A szolgalelkű visszatér - BlackBerry Leap teszt

Volt a BlackBerrynek néhány évvel ezelőtt egy rendkívül népszerű okostelefon-szériája, ami nem a tudásának és nem is a szépségének köszönhette a népszerűségét, és még csak nem is az árának. A Curve-öket mégis vitték, mint a cukrot, elsősorban céges telefonnak, középvezetői szinttől lefelé, és ezzel párhuzamosan a QWERTY-billentyűzetnek köszönhetően a fiatalok is meg voltak értük őrülve. Bár ezt senki nem mondta ki sehol, meggyőződésem, hogy a BlackBerry a Curve-koncepciót követve alkotta meg a Leapet, melyben minden adott ahhoz, hogy népszerű flottatelefonná váljon. Hogy a fiataloknak tetszeni fog-e, azzal kapcsolatban azért akad bennem némi kétely.

...mintha német ipari tervezők keze nyomát viselné, vagy mondjuk japánokét.

Ami azt illeti, a BlackBerry Leapre ránézve nehéz elképzelni, hogy a tervezők egyik elsődleges célja az volt a telefon megalkotásakor, hogy bárkinek is tetszen a végeredmény: Be kell látni, a Leap egy lapos, sötétszürke tégla (jó, lesz belőle fehér-fekete tégla is), amin egyetlen négyzetcentiméternyi pont sincs, mely magára vonná a tekintetet. Még csak új tervezésről sincs szó, a Leap ugyanis szinte szakasztott mása a jelenlegi legolcsóbb BB10-es BlackBerrynek, a Z3-nak, igaz, az anyaghasználatban azért van különbség a két modell közt. Az egész telefon olyan, mintha német ipari formatervezők keze nyomát viselné, vagy mondjuk japánokét, a Leap legalábbis nekem leginkább a legendás ThinkPadek mobilos megfelelőjének tűnik külsőre.

Nem véletlen érzem ezt, hiszen BlackBerry Leap külső műanyag burkolatának anyaga, vagy inkább tapintása éppen a prémium kategóriás notebookokat idézi, persze a hátlap itt nem sima, hanem mintázott, a jobb fogás érdekében. Manapság divatos az egybeöntött burkolat egyes gyártóknál, a Leap is ilyen, vagyis nincs levehető hátlap, de még oldalsó fém, vagy krómozott csík sem. A Leap ennek ellenére, vagy talán éppen ezért iszonyú masszívnak tűnik, de ez szerencsére nem jár együtt irreális vastagsággal. A BlackBerry ennél a modellnél sem spórolt viszont az anyaggal, amire a 170 grammos tömeg is utal.

A burkolatba jobb oldalt és felül helyezték el a gombokat, melyek ezúttal nem fémből készültek, hanem fekete műanyagból, bal oldalt pedig egy lehajtható kis ajtócska mögött van a SIM- és microSD-foglalat. Az előlapot teljes egészében a kijelző foglalja el, a BB10-es BlackBerryktől megszokott módon (leszámítva a Classicot) nincs sem külön menü-, sem bármilyen más, navigációs gomb az előlapon. A megszokott helyen, az alsó élen találod a microUSB-töltőcsatlakozót, ami ezúttal nem SlimPort-kompatibilis és nem kezeli az USB On the go (OTG) szabványt sem, szemben a Classickal és a Passporttal. Az USB-csatlakozó melletti parányi mikrofon található.

A Leap ugyanakkora, vagyis 5 hüvelykes képátlójú kijelzővel rendelkezik, mint a Z30 vagy a Z3, a felbontás sem változott a Z30-hoz képest, maradt 1280x720 pixel - ennél jobb paraméterekkel egyedül a BlackBerry Passport négyzetes kijelzője rendelkezik a jelenlegi BlackBerry-termékkínálatból. A kijelző IPS technológiát használ, ennek megfelelően a színek kellően pontosak, a kép színhelyes, a fényerő is rendben van, a kontraszt viszont nem éri el a modern AMOLED panelek szintjét. A panelt a karcolásoknak ellenálló rideg üvegfelület védi, összességében az egész kijelző a kategóriájának megfelelő minőséget nyújt, vagyis bár nincs sem 4K, sem hajlított kijelző, cserébe van konstans, jó minőséget nyújtó IPS-panel.

...a Leap egyetlen röccenés nélkül futtatja a BlackBerry 10-et...

A BlackBerry Leapet már a megjelenése előtt számos kritika érte azért, mert a telefon áramköre több éve kifejlesztett komponenseket tartalmaz, amit részben megértek: 90 ezer forint nem kevés pénz, ezért ma már bármelyik félreeső kínai gyárban nyolcmagos processzort és 16 megapixeles szelfikamerát pakolnak egy-egy egzotikusabb mobilba. Ehhez képest a Leap 1,5 GHz-es kétmagos MSM8960-asa (ugyanez a lelke a 4G-s Z10-nek, a Q10-nek és a Classicnak) valóságos őskövületnek hat, az Adreno 305 grafikus processzor, a 2 GB rendszermemória és a 16 GB háttértár viszont legalább megfelel a kategóriaszintnek.

Hogy ettől a Leap mennyire nem lesz önmagában is elavult telefon, az azonnal kiderül, ha elindul a BlackBerry 10 operációs rendszer, melynek a jelenleg elérhető legfrissebb, 10.3.1-es verziója került a hardverre. A rendszer alapfelépítésének, illetve a gyaníthatóan erősen a Qualcomm lapkájára optimalizált kódnak köszönhetően a Leap egyetlen röccenés nélkül futtatja a BlackBerry 10-et. Ha nagyon akarja az ember, nyolc Active Frame-mel, tíz e-mail fiókkal, facebookkal, twitterrel és minden létező felhasználói fiók használatba vételével biztosan megizzaszthatja a telefont, de talán egyes csúcsmodelleket leszámítva ma nem létezik olyan mobil, amit ne lehetne mindenféle szélsőséges módszerekkel térdre kényszeríteni. 

A BlackBerry 10 bizonyos korlátokkal képes az androidos alkalmazások futtatására is, itt már inkább lehet szűk keresztmetszet a teljesítmény. Ezzel viszont csak annyi a baj, hogy a Leap nem androidos telefon, ezzel együtt a BB10-es készülékeken kívül nincs még egy, kereskedelmi forgalomban kapható okostelefon-család, mely képes akár csak arra, hogy elindítson egy androidos appot. Akit viszont egyáltalán nem érdekelnek az (androidos) alkalmazások, az kötve hiszem, hogy csalódni fog a Leap teljesítményében.

Egy okostelefonnál manapság egyre fontosabb szempont, hogy milyen fotókat készít a kamera, illetve a kibontakozó szelfiőrületnek hála az előlapi kamera. A Leap gyakorlatilag itt is minden feltűnés nélkül teszi a dolgát, azaz mégsem, én legalábbis már az idejét sem tudom, mikor láttam utoljára felírva egy telefon hátlapjára azt, hogy hány megapixeles a kamerája. A BlackBerry újdonsága ehhez képest fennkölten hirdeti, hogy a hátlapi kamera 8 megapixeles érzékelővel rendelkezik és kapaszkodjatok meg: AUTÓFÓKUSZOS!

A kameramodul és az elektronika egyébként valószínűleg egy az egyben a Classiból került át a Leapbe, én legalábbis semmilyen számottevő különbséget nem véltem felfedezni a két készülék által készített felvételek közt. Az új BB10 számos ponton továbbfejlesztette a rendszer fényképezőalkalkazását, így a Leapben az eleinte szénné hájpolt timeshift mellett van már arcfelismerő autófókusz, vagy éppen panorámamód. A képektől csodát senki ne várjon, de normál fényviszonyok mellett azért elég jól végzi a dolgát a Leap kamerája (lásd fent), ezen a téren szerencsére a mai középkategóriás okostelefonok közt viszonylag kis különbség tapasztalható.

Rendszerint óriási a szórás egy másik fontos komponenst, az áramforrást, vagyis az akkut tekintve, aminek teljesítményét mindenféle szoftveres trükkel igyekeznek minél inkább meghosszabbítani a gyártók. Ilyen trükk már az új BB10-ben is van, más kérdés, hogy a Leap esetében átlagos használat mellett és napi rendszerességű töltésnél valószínűleg soha nem fogod hasznát venni. Ennek az egyik oka, hogy a BlackBerry 10 eleve takarékosabban bánik az erőforrásokkal (beleértve az áramot), mint egyes konkurens rendszerek, a másik ok pedig maga a 2800 mAh-s akkumulátor.

...egy napot röhögve kibír.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy én átlag feletti igénybe vételnek teszem ki a telefonjaimat, ám estére még egyszer sem sikerült 25%-os szint alá meríteni az akkumulátor töltöttségét - este pedig úgyis rákerül a töltőre a telefon, szóval kijelenthető, hogy egy napot röhögve kibír a Leap. Persze ehhez az is kell, hogy a hálózati körülmények ideálisak legyenek, gyenge térerő és gyorsan váltakozó cellák mellett nem biztos, hogy tartható ez a merülési ütem.

Azért úgy korrekt, ha hozzáteszem, a Leap nem mindenben ér fel a több mint két évvel ezelőtt piacra került elődökhöz. Ilyen, fájóan érthetetlen hiányosság (számomra legalábbis) az NFC-rádió mellőzése, ami azért valószínűleg nem fog mindenkinek annyira hiányozni, mint ahogy bizonyára nem hiányzik több tízmillió iPhone-felhasználónak sem. Kimaradt a már említett videokimenet is, meg az USB OTG támogatás, ez utóbbi továbbra is a Z30, a Classic és a Passport privilégiuma marad tehát - a SlimPort támogatás hiányát valamelyest enyhíti a Miracast és Wi-Fi Direct funkció, vagyis a vezeték nélküli képátvitel.

A telefon emellett megtöri kicsit azt a lendületet, amit a Passporttal és a Classickkal vett a BlackBerry, nincs benne sem egyedi, innovatív funkció (már ha a BlackBerry 10 szériafelszereltségének számító Hub-ot és a Blendet, na meg a csaknem fullos Android futtatókörnyezetet nem számítjuk annak), és nincs benne az sem, amitől az igazi BlackBerry-fanatikusoknak nagyot dobban a szívük: nyomógombos QWERTY billentyűzet.

A BlackBerry Leap ezért "csak" egy mind külsőleg, mind belsőleg atomstabil okostelefon, mellyel nem lehet villogni, soha nem leszel vele a társaság középpontja, de amikor szükséged van rá, az a jóleső érzés tölthet el, hogy erre a telefonra egyszerűen mindig számíthatsz. A Leap igazi szolgalelkű telefon, nem hisztizik, nem szól vissza, csak teszi a dolgát, és még csak sokat sem kér cserébe. A BlackBerry Curve visszatért, és közben sokkal jobb lett.