Mégis iránymutató lehet a PlayBook-koncepció?

Kezdjük azzal, hogy múlt héten Londonban beszereztünk egy PlayBookot, egyszerűen nem tudtuk otthagyni a boltban, olyan jó áron adták. Majd írunk róla sok érdekességet, mindenekelőtt azonban leszögeznénk, hogy az első pár nap használati tapasztalatai és néhány szakavatott ismerősünkkel folytatott beszélgetésünk alapján egyáltalán nem látjuk annyira reménytelennek a RIM tabletjét, mint koncepciót.

Az okostelefon és a tablet összekapcsolása - ahogy a RIM teszi a BlackBerry Bridge-dzsel - választ adhat arra a kérdésre, miszerint valójában mi a fenére is jók a tabletek. A PlayBook tulajdonképpen egy megjelenítőablak, mellyel minden olyan tartalomba betekintést kapunk, amit a BlackBerrynken keresztül érünk el, nem más, mint egy nagy kijelző, amivel olyan minőségben böngészhetjük többek közt a webet, mint bármilyen PC-vel.

Szerintünk a tableteknek a jövőben nem lesz más céljuk, mint ezt a megjelenítőfunkciót ellátni, az eszközök valójában egyfajta hordozható, nagyobb méretű kijelzőként fognak kiegészítőként funkcionálni egy meglévő mobileszköz mellett. Aztán hogy a kütytük éppen milyen rádiós technológiával forgalmaznak adatot egymás közt, az már szinte mellékes, persze a gyors(abb) adatátvitelhez előbb-utóbb a Bluetooth kevés lesz, de ez a pont tényleg irreleváns - a lényeg, hogy a tableteknek kiegészítőszerep jut majd.

Márpedig saját tapasztalataink azt mondatják velünk, hogy ezt a kiegészítőszerepet ma az iparágban a legjobban a PlayBook tudja ellátni, a RIM tehát az elismert és részben joggal a szemére hányt hiányosságok mellett igenis nagyot alkotott a BlackBerry Bridge-dzsel, melyet, vagy legalábbis melyhez hasonló megoldást szerintünk fogunk még látni a nem is olyan távoli jövőben másoktól is.