BlackBerry Z30 -- a meg nem értett zseni

Kezdeném azzal, hogy nagyon ideje letérdelem a sarokba arra a bizonyos kukoricára, amiért ennyit húztam ezt a posztot, de mentségemre szóljon, hogy ennek több, elég nyomós oka is van -- na nem mintha magyarázkodni akarnék. Mitagadás, a BlackBerry Z30, a kanadai okostelefon-gyártó csúcsmodellje tavaly októberben jelent meg a BlackBerry 10 operációs rendszer 10.2-es verziójával egyetemben, azóta pedig tényleg elég sok víz lefolyt már a Dunán. Nagyjából a megjelenés óta használtam egy tesztpéldányt, aminek voltak, illetve vannak hibái, most viszont a Telekomnak hála sikerült végre beszerezni egy kereskedelmi darabot, amire persze már a vadonatúj, 10.2.1-es rendszer került. Ideje tehát bepótolnom a mulasztást, jöjjön a BerryBlog BlackBerry Z30 tesztje, vagy inkább élménybeszámolója!

Talán érdemes azzal indítani, hogy a Z30-nak az eddigi készülékek közül van a legkevésbé BlackBerry-fizimiskája, és nem csak azért, mert érintőkijelzős telefonról van szó. A csúcs-BlackBerry kis túlzással pont úgy néz ki, mint bármelyik Samsung vagy éppen LG csúcsmodell, ennek egyes kósza pletykák szerint részben az az oka, hogy a készüléket gyakorlatilag kizárólag Samsung alkatrészekből (kijelző, memória) rakták össze. Emellett a Z30 óriási telefon, még pont az a kategória, amit telefonnak illik nevezni, ami e felett van méretben, az már a mai divatos szóval élve phablet, vagyis a telefon és a tablet kereszteződéséből létrejött hibrid. 

A Z30-ból eredetileg fehér és fekete példány is készült volna, végül csak a fekete-szürke változatot dobta piacra a BlackBerry, szerintem nem véletlenül: A telefon ebben a színkombinációban, a karbonszálas mintázatú, puha fogású hátlappal (ugyanolyan a hátlap, mint a Q10-é) kifejezetten elegáns lett és amellett, hogy jó fogása van a készüléknek, puhán siklik az öltönyzsebekbe.

"A BlackBerry Z30 jóval több, mint a Z10 felnagyított változata..."

Azzal szerintem senkinek nem árulok el újdonságot, hogy a Z30 bitang jól egyben van, pedig a hátlapja levehető, de csak azért, hogy a SIM-et meg a microSD-kártyát berakhassa az ember. A levehető hátlap mindig sarkallatos pontja egy telefonnak, a BlackBerry azonban megoldotta, hogy a legtöbb embernek fel se tűnjön, hogy két, egymástól elválasztható fődarabból áll össze a burkolat. Egyedül az oldalsó gombok nem illenek annyira a képbe, ezek ugyanis úgy lötyögnek, mint valami alsókategóriás ZTE-n.

A BlackBerry Z30 láthatóan jóval több, mint a Z10 felnagyított változata, ez a telefon máshogy néz ki, mint az első érintőkijelzős BB10-es készülék. Például az egész előlap voltaképpen egy nagy üvegfelület, leszámítva az alsó élt és sarkokat. Ezzel a gesztusvezérlésnek ha lehet még nagyobb teret enged a BlackBerry, viszont jaj annak, aki valamelyik felső sarkára ejti le a készüléket, az üveget ugyanis ilyenkor nagyjából semmi nem védi meg attól, hogy ripityára törjön, hiába az edzett, karcálló felület.

Ha már a felület szóba került, itt jegyezném meg, hogy a több hónapig tartó használat alatt a legkisebb karcot sem sikerült ejteni a Z30 kijelzőjén. Ráadásul az üveg úgy taszítja a koszt és az ujjlenyomatokat, hogy szinte minden alkalommal, amikor kézbe veszi az ember úgy látja, mintha éppen csak most húzta volna le róla a gyári csomagolás részét képező védőfóliát. 

És igen, amellett, hogy máshogy néz ki, mint a Z10, a Z30 bizony piszok nagyra nőtt telefon. Az 5 hüvelykes kijelzővel a készülék még éppen kezelhető méretű, bár tény, hogy inkább egy nagy pasikéz, mint egy finom női tenyér által. Nemcsak nagy, nehéz is a BlackBerry csúcsmodellje, állítólag a nagykapacitású akkumulátor miatt (erről majd később).

A Z30 nem csak a kijelző méretét, hanem a típusát tekintve is eltér a Z10-től. A telefon OLED-kijelzővel rendelkezik, mint általában az összes, felsőkategóriás csúcskészülék. A felbontás csupán 1280x720 pixel, bár én ezt egyáltalán nem érzem kevésnek, de biztos az én szememmel van baj, és tényleg szükség van egy mobilban ennél kétszer, vagy akár négyszer (!) nagyobb felbontású kijelzőkre. Az OLED-kijelző egyébként annyit tesz, hogy az LCD-vel szemben gyakorlatilag végtelen a kontraszt, a fekete az tényleg fekete, a színek nagyon élénkek, cserébe a fényerő nem üti ki a szemünket -- bár hozzáteszem, a Z30 esetében a kijelző sokkal de sokkal nagyobb fényerőt produkál, mint a szintén OLED-es Q10 panelje.

"...nem csak a legnagyobb, hanem a leggyorsabb BlackBerry."

A BlackBerry Z30 nem csak a legnagyobb, hanem a leggyorsabb BlackBerry is jelenleg. Egy kétmagos Qualcomm Snapdragon S4 Pro processzor dolgozik benne, a magok 1,7 GHz-en ketyegnek, vagyis az órajel elve nagyobb, mint a Z10 esetében (igaz nem sokkal). Az igazi nyers erőt a grafikus gyorsító produkálja, a chip ugyanis egy négymagos grafikus feldolgozóval rendelkezik, vagyis a Z30 kitűnő 3D-s játékplatform is lehetne akár. Hogy a BlackBerry mire szán ekkora erőt az alapvetően üzleti célú telefonban, azt nem tudom, mindenesetre tény, hogy egyetlen 3D-s játékprogrammal sem sikerült különösképpen megizzasztani a Z30-at. 

A BlackBerry 10 operációs rendszer így valósággal lefolyik a gyönyörű kijelzőről, nem mintha a Z10, a Q10 vagy akár a Q5 esetében gondok lettek volna a sebességgel. Meggyőződésem, hogy a Z30-ban szunnyadó erőt távolról sem használja ki a rendszer, ami talán idővel változhat majd, ebből a szempontból a készülék elég értékálló darabnak tűnik. A BB10 egyébiránt minden tekintetben azt a funkcionalitást hozza a Z30-on, mint bármelyik korábbi készüléken, talán a telefonfunkció az, ami használat közben még jobb hangminőséget biztosít az elődökhöz képest, köszönhetően a fejlettebb mikrofon- és hangszórórendszernek, valamint a hozzájuk kapcsolódó zajszűrő algoritmusnak. Állítólag ha két Z30 van a vonal két végén egy BBM-hívás esetében, az tényleg olyan, mintha a másik fél a füledbe beszélne közvetlen közelről -- bár ezt nem volt még alkalmam megtapasztalni, már pusztán így leírva futkos tőle a hátamon a hideg.

Jut eszembe az írásról: a Z30 ugye nagyobb, mint a Z10, szóval a gesztusvezérelt virtuális gombokkal elvileg könnyebb is vele gépelni. Azért mondom, hogy csak elvileg, mert több hónap használat után is képtelen vagyok megszokni az egyébként jól kitalált, SwiftKey-alapú virtuális gombsort, hiába igyekeztem beidomítani magamhoz hosszú hetek munkájával. Alighanem menthetetlen vagyok, egyszerűen túl sokáig használtam QWERTY-s telefont, a virtuális gombokon való gépelés számomra olyan, mintha jobb kézzel kéne írnom, pedig balkezes vagyok, voltam és most már alighanem mindig is az leszek.

Noha gépelni nem tudok rajta rendesen, a nagy kijelző azért nagyon jól jön, például netezéskor, vagy fotózáskor meg videózáskor. Netán navigáció során, bár ezt inkább egyelőre hagyjuk, legalábbis itthon. A Z30-ba ugyan csak egy 8 megapixeles kamera került hátulra, a képalkotó áramkör jobb, mint a Z10-nél, ami főleg gyér fényviszonyok mellett jelent jobb minőségű felvételeket, bár óriási különbségre azért ne számítsatok. Itt is megvan persze ugyanúgy a HDR, meg a timeshift-fotózás, előbbi nagyobb dinamikájú fotókat eredményez, utóbbi pedig attól kímél meg minket (és az egy csoportképen szereplő fotóalanyokat), hogy egy renitens pislogó miatt újra kelljen fotózni egy csoportképet.

"...a Z30 az egyik legnagyobb rendelkezésre állást biztosító igásló..."

Korábban már említettem, hogy a Z30-ba egy nagy kapacitású, 2880 mAh-s akkumulátort szereltek -- ez eltávolíthatatlan, illetve csak a szerviz tudja eltávolítani, szóval otthon senki ne akarja csereberélni. A nagy kapacitás két dolgot jelent: nagy tömeget és nagyobb teljesítményt. Előbbi adja magát, a készülék 170 gramm, ennek jó nagy része az akksi, a teljesítmény viszont cserébe kárpótol. A Z30 még intenzív használat során sem nagyon akar lemerülni egy, másfél napnál hamarabb, takaréklángon pedig simán kihúzza két napig, vagy még akár kicsit tovább is, bár ez azért elég sok mindentől függ. Ezzel a csúcskategóriás okostelefonok mezőnyében a Z30 az egyik legnagyobb rendelkezésre állást biztosító igásló, már-már rászolgálva ezzel a nagy elődök hírnevére.

Mindez tehát szép és jó, de az elmúlt hónapok használata során a Z30 kapcsán soha nem tudtam kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy ez a készülék valójában olyan, mint egy meg nem értett zseni -- egy amolyan furcsa csodagyerek, akivel senki nem akar együtt hintázni a játszótéren. A BlackBerry nevét eleve a fizikai gombokkal kötik össze, a Z30 meg teljes érintőkijelzős telefon, ráadásul egy olyan rendszerrel, ami sok szempontból különbözik az iOS-től és az Androidtól. Ezt a helyzetet a piac láthatóan elég nehézkesen képes befogadni, hiába ver a BB10 fényéveket bizonyos szempontból a fent nevezett két rendszerre.

Plusz még ott van az is, hogy a BB10 annyira jól optimalizált és annyira jól skálázódó operációs rendszer, hogy nem kell alá nyolcmagos processzor és csilliárd gigabájt memória ahhoz, hogy az alapfunkciók akadásmentesen fussanak rajta. A hardver ezért gyengébb, mint az aktuális csúcs androidos vonal, vagy éppen az aktuális csúcs iPhone, amit meg a geekek emésztenek meg kissé nehezen.

Hogy akkor mégis kinek szól a BlackBerry Z30? Mindenkinek, aki ki mer próbálni valami újat -- legyen szó régi BlackBerry-felhasználókról, vagy olyanokról, akiknek sosem volt BlackBerryjük --, és ehhez egy kitűnő minőségű, elegáns és megbízható okostelefont keres, egy napról-napra fejlődő, modern operációs rendszerrel. Nem egy átlagos, unalmas tucatmobil a Z30, bár ez első ránézésre még nem derül ki róla. Hosszú távon viszont ma talán ez az egyetlen olyan modell a mezőnyben, mely képes újat mutatni egy mára kissé begyepesedett, kétpólusúvá vált piacon.

Köszönjük a tesztlehetőséget a Magyar Telekomnak!