Sokféle teóriát és konkrét indokot hallottam már annak kapcsán, miért került lejtmenetbe pár évvel ezelőtt a BlackBerry, de mind közül az egyik legfurcsább magyarázattal Stewart Baker, az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, vagyis az NSA egykori vezető jogtanácsosa szolgált a hét elején a dublini Web Summiton: Szerinte a BlackBerry ott rontotta el, hogy túlságosan komolyan vette a biztonságot.

Baker szerint azok a titkosítási megoldások és normák, melyeket a BlackBerry mellett újabban az Apple és a Google is előszeretettel használ, igazából a nyugati kormányok szemében is szálka, emellett meg több olyan ország (rezsim?) működik a világon, ahol alapfeltétel egy telekommunikációs szolgáltatás működésénél a relatív könnyű lehallgathatóság, de legalábbis a szoros együttműködés a hatóságokkal. Márpedig a BlackBerry ez utóbbi téren csakugyan nem teljesített túl jól az elmúlt években, volt is összetűzés az indiai meg a szaúdi kormányzattal, de  nem különösebben szeretik (szertették) a BlackBerry szuperbiztonságos megoldásait például Kínában vagy Oroszországban sem.

Emellett a nyugati kormányok - azon túl, hogy azért némelyikük eléggé aktívan ráutalja magát egyebek mellett a BlackBerry megoldásaira - nem nézik jó szemmel, ha például egyes terroristacsoportok vagy bűnszervezetek olyan kommunikációs csatornákat vesznek igénybe a szervezkedéshez, melyre nincs direkt rálátása senkinek, leszámítva a platform üzemeltetőjét. Baker szerint egyébként felesleges küzdeni a titkosszolgálatokkal, mert bár kétségtelenül jól mutat a sajtóban, hogy egy cég ujjat húz az NSA-val az ügyfelek érdekében, a végén úgyis mindenkinek le kell mennie kutyába - ergo nem is olyan fontos ez az egész biztonsági hókusz-pókusz, borg kifejezéssel élve az ellenállás értelmetlen, úgyis mindenki meg lesz fingatva.

Nem túl meglepő, hogy egész máshogy látja a helyzetet Marty Beard, a BlackBerry operatív igazgatója, aki a kormányzati érdekeltségű technológiai hírekre fókuszáló FedScoop magazin FedTalks nevű rendezvényén reagált az egykori NSA-s főtanácsadó szavaira. Beard szerint a kommunikációs eszközök, így többek közt a mobilkommunikációs megoldások által nyújtott biztonsági faktor napjaink egyik legégetőbb problémája a kiberbiztonság terén. A BlackBerry illetékes vezetője hozzátette, a kormányzati szervek mindig is a BlackBerry elsődleges ügyfélköréhez tartoznak, nem véletlenül.

Mit tesz a véletlen éppen az amerikai kormányzat támasztja a legszigorúbb biztonsági elvárásokat a kommunikációs berendezések és platformok felé, többek közt BlackBerryt használ Barack Obama is, illetve idén a német kormány vásárolt több tízezer, a beszédforgalmat is lekódoló chipkártyával ellátott BlackBerryt - a német SecuSmart felvásárlásával a komplett kommunikációs és biztonsági platformot a kanadai cég nyújtja.

Via FedScoop, Guardian

Az amerikaiak -- azért valljuk be, nem teljesen alaptalanul -- hatalmas feneket kerítenek mindennek, ami az elnök közvetlen (kiszolgáló)környezetéhez tartozik, van elnöki limuzin (ami inkább egy jól álcázott tank), elnöki különgép, és igen, van elnöki okostelefon is. Ami azt illeti, utóbbi legalább annyira nem mezei, "polgári" eszköz, mint a különgép vagy a limuzin, vagyis ne úgy képzeljük el a dolgot, hogy Barack Obama besétál egy AT&T shopba, majd rámutat egy készülékre, amit az addig összekuporgatott hűségpontjait beváltva megvásárol kétéves szerződéskötéssel.

Nem, a helyzet távolról sem ilyen egyszerű, legalábbis ez derül ki egy, az NSA (ez ugyanaz az NSA, ahol Edward Snowden is tevékenykedett korábban) egyik illetékes vezetőjének a beszámolójából, aki a CNN-nek adott interjújában vezet be néhány, nem szupertitkos részletbe az elnöki telefonnal kapcsolatban. Amiből többek közt megtudjuk, olyannyira nem volt triviális az elnök és egy okostelefon kapcsolata 2008-ban, hogy amikor Obama előállt azzal a kéréssel, hogy szeretne egy BlackBerryt, az NSA-nál elég komolyan leizzadtak.

A szervezet vicces nevű technikai igazgatója, Richard 'Dickie' George Obama kérésére azonnal összeállított egy teamet, amiben több tucat (!) mérnök és biztonsági szakember azon dolgozott, hogy az elnök megkaphassa a munkájához az áhított BlackBerryjét. Bár a kanadai gyártó készülékei amúgy is a legbiztonságosabb kommunikációs eszközök közé tartoznak, a legfelsőbb fokú biztonsági sztenderdekre való felkészítés így is hónapok munkájába került.

Az eszköz, melyet végül Obama megkapott, egyfelől egy durván kiherélt BlackBerry lett, másfelől meg alighanem a világ legbiztonságosabb (okos)telefonja. A korlátozások kapcsán elég annyit tudni, hogy az elnök mindössze 10 számot tudott (illetve tud ma is) hívni a hivatali mobilján, vagyis szó sem volt arról, hogy esetleg a first ladyt felhívja rajta mondjuk azzal, hogy "drágám, ma kicsit később érek haza, még elő kell készítenem egy Bin Laden rajtaütést". A kimenő hívások természetesen nem azért korlátozódtak tíz hívószámra, hogy ne legyen magas az elnöki telefonszámla, hanem azért, mert az elnöki okostelefonnal egyetemben csak az a tíz készülék rendelkezett olyan titkosító algoritmussal, melyet a tudomány akkori állása szerint nem lehetett visszafejteni.

Egyébként nyilván Obama előtt is használtak hivatali mobiltelefont az elnökök, bár azokat többnyire az elnöki stáb valamelyik tagja cipelte, és aligha a zsebében, sokkal inkább egy aktatáskában, egy ilyen rádiótelefon ugyanis legalább két kilót nyomott. Obama volt ugyanakkor az első olyan elnök, aki hagyományos(abb), az átlagos felépítésű készülékeknek megfelelő mobilra tartott igényt, a BlackBerryje pedig azóta is az egyik legkedveltebb hivatali kütyüje.

Via CNNmoney. 

A múlt hét egyik legnagyobb diplomáciai botrányát kétségtelenül Angela Merkel német kancellár robbantotta ki azzal, hogy berendelte a németországi amerikai nagykövetét abban a kémügyben, melyet az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), valamint a CIA volt alkalmazottja, Edward Snowden teregetett ki hónapokkal ezelőtt. A lényeg nagyjából annyi, hogy ezek a piszok amerikaiak mindenkit lehallgattak, még ezt a kedves, jóravaló, mindig elegáns Merkel asszonyt is, nem beszélve több millió másik EU-s állampolgárról, köztük németekkel, franciákkal, és bizonyára mindenféle, potenciálisan veszélyes nációval.

Eddig még a BlackBerrynek önmagában nem sok köze lenne az eseményekhez, csakhogy a német sajtóból kiindulva néhány lapnak sikerült sajátosan értelmeznie az történteket, arra utalva, hogy esetleg a kancellár BlackBerryjét (is) lehallgatták az amerikaiak. Ezzel egyébként csak annyi a probléma, hogy a BlackBerry nem tud róla, hogy Merkel a telefonjukat használná, noha kétségtelen, hogy a hannoveri CeBit kiállítás alkalmával a kancellár fotósoknak felmutatott egy eszméletlen menő, szövetségi* sast ábrázoló hátlappal rendelkező Z10-et. 

Ha már a fotónál tartunk, az itt készült felvételt azóta sikerült leleményes Photoshop-mágusoknak kicsit átretusálniuk, hogy jól mutasson a Handygate-botrányról szóló cikkekben. Az eredményt lásd lent.

Előtte:

Utána:

Ez ám a gyors hangulatváltozás!

*kösz a tippet Zalánnak!