is csak az kerül át az SD-kártyára, melyeknél a fejlesztő ezt az üzemmódot engedélyezte.

Mi történik, ha nagyobbra akarom cserélni a kártyát, vagy meggondoltam magam?

Ahogy fentebb említettem, a beolvasztott memóriakártya tartalmát nem lehet más eszközben olvasni, azaz ha kiveszed a telefonból, a rajta lévő adatokat nem fogod elérni többé. De ez nem jelenti azt, hogy az egész műveletet ne lehetne visszacsinálni. Ehhez az "Adatok áttelepítése" opciót kell választani a Belső tárhely nézetben (a jobb felső sarokban lévő három pöttyre bökve). Ez a művelet persze csak akkor vezet eredményre, ha a memóriakártyán kevesebb adatot tárolsz, mint amennyi szabad tárhely a készülék beépített memóriájában van.

A fentiek alapján azt hiszem elég jól körvonalazódik, hogy a beolvasztott memóriakártya üzemmódot elsősorban titkosítás miatt érdemes megfontolnia mindenkinek, aki a legnagyobb biztonságban akarja tudni az okostelefonján lévő állományokat. Egy megfelelően (jelszózár használata kötelező!) levédett készülékből így elég izzasztó feladat bármilyen adatot kinyerni, az adoptable storage esetleges buktatóit pedig a jól kiválasztott memóriakártya, illetve a megfelelően kialakított mentési stratégia alkalmazásával elég jól ki lehet küszöbölni.

Fotó: The Wirecutter

Az okostelefonok (különösen a drágább modellek) használata kapcsán örök kérdés marad a védőtokok használata, vagy éppen nem használata, ami a BlackBerry-felhasználók táborában különösen megosztó tud lenni. Tény, hogy a BlackBerryk többségének külsejét nem kell különböző tokokkal feldobni, de a védőtokoknak azért van más funkciója is - például a védelem. Most ezek közül a tokok közül egy feltörekvő gyártó példányait próbáltam ki, ez a gyártó az itthon, illetve nemzetközi viszonylatban (még) alig ismert Imak.

Az Imak BlackBerryhez készített tokjai gyakorlatilag kivétel nélkül hátlapok, melyek leginkább az anyaghasználatban különböznek egymástól. Az alapmodell, a Crystal átlátszó, a Ruiyi és a Sagacity hátlapok bőr bevonattal rendelkeznek, a Cowboy széria felülete pedig leginkább egy érdes kavicshoz (vagy inkább homokkőhöz) hasonlítható.

A három széria közül a legelegánsabb megoldás kétségtelenül a bőr bevonatú, fekete és barna színben elérhető Ruiyi hátlap. Láttam már ilyen gyári megoldást is, az LG G4-en, a Ruiyi egy az egyben ezt az irányt követi, még a középen lévő két varrat csík is ott van a tokon, ami elegánsan kettéválasztja a hátlapot. 

A felhasznált alapanyagnak köszönhetően a Ruiyi a legvastagabb Imak hátlap, nagyjából egy-másfél millimétert tesz hozzá a telefon vastagságához, és mind előre, mind hátra túlnyúlik kicsit a készülék sarkain. A tok felhelyezve szerencsére sehol sincs útban, a kezelőgomboknak adott a megfelelő kivágás, illetve a töltő és a headset is gond nélkül csatlakoztatható. A Ruiyi további előnye, hogy kijelzővel lefelé fordítva a készülék (kivéve a PRIV esetén) a tok peremeire fekszik fel, így a hátlap ilyenkor amellett, hogy teljes pompájában megmutatkozik, védi a mobil előlapját is.

A kissé furcsa nevű Cowboy hátlap a személyes kedvencemnek számít. Egy ilyen tokot csaknem fél éve használok egy PRIV-vel, és túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobb védőtok, amivel valaha találkoztam.

Ennek alapvetően két oka van, az egyik a Cowboy vékonysága és teljesen elhanyagolható tömege, a másik pedig a felület speciális, matt kialakítása, ami kicsit tényleg olyan, mint a homokkő, és ebből kifolyólag úgy beletapad a kézbe, hogy extrém ügyetlenség kell ahhoz, hogy valaki elejtse. 

A Cowboy a telefonra helyezve - a matt felületet leszámítva - kicsit olyan érzést kelt, mintha nem is lenne tok a készüléken, ebből adódóan valószínűleg nem is nyújtja ugyanazt a szintű védelmet az ütődésekkel szemben, mint a kibélelt műanyag tokok. Aki azonban egy kecses, biztos fogást nyújtó, tartós műanyag hátlapot keres a telefonjához, most ezzel a megoldással járhat talán a legjobban.

Végezetül létezik egy Imak sorozat azok számára is, akik nem szívesen mondanának le a telefonjuk egyedi dizájnelemeiről, mint például a hátlapi logóról, vagy a hátlap mintázatáról, vagyis nem takarnák el a készülék egyetlen négyzetcentiméterét sem. Ez a sorozat a fényes felületű, leginkább a plexihez hasonlítható Crystal, ami jellegéből adódóan teljesen átlátszó és semmilyen mintázata nincs.

A Crystalnak ergonómiai szerepe tehát nincs, nem is növeli az eleganciát, mint a bőr hátlapok, pusztán védelmet kínál, a lehető legegyszerűbb módon, hasonlóan a rugalmas anyagból lévő szilikontokokhoz. A tok hátránya, hogy a felülete picit csúszósabb az átlagnál, és az ujjlenyomatok is jobban megmaradnak rajta, ugyanakkor nem növeli meg annyira a a készülék vastagságát, mint egyes szilikontokok, vagy bélelt tokok,és a tömege is elhanyagolható.

Az Imak tokok teljes választékát megtalálod a BerryBoltban, mely itthon kizárólagosan forgalmazza a gyártó BlackBerryhez készült termékeit. A teljes választékhoz kattints ide!

A BerryBolt Magyarország első és legnagyobb, kifejezetten BlackBerry termékekre szakosodott webáruháza 2011 óta. A BerryBolt és a BerryBlog közös tulajdonosi háttérrel rendelkezik.

A BlackBerry legújabb androidos okostelefonja, a DTEK60 mondhatni szokatlanul pozitív fogadtatásban részesült tőlünk nyugatabbra, ahol a készüléket tudása alapján egy lapon említik a legnagyobbakkal, ugyanakkor kiemelik, hogy kevés modell nyújtja ezeket a szolgáltatásokat és képességeket ilyen áron.

És itt az "ilyen ár" alatt most nem a BlackBerry által előszeretettel alkalmazott árprémiumot értem, bár az is nyilvánvaló, hogy Magyarországon semmi sem lehet elég olcsó, és hát lássuk be, nem mindenkinek van 200 ezer forintja egy okostelefonra (bár ez legkevésbé sem a BlackBerry hibája). 

Bár a DTEK60 hosszú idő óta talán az első olyan BlackBerry, mely nyugodt szívvel, kompromisszumok nélkül ajánlható a hardcore egyéni felhasználóknak is (erről majd a tesztben részletesebben), valójában egy csúcskategóriás üzleti készülékről van szó. Hogy mi teszi üzletivé? Nagyjából ez:

1. Biztonság: A DTEK60 a többi androidos BlackBerryhez hasonlóan számos pontont megerősíti az Android sokak szerint foghíjas biztonsági védvárát. Az átalakított, kipucolt kód, a bootolási folyamat átható kontrollja, valamint a havonta érkező biztonsági javítások mind-mind azt szavatolják, hogy a DTEK60 az iparági átlagot jócskán meghaladó szintű (mobil)biztonságot nyújt.
2. BlackBerry Hub: A BlackBerry a BB10-es időkből származó Hub-ban összegyúrt egy elég sokrétűen paraméterezhető értesítési központot és egy mobilos e-mail klienst. Bár a Hub-ból megnyíló üzenetek (az e-mailek kivételével) külső alkalmazásban olvashatók teljes terjedelmükben, a BlackBerry megoldása így is áttekinthetőbbé és kezelhetőbbé teszi az okostelefonra érkező üzenetkavalkádot.
3. Gyorsgomb: Az ős-BlackBerry időkben minden készülék oldalán ott volt egy gomb, amire tetszőleges funkciót (például program indítása) lehetett programozni. Ez a gomb a DTEK50-nel és a DTEK60-nal visszatért, így például egy gombnyomással elindítható a Hub, vagy kapcsolgathatók bizonyos funkciók (pl. Wi-Fi vagy zseblámpa).
4. Swipe up gesztus: A BlackBerry a BB10-es idők óta nagy hangsúlyt fektet a gesztusvezérelt működésre, így saját androidos felületén lehetővé teszi, hogy a BB10-hez hasonlóan bizonyos funkciókat mindenhonnan elérj egy a kijelző aljáról felfelé simító ujjmozdulattal. A funkciók a gyorsgombhoz hasonlóan egyedileg programozhatók.
5. Értesítések extrákkal: A BlackBerry Hub e-mail klienséhez köthető egyik izgalmas funkció, hogy az e-mailek esetén már az értesítési panelen el lehet dönteni, mihez akarunk kezdeni az üzenetekkel. Így lehet például olvasatlanul törölni, megjelölni elintézendőként, vagy archiválni - mindezt anélkül, hogy be kéne lépni a Hub-ba.
6. Produktivitás fül: A kijelző jobb oldaláról behúzható produktivitás fül igazi jótétemény azoknak, akiknek mindig zsúfolt a naptáruk, az e-mail fiókjaik és a névjegyzékük. Ezen a mindig kéznél lévő panelen ott van minden információ, amire nekik szükség lehet, egyfajta digitális filofaxként.
7. BlackBerry billentyűzet: A BlackBerryk billentyűzete mindig is legendás beviteli eszköznek számított, és a cég sikerrel vitte tovább ezt az örökséget a virtuális klaviatúrák világába - Androidon is. Az egyelőre kizárólag a PRIV-en, a DTEK50-en és a DTEK60-n elérhető BlackBerry virtuális billentyűzet az egyik legjobb szoftveres klaviatúra, amit az Android valaha látott, egyedi, gesztusalapon működő prediktív motorral, automatikus nyelvfelismeréssel és külön kezelt privát és céges szótárfájllal.
8. Android tisztán, sallangok nélkül: Manapság elég sok androidos gyártó megpróbálja a saját ízlésére formálni az operációs rendszer kinézetét, több, de inkább kevesebb sikerrel. Emellett sok cég telepakolja a rendszert eltávolíthatatlan komponensek sokaságával, melyek inkább bosszantóak, mint hasznosak. A BlackBerry ezzel szemben a lényegre, a hatékonyságra és az üzleti alapfunkciókra fókuszál a gyári app kínálattal.
9. Memóriakártya kapacitása belső tárhelyként: A DTEK60 azon kevés okostelefonok közé tartozik, melyek a behelyezett memóriakártya kapacitását az Android 6.0-ban megjelent fejlesztésnek köszönhetően fel tudják használni a belső tárhely növelésére. Ez esetben a memóriakártya kvázi összeolvad a belső tárhellyel, és a készülék részévé válik, csak a teljes adattörlés után használható fel újra különálló adattárolóként.
10. Gyorsfunkció ikonok a kezdőképernyőn: A nyomógombos BlackBerryk egyik leghatékonyabb funkciója az egy gyorsgombbal előhívható parancsok, programok. Az androidos BlackBerryken ezek a funkciók szintén jelen vannak, még ott is, ahol nincs fizikai billentyűzet. Ez esetben ikonokkal lehet meghívni ezeket a funkciókat, így például külön ikonnal lehet elérni bizonyos menüpontokat és funkciókat (pl. akkumulátor állapotának ellenőrzése, Wi-Fi ki- és bekapcsolása), illetve ugyanilyen módon egy-egy ikonnal elindíthatók egyes műveletek (pl e-mail írása, jegyzet készítése, naptárbejegyzés beillesztése stb.).

Bár ezek a funkciók tulajdonképpen az összes androidos BlackBerryn elérhetők, illetve a Hub letölthető más márkájú készülékekre is, a DTEK60 nyújtja mindezt a legkevesebb kompromisszum mellett, mint a legnagyobb teljesítményű, egyik legelegánsabb BlackBerry, amelyik valaha létezett.

A ZDnet cikke alapján.