Tegnap elég sok helyen megjelent a hír, hogy a RIM-re több cég is pályázna, illetve pályázott, köztük a Kindle Fire-ral a tabletpiacot alaposan meglepő Amazon is, plusz a Nokia és a Microsoft is az érdeklődök közt van/volt. A HWSW a helyzetet értékelő cikkében leírja, illetve grafikonon szemlélteti a tendenciát, mely a RIM fennállásának eddigi legpocsékabb évét jellemezte, és a felvásárlással kapcsolatos spekulációkhoz vezetett:

Az Android és az iOS előretörésével versenyezni képtelen RIM piaci értékének közel 80 százalékát vesztette el idén, a társaság kapitalizációja jelenleg 6,56 milliárd dollár mindössze, ami a 14 milliárd dolláros eszközállomány felét sem éri el - a RIM ideális akvizíciós célpont lehet, bár eddig senki sem tett rá ajánlatot. Jim Balsillie, a vállalat társelnök-vezérigazgatója a WSJ informátorai szerint mindenképp meg szeretné várni, hogy fogadja a piac a 2012-es BlackBerry modelleket, mielőtt bárkivel akvizíciós tárgyalásokba kezdene - persze egyáltalán nem biztos, hogy hajlandó lesz megválni a cégétől.

Tény, hogy ebben a helyzetben felmerülhet egy cég eladása, beolvasztása, bezárása, a székház ledózerolása és a hely sóval behintése, a RIM azonban a befektetői nyomás és a rendkívül rossz sajtó ellenére mégis köti az ebet a karóhoz: nincs felvásárlás - legalábbis egyelőre.

Ehelyett vannak nagy ígéretek és fogadkozások, meg a két csúcsvezető csökkenti a saját fizetését évi 1 dollárra, ami gesztusnak szép, de lássuk be, ettől még nem fognak megoldódni a cég problémái. De mégis mire ez a ragaszkodás és az önbizalom? A RIM-nél senki nem tanult közgazdaságtant? Miért állnak ellen ilyen határozottan a látszólag elkerülhetetlen és piaci szempontból racionálisnak tűnő akvizíciónak?

A válasz alighanem a büszkeség. Az 1984-ben alapított, kis kanadai IT-cég mára a világ egyik legismertebb okostelefon-gyártójává nőtte ki magát, és a semmiből alig több mint tíz év alatt a csúcsra került, legalábbis Észak-Amerikában. A Research in Motion Kanada nemzeti büszkesége, a kanadaiak nemzeti büszkesége, egyike azon kevés helyi IT-cégeknek, melyek a világpiac meghatározó szereplőjévé tudták kinőni magukat.

Emellett, illetve ebből kifolyólag a RIM-nél megtiszteltetés dolgozni, a cég még most is a top munkahelyek közt van az országban, az alkalmazottakat megbecsülik, jók a béren kívüli juttatások, a hangulat pedig még most is legfeljebb azért fagyos, mert Waterlooban jó öt-tíz fokkal hidegebb van, mint nálunk.

lazaridis_balsillie.jpg

A RIM vezetőinek csak a tőzsde, illetve a befektetők követelik a fejüket, egyébként az ország legmegbecsültebb vállalkozóiról van szó: Mike Lazaridis, a cég egyik elnök-vezérigazgatója a legmagasabb Kanadai állami kitüntetési fokozat tiszti keresztjét kapta, társa, Jim Balsillie pedig, nos ő inkább hokicsapatokat szeretne szerezni kitüntetések helyett, eddig meglehetősen kevés sikerrel. Balsillie egyébként maga is hokijátékos, golfozik és triatlonozik, előbbi kettő sportot versenyszerűen űzi, illetve űzte.

Válaszolva a címben feltett kérdésre, a BlackBerryben, illetve a Research in Motionben szerintem a kanadai büszkeség tartja a lelket, a cég ezért áll ellen mindenféle felvásárlási kísérletnek és a vezetők részben ezért sem hajlandóak félreállni. A RIM-nek nem lehet nem kanadai vezetője, márpedig a befektetők korántsem biztos, hogy kanadai menedzsert tennének a cég élére, a belpiacon meg lehet, hogy egyszerűen nincs jobb választás Lazaridisnél és Balsillie-nél.

A kanadai himnusz első három sorában minden benne van:

O Canada!
Our home and native land!
True patriot love in all thy sons command.

Címkék: blackberry rim
süti beállítások módosítása