A mobilkommunikáció teljes csődje

A tegnapi nap a legrosszabb rémálmaimat váltotta valóra. Egy egész napos konferenciára voltam hivatalos Siófokra, ami ilyenkor eleve a kevésbé előnyös arcát mutatja, de most egyenesen a pokollal vált egyenlővé.

Gondolom senkinek nem árulok el újdonságot azzal, hogy a BlackBerry szolgáltatás ismét letérdelt, így már délelőtt hiába vártam az e-maileket a telefonomra, közben kiderült, egy központi hálózati elosztó füstölt el a RIM-nél, annyira, hogy eddig a percig sem tudták még teljesen helyrehozni a hibát.

Semmi vész, éppen ott volt nálam egy vadonatúj Nokia okostelefon, egy tesztre kapott N9, gondoltam azzal csak kihúzom valahogy a napot. Hát nem húztam.

Az egy feltöltéssel két napot simán kihúzó telefon (nagy szám ez a mai világban) fél nap alatt teljesen lemerült, bár ez még mindig a jobbik eset, először azt hittem tönkrement. Mondjuk amíg működött, mobilhálózat a használatában addig sem volt sok köszönet.

Ehhez persze tudni kell, hogy a konferencián rajtam kívül több százan vettek részt, és feltételezhetően mindenki zsebében legalább egy mobiltelefon volt. Ennyi készülék ekkora helyre zsúfolva pedig extrém terhelést jelent a mobil bázisállomásoknak, az N9 pedig gyanúm szerint folyamatosan ugrált az állomások közt, ami rövid távon teljesen kicsinálta az akkumulátorát.

Mindezek a részletek persze engem, mint ügyfelet egyáltalán nem kellene érdekeljen, hiszen mekkora nonszensz már 2011-ben, hogy két különböző típusú okostelefon volt nálam, két magyarországi szolgáltató hálózatát használtam, és mindkét mobilkommunikációs eszköz cserben hagyott.

Még szerencse, hogy este jött Fluor Tomi, és megmentette a napot...