Méghogy NFC-alapú mobiltárca. Talán most már nemsokára tényleg véget ér ez a neverending story, ami egy katartikus egyesülés révén összeboronálja a mobiltelefont és a pénztárcát egy igazán tökéletes párossá. Fantasztikus, nem? -- a Portfólió éppen tegnap írt arról összefoglaló cikket, miről is szól ez az egész, a cikk azt mondja több ez, mint egyszerű fizetés, lehet majd klubkártyákat meg virtuális pontgyűjtő kuponokat bevinni a rendszerbe, hurrá!

Persze a legtöbben akkor is csak fizetésre fogják használni a mobiljukat, nem véletlen, hogy a nyáron induló pilot projektben az OTP és a mobilszolgáltatók a prominens résztvevők, a többi kispályás egyelőre kívülről szagolhatja, mit is finganak a nagyok. Egyet már most leszögezek: rohadt büdös lesz -- aztán majdcsak megszokjuk valahogy.

paypass.jpg

Elmondom, miért gondolom ezt. Az érintés nélküli fizetés pont ugyanazzal az elgondolással jött létre, mint ami anno a bankkártyákat életre hívta. Vagyis a fizetési tranzakciók kényelmesebbé, egyszerűbbé, tételéért, nem utolsósorban a biztonságos pénzmozgásokért. Namost ebből az utóbbi az érintés nélküli fizetés kapcsán nagyjából ki is esik, az NFC-s mobiltárca ugyanis alapvetően pont ugyanolyan biztonságos, mint egy bankkártya. Nincs is ezzel baj, néhány megkárosított, szerencsétlen így is biztos fennakad majd a hálón, de ez nem rendszerhiba.

Marad tehát az egyszerűbb kártyás tranzakicó -- na az az érintés nélküli fizetés, így az NFC-s mobiltárca igazi aduásza. Kár, hogy a saját, és mások tapasztalatai alapján pont az zajlik éppen a bevezetése kapcsán, mint anno a bankkártyáknál. Vagyis ha a jelenleg elérhető érintés nélküli kártyákkal (ezeken többnyire a PayPass logó szerepel) akarsz fizetni a rendszert működtető terminálok valamelyikén, két esetből egyszer jó eséllyel pofára esel vagy két másodperc helyett fél percig lóbálhatod különböző szögekben a kártyát a terminál előtt. Mindegy is, a vége úgyis az lesz, hogy a mögötted állók azt fogják kívánni, bár sosem engedtek volna be téged a biztonsági őrök abba a kurva bankba kártyaszerződést kötni. Ismerős érzés a '90-es évekből, nem?

Szóval a rendszer finoman szólva küzd még némi gyermekbetegséggel, de majdcsak csiszolnak rajta a szakemberek, ha más nem annak a pár ezer tesztelőnek a bevonásával, akik arra a merész tettre vállalkoznak, hogy az NFC-s mobiljukat hozzárendelik egy bankszámlához. Ámen.

mobiltarca_tok1.jpg

Addig is, csak hogy a cikk címét se feledjük, én a magam részéről hekkeltem magamnak egy NFC-s mobiltárcát. Pofonegyszerű volt: Kértem a bankomtól egy PayPass kártyát, és beletettem a Z10-em mikroszálas tokjába, ami egyébként pont egy erre a célra rendszeresített, diszkrét kis zsebecskével is rendelkezik hátul -- gondolom a BlackBerrynél látták, hogy néhány országban erre még nagy szükség lehet.

mobiltarca_tok2.jpg

mobiltarca_tok3.jpg

A rendszer egyébként sokkal jobb, mint a számlavezető bankom által kínált PayPass-matrica, amit eleinte sokan felragasztgattak a mobil hátlapjára (ebbe már önmagában jobb bele se gondolni), és örültek a házibarkács NFC-s mobilfizetésnek egészen az első pár elutasított tranzakcióig. A matricával az egyébként a legnagyobb baj, hogy amellett, hogy ugyanolyan vastag, mint egy bankkártya, nem használható hagyományos termináloknál, míg az én Z10-tokomból elég csak kivenni a kártyát, ha olyan elfogadóhelyen akarok fizetni, ahol nem vezették még be ezt a fantasztikus űrtechnikát.

Mielőtt még nagyon fellelkesedve te is követnéd a példámat, azt javaslom tarts egy tartalék bankkártyát a pénztárcádban, egyrészt mert valamelyik csak nálad lesz mindig, másfelől meg a mágneses tokba helyezett kártya mágnescsíkjának működésével kapcsolatban hosszú távon nem táplálok vérmes reményeket. 

Persze ki a fene használ még manapság kizárólag mágnescsíkos terminált? Ez nem a XX. század!