Együtt reggeliztem egy KEYone-nal

Tudom, hogy több mint egy hónapja bejelentették már a típust, de sajnos úgy alakult, hogy hozzám csak most látogatott el a BlackBerry Mobile legújabb üdvöskéje, a hivatalosan áprilisban rajtoló KEYone. Egy gyors reggelit töltöttünk együtt egy kávézó teraszán, ami egy randinak még talán kevés lenne, mindenesetre egy bimbózó kapcsolat kezdetét azért látni vélem benne.

A készülékről sok mindent leírtak és elmondtak már eddig, részben olyanok, akik láttak már életükben BlackBerryt, ami jó, mert ők legalább tudnak mihez viszonyítani, ráadásul némelyeknél még a BlackBerrykkel kapcsolatos szokásos előítéleteket is sikerült háttérbe szorítani. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a BerryBlogon eddig nem szerepelt még tapasztalatokon alapuló leírás a telefonról, szóval ezt a botrányos helyzetet most gyorsan korrigálom.

Először is leszögezem, hogy az a KEYone, amivel sikerült rövid ismeretséget kötni, ugyanolyan demo darab volt, mint amilyent Barcelonában is mutogattak, vagyis a hardver már gyakorlatilag kész, a szoftver viszont még nem végleges, ami kisebb-nagyobb anomáliákat szül(ne) tartós használat során. Ezért sem véletlen, hogy "igazi" tesztet még senki nem írhatott a telefonról.

A szoftver egyébként is kuriózum BlackBerry-viszonylatban, hiszen a KEYone lesz az első olyan androidos modell, amelyik már az Android jelenleg elérhető legfrissebb verzióját (Nougat) futtatja, egyben emlékeim szerint az első olyan androidos BlackBerry, amin a gyártásban hozzáférhető legfrissebb Android fut már a megjelenésekor.

Szóval a kódnak még itt-ott vannak kisebb gyerekbetegségei, melyeket az ígéretek szerint kinő majd, mire a hardver a boltokba kerül, a vas viszont marad ez, illetve nem hivatalos híresztelések szerint talán lesz belőle egy teljesen fekete változat is, szemben az alumínium-fekete kombóval, amivel az eredeti modell érkezik.

Aki ismeri a BlackBerry eddigi termékkínálatát, annak gondolom azonnal a Passport Silver Edition és a Classic ugrik be a KEYone láttán, és valóban, a mobil olyan, mintha ezt a két készüléket keresztezték volna, csipetnyi fűszerezéssel, itt-ott követve a divatot (lekerekítések, hangszórórácsok stb.). Talán a Classickal közös fotón látszik igazán, hogy bár a KEYone viszonylag nagy telefon, nem használhatatlanul nagy, jól eltalált arányai vannak, és ami a lényeg, ez nem csak képen, hanem kézbe véve, használat során is feltűnő. 

Én legalábbis nem tapasztaltam, hogy a mobil súlyeloszlásával bármilyen probléma lenne, illetve a régi BlackBerryken edződött lelkecskémnek a KEYone mai szemmel irgalmatlan nagynak tűnő, csaknem 1 centis vastagsága sem okozott semmiféle törést (csak mondom, hogy a KEYone pont olyan vastag, mint az első androidos csúszka-Berry, a PRIV).

Valószínűleg a vastagsága (meg a tömege) is teszi, mindenesetre a KEYone már-már ijesztően masszív telefon, ennél már csak az lesz a durvább, ha valaki ráteszi a gyári szilikon-műanyag hibrid tokot, netán a flip bőrtokot. Nem mintha a KEYone annyira sérülékenynek tűnne, mint például a full üveg DTEK60, ráadásul a telefon nem tud úgy a sarkára leesni, hogy az ütést a kijelzőüveg kapja, szóval egy leejtéssel jó eséllyel nem amortizálható le teljesen a mobil. Mondjuk ettől függetlenül senkit sem biztatnék arra, hogy dobálózzon vele.

Aztán kifogásolták a design kapcsán azt is, hogy szebb lenne a készülék, ha nem csak alul, hanem felül is ugyanazokat a lekerekítéseket használták volna, én ezzel nem értek egyet, a KEYone végre egy olyan telefon, amiről az ember zsebbe téve is tudja majd, hogy melyik az alja meg a teteje. Ha mindenáron bele akarok kötni a dizájnba, akkor nekem történetesen a fix Android vezérlőgombok egyáltalán nem hiányoznak, ezzel az erővel lehetett volna ott is hasznos kijelzőtartalom, de biztos oka volt annak, hogy így alakult végül az előlap.

Mondanom sem kell, hogy ezzel a kialakítással és a hátlap bevonatával a KEYone fogása nagyon jó, semmilyen ergonómiai problémát nem látok (jó, leszámítva a jobbkezeseknek kissé kényelmetlenül elérhető bekapcsológombot -- gondolom ebből kiderült, hogy balkezes vagyok), akár a kijelzőt kell matatni, akár gépelni kell a telefonon.

És akkor a gépelés. Kétségtelen, hogy a KEYone-on nem a valaha gyártott legjobb BlackBerry-billentyűzet van, viszont becsületére legyen mondva, hogy a gyártó így is kihozott mindent az adott helyzetből. A gombok anyaga és felülete kissé eltér az eddigiektől, de a feliratozás már a régi, illetve a mechanika járására egy rossz szavam nem lehet.

A billentyűzetbe, pontosabban a szóköz billentyűbe épített ujjlenyomat-szkenner a korábbi félelmeimmel ellentétben nem dudorodik ki egyáltalán a klaviatúra síkjából, emellett a tapasztalatok szerint nagyon pontosan is működik. Az ékezetes írás továbbra is valamivel körülményesebb, egészen addig, míg a kitűnő prediktív motor meg nem tanulja az ember szóhasználatát. Ha pedig valaki nagyon ragaszkodik hozzá, elvileg a fizikai gombsor mellett (helyett) használhat tetszőleges virtuálisat is, pár praktikusnak nem igazán mondanám így a telefont, meg az értelmét sem nagyon látom. 

Sok minden van, amit még le lehetne írni a KEYone-ról, de sajnos nem mindent volt alkalmam kipróbálni, így marad majd a tesztre például a kamera beható vizsgálata, na meg az igazán figyelemre méltónak ígérkező akkumulátoros üzemidő próbája. Miként annak a kiderítése, hogy a középkategóriás Snapdragon 625 a hozzá párosított 3 GB rendszermemóriával a BlackBerry szoftverkörnyezetét hogyan képes meghajtani. 

A csillagok jelenlegi állása szerint a KEYone magyarországi hivatalos premierjére még legalább egy hónapot várni kell -- ha elsőként szeretnél értesülni a megjelenés részleteiről, érdemes feliratkozni a BerryBolt KEYone hírlevelére, így biztosan nem maradsz le a premierről.