A BlackBerry első androidos okostelefonjának, a PRIV-nek a tavalyi megjelenésekor elemzők és újságírók egymással teljes egyetértésben bólogatva szajkózták, hogy a szétcsúsztatható QWERTY-billentyűzetes PRIV a BlackBerry utolsó húzása, ha ez sem jön be, akkor vége a dalnak. Az androidos csúszka végül nem lett hangos siker, a kanadai cég ennek ellenére jól összezavart mindenkit azzal, hogy pár héttel ezelőtt piacra dobta második androidos készülékét, és ha ez még nem lenne elég, a típust DTEK50-nek keresztelte.

Bog, a Mobilaréna főszerkesztője a múlt héten azzal keresett meg, tudom-e, miért pont DTEK50 a DTEK50, de végül férfiasan be kellett vallanom neki, hogy halvány sejtelmem sincs. Ami azt illeti, a BlackBerry sem fektetett túl sok munkát abba, hogy ismertesse a névválasztással kapcsolatos koncepcióját, de talán mindegy is, valószínűleg csak akartak valami feltűnőt, amire mindenki felkapja a fejét, de legalábbis ne egy 1-től 10-ig terjedő szám legyen, esetleg egy "s" betűvel megtoldva - gondolhatták Waterlooban. Mondjuk szívesen beültem volna arra a meetingre, ahol ez a név megszületett, de ez ma már úgyis történelem, egyben ennyit arról, hogy miért DTEK50 a DTEK50, hiszen sokkal fontosabb, hogy mit tud (és mit nem). Jöjjön tehát a BerryBolt DTEK50 tesztje!

"...azonnal szembeötlő, hogy az első, valójában nem a BlackBerry boszorkánykonyhájában készülő BlackBerry mennyire minőségi darab."

Először is, lendüljünk talán túl a név után a következő kötelező körön: Nem, a DTEK50 nem egy Alcatel telefon valójában. Jóllehet annyi köze kétségtelenül van a márkához, hogy az Alcatel brandet birtokló kínai TCL gyártja, ugyanarra a referenciadizájnra építve, amire az Alcatel Idol 4 is épül. Ez egyébként abból a szempontból okos húzás a BlackBerry részéről, hogy így nem csak a gyártással járó költségeket lehet megspórolni, hanem a tervezés is olcsóbb. Persze mindennek ára van, de a DTEK50 esetében szerintem sikerült szerencsés kompromisszumot kötni.

A készüléket a dobozból kivéve azonnal szembeötlő, hogy az első, valójában nem a BlackBerry boszorkánykonyhájában készülő BlackBerry a középkategóriás besoroláshoz képest mennyire minőségi darab. Persze tudom, ma már ebben a szegmensben is mások az elvárások, mint akár csak néhány évvel ezelőtt, de állítom, hogy a DTEK50 anyaghasználatban és minőségérzetben kenterbe veri a BlackBerry legutóbbi, csúcskategóriás full érintős modelljét, a Z30-at. 

Fénykorukat élik a külső akkumulátorok: az okostelefonok, tabletek és egyéb mobil kütyük bár egyre ütősebb vasat, kijelzőket és kamerákat kapnak, akkus üzemidő terén jó ideje nem volt számottevő előrelépés, az eszközök sokszor már az egy teljes napot sem bírnak. A külső utánpótlásra egyre nagyobb a szükség, az igénybevétel egyre nő, legyen szó böngészésről vagy multimédiás tartalmakról - az pedig különösen bosszantó, ha épp egy ritka pokémon befogása közben fogy ki a szufla a készülékből.

Igaz egyszerű kiegészítőről van szó, vásárlás előtt azért érdemes alaposabban körbenézni, hiszen a kétes forrásból származó külső akkuk nem csak gyenge minőségűek lehetnek, de azok gyártói időnként jelentősen vaskosabb kapacitást írnak a dobozra, mint a valós érték. Ezen a területen persze az átlagfelhasználónak az okostelefonokhoz és hasonló eszközökhöz képeset jóval kevésbé egyértelmű, hogy mi számít megbízható márkának és melyik termékeket jobb elkerülni. 

A TYLT eszközeivel érdemes közelebbről is megismerkedni, ha az otthoni mobileszköz-parknak kell szintén mobilis plusz energia. A cég többféle kapacitású külső akkut is gyárt, amelyek közül kiemelkedik a TYLT Energi 10K névre hallgató modell - a cég legmasszívabb eszköze tiszteletet parancsoló, 10000 mAh kapacitású. Az akku 24x80x120 milliméterével nem csak a táskában, de akár egy közepesen merész farzsebben is elférhet, 381 grammjával senkiről nem rántja majd le a nadrágot. Az akku formaterve egyszerű, a lekerekített sarkú műanyag tégla közepén egy műanyag csík fut végig a TYLT logójával.

A telep előlapján három hagyományos USB aljzat és egy microUSB csatlakozó található, utóbbival maga telep tölthető. Az eszköz összesen 4,1 ampert tud leadni, két USB porton egyet-egyet, a harmadikon 2,1 ampert produkál, így akár a nagyobb akkuval szerelt táblagépek is gyorsan feltölthetők róla. Az Energi 10K töltöttségét az oldalán lévő öt, kéken világító LED jelzi, amelyeket a mellettük lévő gomb megnyomásával villanthatunk fel. Nem minden eszköz kezd automatikusan töltődni az Energi 10K-hoz csatlakoztatva, ekkor sem kell azonban pánikba esni, ilyenkor a fenti gombot ismét megnyomva indítható el a töltés.

A masszív teleppel egy nagyobb, 3000 mAh környéki akkuval szerelt telefon akár háromszor is teljesen feltölthető, a kisebb akkuval szerelt modelleknél pedig ez akár négy-öt alkalom is lehet. Magát az akkut érdemes egy komolyabb, például tabletekhez vagy felső kategóriás eszközökhöz mellékelt adapterrel tölteni, amely legalább két amper leadására képes (hasonló töltő persze a TYLT színeiben is elérhető), ezzel nagyjából hat órára van szükség a teljes feltöltésre. Éjszakára töltőre téve másnap már biztosan teljes töltöttségű akkuval indulhatunk útnak. Azoknak akik nagyban támaszkodnak okostelefonjukra, táblagépükre, esetleg a nap folyamán több készülékkel zsonglőrködnek vagy csak egyszerűen megunták a lemerülő akkumulátorok miatti folytonos aggódást, a masszív TYLT Energi 10K jó stresszoldó befektetés lehet.

A TYLT Energi 10K megvásárolható a BerryBoltban. A töltő árából most augusztus végéig 2000 forint kedvezményt kapsz, ha a vásárlás során a kosárnál beírod a "TYLT" kuponkódot (idézőjelek nélkül).

A BerryBolt Magyarország első és legnagyobb, kifejezetten BlackBerry termékekre szakosodott webáruháza 2011 óta. A BerryBolt és a BerryBlog közös tulajdonosi háttérrel rendelkezik.

A mai okostelefonokkal kapcsolatos egyik legkomolyabb dilemma az egyre komplexebbé váló áramkörök, valamint az egyre nagyobb kijelzők megfelelő áramellátása. Mert hát ki emlékszik még arra (a BlackBerry-felhasználókon kívül persze), hogy léteztek olyan okostelefonok, melyek egy feltöltéssel akár egy hétig is működtek?

A készülékgyártók ezt a dilemmát általában nagyobb akkumulátorok beépítésével igyekeznek áthidalni, de szerencsére vannak más módszerek is, mint például a különböző gyorstöltési technológiák, melyek közül a legnépszerűbb a processzorokat is gyártó Qualcomm QuickCharge nevű rendszere.

A QuickCharge lényege, hogy a töltőben lévő intelligencia kvázi "leegyezteti" az okostelefon töltőáramkörével, hogy az adott típusban lévő akkumulátor számára mi az ideális maximum töltőáram, és ennek megfelelően táplálja az áramforrást. Ebből adódik az is, hogy a QuickCharge működéséhez mind a töltőnek, mind a készüléknek ismernie kell a rendszert, különben úgy működik az egész, mint a hagyományos töltés. A BlackBerryk közül jelenleg egy készülék támogatja ezt a technológiát, ez a PRIV, illetve mostantól a BlackBerrynek is van QuickCharge-kompatibilis gyorstöltője, ezt próbáltam ki a minap.

A nem túl fantáziadús "RC-1500 EU" névre keresztelt, vadonatúj BlackBerry töltő moduláris felépítésű, eléggé megtermett darab, már ha a korábbi BlackBerry-töltőkkel vetjük össze. A rendszer a régi szép időket idézve két komponensből áll, magából a töltőfejből, illetve egy konnektor adapterből, ez utóbbi cserélhető, így tengerentúli utazáskor nem kell vesződni az átalakítókkal (ezek a hírhedt utazó töltők).

A bazi nagy BlackBerry-logóval ellátott RC-1500 EU további érdekessége, hogy a hagyományos töltőkkel ellentétben nem csak 5, hanem 9, illetve 12 voltos feszültséget is kiadhat magából az eszközhöz igazodva, a töltőáram erőssége előbbi két esetben 1500 mA, 12 volton pedig 1125 mA. A töltőfejbe szokás szerint külön csatlakoztatható USB kábel, mely ezúttal nem tartozéka a csomagnak.

A BlackBerry első QuickCharge gyorstöltőjét természetesen azonnal kipróbáltam egy PRIV-vel, hogy megbizonyosodjak róla, mennyire igaz a Qualcomm azon állítása, mely szerint akár 75%-kal gyorsabban tölthető a telefon akkumulátora egy ilyen töltővel. Fontos, hogy a töltés gyorsaságát, illetve az akkumulátor áramfelvételét nem hitelesített mérőeszközökkel, nem laboratóriumi körülmények között teszteltem, ám így is jelentős a különbség a PRIV dobozába került hagyományos (hivatalosan 1300 mA-s áramerősségű) töltő és az RC-1500 EU között.

Az Ampere nevű programocskával mérve a 75%-os különbség simán kimérhető volt a két töltő között (lásd fenti kép - jobbra a gyorstöltővel mért töltőáram), emellett úgy tapasztaltam, hogy 1%-nyi töltésnöveléshez nagyjából másfél percre volt szüksége a QuickCharge-rendszernek, vagyis -- legalábbis elviekben -- 0-ról 100%-ra legfeljebb másfél óra alatt feltölthető a PRIV akkumulátora ezzel a töltővel (ezzel szemben a gyári töltő olyan 2-2,5 órát kér). Persze a töltés tényleges sebessége számos tényezőn múlhat még, például a teljes töltöttséghez közeledve a töltési sebesség lassulhat, emellett a környezeti tényezők, így leginkább a hőmérséklet is befolyással lehet a töltés sebességére.

A QuickCharge technológiának tehát úgy tűnik, van létjogosultsága, abban az esetben, ha valakinek gyorsan kell egy kis extra töltés a telefonjába, hiszen egy kávényi, vagy ebédnyi idő alatt akár 20-50% töltés is belepumpálható a készülék akkumulátorába. 

A BlackBerry RC-1500 EU megvásárolható a BerryBoltban, erre a hivatkozásra kattintva.

Szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtt kezdődött meg a BlackBerry PRIV hivatalos forgalmazása itthon, és én is nagyjából ettől az időponttól kezdve használom a kanadaiak első androidos mobilját. Pár napnyi használati tapasztalat alapján írtam ezt a tesztet, de akárcsak az ember, úgy az okostelefon is lakva ismerszik meg, vagyis huzamosabb használat után derülnek ki az igazi jóságok, vagy a bosszantó hiányosságok. Egy párkapcsolatot is akkor értékel az ember a maga realitásában, amikor már elmúlóban a rózsaszín köd, ugyebár.

Mindjárt az elején hozzáteszem, hogy jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számtalan telefont kipróbálhattam már eddig, így nem eveztem totál ismeretlen vizekre, amikor a BB10-es Classicról átváltottam a PRIV használatára. Nagyjából tisztában voltam tehát vele, mire számíthatok, persze azt még csak sejtettem az elején, hogy a BlackBerry-féle fűszerezés mennyire fog ízleni.

Az első és legfontosabb szempont, legalábbis a számomra, hogy az elmúlt egy hónapban a PRIV egyszer sem hagyott cserben. Nem fagyott, nem indult újra, nem szálltak el rajta alkalmazások ezzel helyrehozhatatlan hibát okozva, vagy jelentősen hátráltatva a munkámban. Pedig elég sok mindent rábíztam a telefonra, hiszen amellett, hogy itt irkálom a posztokat, van egy cégem, amit vezetni kell, ez pedig nem csak levelezgetésből áll, hanem informatikai- banki- és egyéb felügyeletből.

Én azok közé a felhasználók közé tartozom, akiknek alapvetően semmi bajuk a Google-lel, vagy a különböző felhőszolgáltatásokkal, előbbi amúgy elég nehezen is fér össze egy androidos telefon birtoklásával, utóbbiak pedig szerintem egyértelműen könnyebbé, rugalmasabbá teszik a munkát. A cégem amúgy nem Google, hanem Microsoft felhőszolgáltatást vesz igénybe, a levelezésünk Exchange Online-on keresztül megy, a céges doksik meg a OneDrive-ban vannak, a PRIV-en meg ott van a Word, az Excel és a Powerpoint, hogy bármikor tudjak dolgozni ezekkel a dokumentumokkal út közben is. Ezt most nem azért írtam le ide, mert úgy vélem bárki számára is érdekes lenne, hogy a mi kis cégünk mit használ a napi működése során, inkább csak azért, hogy megemlíthessem, hogy az androidos BlackBerry mindezen szolgáltatásokhoz teljes körű és zökkenőmentes hozzáférést kínál. 

Ennyit arról, hogy az Android csak játékra jó.

A PRIV szoftverében ezen felül is van pár jó ötlet, melyek egy része a gyári Android révén került a telefonra, másik része pedig egyedi BlackBerry fejlesztés. Ezek egyike például a Smart Lock funkció, ami nagy kedvencemmé vált az elmúlt hónapban. Ez lényegében egy olyan opció amivel a jelszózárat ki lehet kapcsolni ideiglenesen bizonyos helyzetekben. Például minek kérjen jelszót állandóan a készülék, ha mondjuk otthon vagyok? Vagy ha a zsebemben/táskámban van a telefon? 

Kövezzetek meg, de nekem bejön az Android 5.1.1 intuitív telefonalkalmazása is, aki sokat telefonál, de viszonylag szűk körnek, annak hasznos lehet a gyorstárcsázó funkció -- de legalábbis nekem rendkívül hasznos. 

Jó lett szerintem a BlackBerry-féle és az androidos értesítési rendszer ötvözése, az elengedhetetlen kis csillag az alkalmazás-ikonok jobb felső sarkában azonnal jelzi, hogy mivel kell foglalkozzak, az Android értesítősávja pedig szerintem -- bizonyos mennyiségű értesítésig -- átlátható és letisztult. Szintén előszeretettel használom a BlackBerry saját instant-widget funkcióját, a pop-up widgetet, amivel kicsit ilyen van is widget, meg nincs is widget állapot áll elő, vagyis csak akkor látszik egy widget, amikor én akarom, amikor szükségem van rá.

A szoftveren félig-meddig túllépve, eleinte bevallottan voltak bizonyos ellenérzéseim a PRIV aprócska gombokkal telepakolt klaviatúrájával szemben, mostanra azonban teljesen hozzászoktam a használatához és egyáltalán nem zavarnak a Classichoz képest kisebb gombok. A BlackBerry virtuális billentyűzete még nem elég szofisztikált, legalábbis számomra néhány finombeállítás hiányzik (például karakterkiosztás változtatása), de hamar rájöttem, hogy a fontos dolgokat úgyis a fizikai klaviatúrán írom, szóval együtt tudok élni vele.

Továbbra is gyönyörű a PRIV kijelzője, a két oldalt ívelt panelnél ráadásul nem megy a használhatóság rovására az oldalsó perem enyhe lehajlása, ellentétben néhány általam is látott Samsung modellel. A telefon mechanikailag most is olyan, mintha új lenne, a rémhírekkel ellentétben a csúszkamechanika nem kezdett el lötyögni, nem kopik a burkolat vagy a festék, nem nyekereg jobban a műanyag, mint új korában. Mondjuk aki ismer, az tudja, hogy eléggé megrögzötten vigyázok az ilyesmi holmikra, szóval ezen annyira nem is vagyok meglepve.

Ami hiányzik a BlackBerry 10-ből

Persze vannak azért hiányosságok is a BB10-hez képest, például a Hub közel sem olyan tökéletes és intuitív, mint ott, hiszen eleve milyen már, hogy alkalmazásokat hív meg ahelyett, hogy a saját felületen nyitna meg mondjuk egy SMS-t, vagy a Facebookot. Nincs Peek és Flow gesztus, de azt kell mondjam, egy hónap alatt szinte teljesen hozzászoktam a hiányukhoz, és ma már nem próbálok lépten-nyomon a régi módszerrel belépni a Hub-ba.

Nem lehet az értesítéseket sem olyan jól testre szabni az Androidban, mint a BB10-ben, vagyis lehet, de külső alkalmazás kell hozzá. Ez egyébként úgy általában véve igaz az Androidra: amit nem lehet megoldani a gyári szoftverbeállításokkal, arra szinte biztosan van egy app a Play Store-ban, sokszor inkább a zavarba ejtően nagy választék lehet frusztráló ilyen esetben.

Az Android továbbá közel sem olyan jó multitask-rendszer, mint a BB10, ahol az alkalmazások a háttérbe küldve is teszik a dolgukat, ahelyett, hogy egyszerűen csak leállnának, mintha megnyomnám a pillanat állj gombot egy videolejátszóban (ami azt illeti, a YouTube-bal például pontosan ez történik Androidon ha a háttérbe kerül). 

A teljesség igénye nélkül egy hónap leforgása alatt nagyjából ezeket a tapasztalatokat gyűjtöttem a PRIV-ről. Számomra talán a legfőbb tanulság, hogy az Android ma már túlnőve kezdeti korlátain legalább annyira alkalmas munkakörnyezetnek, mint az asztali Windows (gyakorlatilag egymás analógiája a kettő a mobil és a PC-s világban). Mi több, olyan munkafolyamatokat is elvégezhetek vele, amit a BB10-es telefonommal nem tudtam.

A BlackBerry emellett odafigyelt arra is, hogy ténylegesen hasznos és produktív funkciókkal egészítse ki a gyári Androidot, és csak ott nyúlt bele a rendszerbe, ahol feltétlenül kell, ott is többnyire jól. A Google operációs rendszeréből eredő limitációk ettől még jelen vannak, de távolról sem lehetetlen együtt élni velük, pláne mivel kap az ember cserébe sok minden mást, aminek hasznát veheti.

AlAPPtalan összehasonlítás

Szándékosan nem hozom fel az alkalmazásválaszték-témát, pedig a lokális appok miatt ennek itthon még nagyobb a relevanciája, mint a nagyobb piacokon. És most ne a fingós- és egyéb gyermeteg szarságokra tessék gondolni, hanem üzleti és produktív alkalmazásokra. Globális médiaipari multik szórakoztató alkalmazásaira. Vagy akár csak egy netbank-appra.

Minden tiszteletem a fejlesztőcsapaté, mert tényleg ígéretes és a maga nemében máig egyedülálló rendszert alkottak, de egy hónapnyi PRIV-ezés után úgy vélem, hogy nincs miért visszafordulni a BB10-hez. Sem számomra, sem a BlackBerry számára. Mármint a már korábban tárgyalt speciális igényeket leszámítva. Csakhogy én nem vagyok sem miniszterelnök, sem globális multi cégvezére. Csak egy kis magyar cégtulajdonos-blogger, aki QWERTY-függő.

Fotók: index.hu.

A BlackBerry már akkor okostelefont gyártott, amikor még valódi mobilnet sem létezett. A BlackBerry egyedi, mind szoftverben, mind hardverben, a robusztusság és biztonság megtestesítője egyszerre. Egy BlackBerry-tulaj mindig kitűnik a tömegből, igazi egyéniség. 

Az Android játékon kívül semmire sem jó. Az androidos okostelefonok tucattermékek, mind egy kaptafára készülnek. Sosem volt és lesz igazi egyéniségük. Lefagynak, lassúak, túl vannak bonyolítva és különben is több rajtuk a biztonsági rés, mint ahány lyuk van egy tonna ementáli sajtban.

Mit mondjak, nincs könnyű dolga a John Chen vezette BlackBerrynek, hiszen az átlagember bizonyára azt gondolja, hogy ennek a két sztereotípiának a keveredéséből az ég egy adta világon semmi jó nem fog kisülni. A cég vezetése azonban valamikor a ködös, nem túl távoli múltban, egy sötét és vészterhes napokkal tűzdelt időszakban mégis úgy döntött, hogy csatlakozik ahhoz a több tucatnyi ismert, és kevésbé ismert gyártóhoz, akik a Google-féle Androidra építenek okostelefont. Erre egyszerre milliók kiáltottak fel fájdalmukban (a legelvakultabb, megmaradt hívők), és legalább ugyanennyien is lélegeztek fel (a részvénytulajdonosok), a PRIV pedig mostanra megérkezett, és mindennél nagyobb esélyt ad a BlackBerrynek arra, hogy elmozduljon az évek óta húzódó mélypontról.

"...a PRIV nem csak attól válik különlegessé, hogy BlackBerry létére Android fut rajta."

Azt azért mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy a PRIV nem csak attól válik különlegessé, hogy BlackBerry létére Android fut rajta. A kanadai gyártó telefonjaira mindig is jellemző volt, hogy a megfelelő keretek közt a lehető leghatékonyabb módon igyekeznek elősegíteni a szövegbevitelt, és ez a PRIV-vel sincs másként. Az új csúcsmobil első látásra egy elegáns Samsung Galaxy S6 Edge klónnak tűnik, egészen addig, amíg elő nem csúszik a kijelző alól (pontosabban fel nem csúszik róla a kijelző) egy négysoros, 35 gombos QWERTY-billentyűzet. Ilyen mobilja ugyan már volt a BlackBerrynek (a Torch széria), ilyen androidos készüléket azonban még nem látott a világ korábban, pláne mivel a gyártó egy ötletes, megint csak senki által nem használt csavarral további funkciót is adott a billentyűzetnek.

A PRIV méretét tekintve határozottabban a nagyobb okostelefonok közé tartozik, már összecsukott állapotban is óriásinak tűnhet egyeseknek - számomra még éppen az egykezes használat határát súrolja, bár tudom, hogy ez teljesen egyéni preferencia (és kézméret) kérdése. A majd 150 milliméteres magasságnak és a 77 milliméteres szélességnek megvan az az előnye, hogy a PRIV a 9,3 milliméteres vastagsága dacára -- ami már-már rekordszámba megy ebben a szegmensben -- sem tűnik zömöknek. 

A készülékház szinte teljes egészében műanyag, hátul selymes tapintású karbonszálas mintázatú, jól simul a kézbe, és a felületkezelésnek köszönhetően elég stabil, biztos is a fogása, jó az egyensúlya. Nehéznek sem különösebben nehéz, egész pontosan ugyanannyit nyom, mint egy iPhone 6S Plus: azaz körülbelül 190 grammot. A készülékház fémet egyedül a kijelzőkeretben tartalmaz, aminek a díszítés mellett praktikus okai is vannak: Egyrészt a mechanika így időtállóbb, mintha csak műanyagból lenne, másrészt a full fém házak bármennyire is divatosak manapság, a fém sosem volt, és soha nem is lesz egy rádióhullámokat kibocsátó és fogadó eszköz legszerencsésebb öltöztetője.

A mobil hátlapja nem levehető, de mégsem klasszikus uniboby-házzal van dolgunk a PRIV esetében, a burkolat sokkal vékonyabbnak és puhábbnak tűnik annál, amit a telefon megjelenése elsőre sugall. A hátsó kamera környékén kissé még be is lehet nyomni a hátlapot, az illesztések ilyenkor néha meg-megreccsennek, ami nem feltétlenül illendő egy csúcsmobil esetében, de a telefon egyéb komponenseire ez a jelenség szerencsére nem terjed ki, így azért erősen túlzónak tartom azokat a véleményeket, miszerint a PRIV általánosan gyengén lenne megépítve.

Kicsit még a burkolatnál maradva érdemes megemlíteni egy-két szokatlan és kevésbé szokatlan megoldást, melyek egyedi megjelenést kölcsönöznek a PRIV-nek. Az egyik ilyen komponens a mobil alján található széles hangszórórács, a másik az androidos mezőnyben eléggé szokatlan helyen (bal oldalt fent) elhelyezett bekapcsológomb. A SIM és microSD foglalat a készülékház tetejére került, jobbra pedig a szokásos BlackBerry-elrendezésben a médiavezérlő gombok sorakoznak. Az alsó élen microUSB/SlimPort és 3,5 milliméteres jack sorakozik egymás mellett, tehát nem váltott (még) USB-C -re a BlackBerry.

Ha ki nem állhatod a BlackBerry első androidos okostelefonját, a PRIV-et, akkor a lenti videó alighanem kéjes örömöket fog számodra okozni, de ha vágysz egy ilyen telefonra, netán meg is rendelted már, akkor sem árt, ha megnézed, hogy tudd, mennyire strapabíró készüléket vásároltál. A JerryRigEverything videója ugyanis a nevéhez méltón durva próbatétel elé állít mindent és mindenkit.

A rövidfilmen előkerülnek olyan, a telefonok testi épségére fokozottan veszélyes, hétköznapi eszközök, mint a csavarhúzó, a szike vagy éppen a lakáskulcs, és persze van hajlítgatós meg öngyújtós teszt is. A poént nem lövöm le, tessék megnézni a fenti videót, és kéjesen kacagni, vagy éppen a szemet eltakarva szörnyülködni.

És persze a legfontosabb:

Senki nem próbálja ki a fentieket otthon!

Via CrackBerry.