Így vettem meg életem utolsó pénztárcáját

Aki rendszeres olvasója a blognak, az talán emlékszik rá, hogy a múltkor megírtam, én is jelentkeztem a Mobiltárca szövetség nagy tesztjére, melynek hosszú távú célja, hogy kiderítse, mi történik akkor, ha egy boltban vagy étteremben a pénztárnál a plasztikkártya helyett mobiltelefont lóbálunk a kezünkben. A Mobiltárca tesztjében elvileg (most még) csak androidos mobillal lehet részt venni, persze, hogy én a BlackBerrymmel használom, immár lassan egy hónapja, elégedetten.

A mostani poszt apropóját az adta, hogy tegnap lebonyolítottam az első SuperShop-tranzakciómat is, szintén a Q10-zel, ha éppenséggel tudni akarjátok, kávét vásároltam egy Intersparban, ahol a pénztáros hölgy csillogó szemmel figyelte, amint kétszer odanyomom a terminálhoz a telefont, és ezzel megvolt a fizetési tranzakció meg a pontfelírás is. Az egész művelet nagyjából öt másodperc volt, közben a telefont (vagyis a virtuális kártyát) mindvégig én tartottam a kezemben, semmit nem kellett kiadnom a kezeim közül, PIN-t sem kellett beírni (mivel a vásárlás értéke nem haladta meg az ötezer forintot). Ez egyébként már a sokadik NFC-s tranzakcióm, és eddig egy esetet leszámítva minden simán és gyorsan ment, a csillogó szemű pénztárosok és a sorban mögöttem állók legnagyobb örömére.

A legszebb az az egészben, hogy a tranzakcióhoz a telefonon elvileg semmit nem kell csinálni azon kívül, hogy gondoskodni kell az NFC-rádió bekapcsolásáról, illetve a beállításoknak megfelelően fel kell oldani a kijelzőt -- de akár úgy is működhet a tranzakció, hogy be sincs kapcsolva a készülék.

^{Ezen a képen a mobiltárca összes eleme (SIM, NFC-antenna) szerepel}

Az NFC-s mobilos fizetésnél ugyanis minden tranzakció alapját (azonosítás) a SIM biztosítja, ami egyben a virtuális kártyákat is tárolja a memóriáján (ugye nem gondoltad, hogy egy SIM-en csak telefonszámokat és neveket lehet tárolni?), a telefon itt lényegében az antenna szerepét tölti be, nem véletlenül működik alkalmazás nélkül is. Persze jó, ha van hozzá egy app, amivel mondjuk le tudsz kérdezni egyenleget, vagy meg tudod nézni, hol van a közeledben elfogadóhely, de ez egyáltalán nem kötelező eleme a rendszernek (a kezdeti aktiválást leszámítva).

Most így jobban belegondolva ez az egész teszt valahogy a bankkártyás időszak kezdetére emlékeztet engem, csak sokkal kevesebb szívással és szitkozódással. Egyébként ettől függetlenül elárulom, hogy most vettem éppen egy szép bőr pénztárcát, mivel egyelőre a nálam lévő bankkártyák közül csak egyet tudok betenni a mobiltárcámba, meg sehogy sem tudom beletuszkolni a BlackBerrymbe a bérletemet és a számtalan hűségkártyámat. Még.

De elhatároztam, hogy ha rajtam múlik, ez volt az utolsó pénztárca, amit életemben vásároltam. Ennél már csak az lett volna stílszerűbb, ha azért is mobilommal tudtam volna fizetni.