Érdekes, elgondolkodtató jegyzet jelent meg tegnap a CrackBerryn Zach Gilbert tollából, aki az elmúlt napokban Waterlooba látogatott, a RIM központjába, hogy beugorjon az ottani fiúkhoz egy kis csevejre. Zachnek sikerült is leülnie beszélgetnie Adam Stanley-jel, aki a vezető alkalmazásfejlesztői tanácsadó a RIM-nél, bármit is jelentsen ez pontosan. Lényeg, hogy Adam kezében sok fontos projekt folyik össze, többek közt ő tárgyal a kiemelt fejlesztőkkel ,stúdiókkal, a RIM stratégiai iránymutatása alapján ő, illetve a csapata éri el, hogy legyen sok olyan program PlayBookra vagy BlackBerry 10-re, ami más platformokon húzónév.
Mert ez bárki bármit mond, igenis számít. Az egyik legjobb példa erre az unalomig emlegetett Angry Birds, mely végül nem kerülte el a PlayBookot sem, viszont BlackBerrykre technikai okokból máig nem érhető el. És basszus vannak több millióan, akiknek hiányzik. Mások a Skype miatt reklamálnak, van aki a Netflix videotékát követeli, és persze, hogy a felhasználó elégedetlen - ha ezek a programok ott vannak Androidon vagy iOS-en, akkor miért nem lehetnek BlackBerryn?
Mike Lazaridis büszkén bejelenti az Angry Birds PlayBook-verzióját
Erre a kérdésre nem lehet olyan egyértelmű, könnyű választ adni, több technikai és gazdasági oka van a dolognak. Egyrészt be kell látni, hogy a Java-alapú BlackBerryk egy csomó app futtatására egyszerűen képtelenek, vagy jelentős részük képtelen rá. A készülékek operációs rendszere és hardvere annyira a célfeladatra van kihegyezve, hogy egy erőforrásigényesebb szoftvert nem tudnak futtatni. A Java-alapú BlackBerry OS hiába néz ki jól a 7.1-es verzióval, akkor is egy tízéves alapokra épülő OS, márpedig tíz évvel ezelőtt senki nem kalkulált a maihoz hasonló feladatokkal, alkalmazáskörnyezetekkel.
Persze próbálkozni azért lehet, sok kisebb-nagyobb cég megpróbálja betölteni azt az űrt, amire a nagyok nem fekszenek rá, van ezerféle Skype- meg Angry Birds klón BlackBerrykre, de az eredmény többnyire katasztrofális, és hamar rájön mindenki, hogy a BB-s Viber egy fos és a Fruit Ninját másoló Fruit Slash sem teljesen ugyanazt az élményt nyújtja a BlackBerryn, mint a haver iPhone 4 S-én.
A PlayBook OS-sel, illetve a BlackBerry 10-zel persze más lesz a helyzet, itt viszont másfajta problémával kell szembesülni, legalábbis eleinte. Ez pedig a minimális, iOS-hez és Androidhoz képest eltörpülő felhasználói bázis, vagyis a fejlesztő eleinte nagyon lassú megtérüléssel kell számoljon egy születő platform esetében. Ilyenkor bevett szokás, hogy a platform tulajdonosa némi anyagi hozzájárulással megtámogatja az alkalmazás fejlesztését, vagy nem támogat, és akkor a fejlesztő a rosszabb megtérülési rátát a vásárlón hajtja be. Ez aztán többnyire abban nyilvánul meg, hogy míg egy app androidos változata 1 euróba kerül, addig PlayBook OS-re ugyanazért az alkalmazásért az androidos ár háromszorosát kell fizetni. Pofonegyszerű, ahol sok a felhasználó, oda megy a tőke. Ahol kevés, vagy kevesebb, onnan meg megy.
Visszatérve Adam Stanley-hez és a RIM-hez, a kanadaiaknak a következő hónapokban bizony vadászniuk kell a nagy húzócímekre, és Stanley nyilatkozata szerint ezt meg is teszi a cég, vagyis nem ül senki ölbe tett kézzel Waterlooban, és várja, hogy az ajtón kopogtasson a Rovio vagy a Skype (Microsoft). A szakember azt is elárulta, van egy nagyjából száz kritikus címet tartalmazó lista, a csapat feladata, hogy ezeket mindenáron megszerezze a BlackBerry 10-re, ami iránt egyébként már most komoly az érdeklődés egyes stúdióknál, így például a Gameloft játékgyártó már korábban közölte, hogy legalább tíz alkalmazást fog készíteni a BlackBerry 10 premierjére.
A nap végén persze aztán úgyis arról fog szólni a történet, hogy mennyire nyitotta ki a pénztárcáját a RIM, de ez már csak egy ilyen mocskos kapitalista világ, Angry Birds-estül meg Netflixestül.
Tegnap futótűzként bejárta a sajtót a RIM hardvergyártó és szolgáltatási részlegének leválasztásáról szóló hír, ami ugyebár - ahogy mi is megemlítettük - egy névtelen forrásra hivatkozó cikkből indult ki a hétvégén. Azon a hétvégén történetesen, amit csak pár nap választ el a kanadaiak első negyedéves beszámolójának közzétételétől, a véletlen egybeesés miatt felesleges összeesküvés-elméletet gyártani, szinte biztos, hogy nem véletlen az időzítés, aki kicsit is otthon van pénzügyi-tőzsdei-spekulatív talajon, ezt azonnal levágja.
Az ellenreakció még tegnap megszületett, amolyan félhivatalosan - azért mondom, hogy félhivatalosan, mert ilyen helyzetben a csúcsvezetők a legritkább esetben kommentálják a pletykákat, és akkor most ismét vissza lehet kanyarodni az időzítés kérdésére. Mindenesetre a kanadai Globe and Mail-nek több, "RIM-hez közeli" ember határozottan cáfolta a híreket, ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokkal:
"Ez egy buta fantáziálás (...) rég hallottam ilyen röhejes ötletet"
A lap szerkesztőjének tudomása szerint a topmenedzsment nem számol komolyan a kettéválással, mondván ez nem oldana meg semmit és senkinek sem lenne jó. Egyikük szerint Thorsten Heins Mike Lazaridis egykori társelnök-vezérigazgatóval karöltve 100 százalékig eltökélt abban, hogy a cég egységét megőrizze.
Márpedig a német vezetők köztudottan szívósak és kitartók...
Via Globe and Mail.
The waiting is the hardest part, vagyis a várakozás a legnehezebb - énekli a Tom Petty and the Heartbreakers, és milyen igaz ez, lassan minden idegszálunkat felőrli az a várakozás, ami a BlackBerry 10 operációs rendszerre épülő első okostelefonok bejelentéséig, megjelenéséig telik. A zeneszámot egyébként - talán éppen öniróniából - a RIM is előszeretettel játssza be a Jam konferenciákon, miközben Alec Saunders nagyokat kacsint a háttérben a közönségre - háh, gyerekek, én már tudom, amit ti még nem, és ez bizony fuckin' good lesz.
Most talán egy picit mi is betekinthetünk Alec kártyáiba, amit eddig féltve rejtegetett előlünk, legalábbis az N4BB most éppen egy belső dokumentumból származó diát közölt, melyen a titokzatos "BlackBerry 10 L-series" és "BlackBerry 10 N-series" telefonok még titokzatosabb, sematikus ábrája található, néhány specifikációval, technikai részlettel megtűzdelve.
A BlackBerry L-series kapcsán nem nehéz kitalálni, hogy a Londonról lehet szó, a telefon majdnem pont úgy néz majd ki, mint a Dev Alpha, 1280x768 pixeles kijelzője lesz, 356 ppi-s pixelsűrűséggel. A BlackBerry N-series (Nevada) pedig az új Bold, tessék megkapaszkodni, 720x720 pixeles felbontású kijelzővel, 330 ppi-s pixelsűrűséggel (akik jók matekból, esetleg kiszámolhatják, mekkora lesz a kijelző képátlója). És ami igazán nagyon menő, hogy a panel OLED-technológiával készül majd (legalábbis a csúcsmodelleknél, lehetnek olcsóbb változatok is, OLED nélkül), vagyis olyan penge lesz a képe a telefonnak, mint a borotva!
Bárki aki hallja, akarok egy ilyen telefont!!!
Via N4BB.
Ezen a héten adja ki első pénzügyi negyedévének üzleti jelentését a RIM, nem csoda, hogy előtte ismételten előkerülnek a spekulációk meg a mindenféle jól értesült informátorok, akik a cég jövőjével kapcsolatban jósolgatnak. Most éppen a brit Sunday Times hasábjain tűnt fel meg nem nevezett forrásra hivatkozva olyan hír, mely szerint a RIM-et feldarabolhatják.
Ez egyébként teljesen bevett megoldás egy nehéz helyzetben lévő cég számára, hiszen egy olyan vállalatnál, mint a RIM, eleve több, egymástól jól elkülönített szervezeti egységben végzik a munkát. A Sunday Times szerint a télen felbérelt JP Morgan és az RBC Capital azt javasolta a RIM-nek, hogy a készülékgyártó részleget mentse át egy külön cégbe, és úgy értékesítse olyan potenciális vásárlóknak, mint az Amazon, a Facebook.
A másik részleg a szolgáltatásokért lehetne felelős, éppenséggel erre is vevők lehetnének olyan cégek, mint az Apple vagy a Google -- vélik a lapnál. És ha ez még mindig nem lenne elég, állítólag az is további opció, hogy az egész cég egyben marad, de részesedést vásárol benne egy olyan multicég, mint mondjuk a Microsoft.
Amazon, Facebook, Apple, Google, Microsoft -- elhangzott itt sok nagy név, néhány modell, de miért kéne bármelyiknek is a RIM, vagy akár annak egy része? Vagy miért akarná eladni magát a RIM?
Szerinted mi lenne a jó megoldás a cégnek, illetve nekünk, felhasználóknak?
Via Reuters.