A céges és magáncélra egyszerre használt mobiltelefonok/okostelefonok használói körében manapság egyre nagyobb dilemmát jelent, hogy a mobil hívószám tekintetében hogyan válasszák szét privát és céges életüket. Vannak, akik az iker SIM-es készülékekre esküsznek, vannak, akik egyszerre két (vagy több) telefont hordanak maguknál, vannak, akik VoIP-vonalakat használnak mobilon is, és vannak azok, akiknek ugyanaz a céges és a magán elérhetőségük. Meg vannak, akik a BlackBerry-féle virtuális SIM-megoldást használják, egyetlen fizikai SIM-mel, de akár tíz, fullos háttérszolgáltatással rendelkező mobilszámmal.

A BlackBerry virtuális SIM-technológiáját (melyhez egyébként a Movirtu felvásárlásával jutott hozzá a cég) a leglátványosabban az egyébként hongkongi székhellyel rendelkező multi, a 3 nyújtja a honos piacon Numbers Master néven.

A Numbers Master lényege, hogy a SIM-re egy vezérszám mellé klienc másik, tetszőleges mobilszámot lehet rendelni, melyek pont úgy kezelhetők, és pont ugyanazt tudják, mint bármilyen másik mobil hívószám, vagy vonal. Azaz átirányíthatók, mindegyikhez tartozik hangpostafiók, küldhet és fogadhat SMS-t stb-stb. A számok bármikor, tetszés szerint ki- és bekapcsolhatók, illetve hívás során kiválasztható, hogy az előfizető melyik számmal kíván hívást indítani. A számokat természetesen a számlán is külön kezeli a szolgáltató, vagyis könyveléstechnikailag is kitűnően elkülöníthető egymástól a privát és a céges használat.

Mindezen paramétereket egyébként a Numbers Master nevű appon keresztül lehet szabályozni, melyet Androidra és iOS-re is le lehet tölteni, de még mielőtt kiugró lelkesedéssel rávetnéd magad az App Store-ra vagy a Play Áruházra, sajnos el kell keserítselek: a szolgáltatás kizárólag a 3 hongkongi hálózatának ügyfelei számára érhető el, és kizárólag a szolgáltató által kiadott mobilszámokkal használható. Apropó, a plusz számok havidíjasak, méghozzá 28 hongkongi dollárba kerül darabjuk, ami nagyjából 1000 forint körüli összegnek felel meg.

A szolgáltatást kifejezetten a pezsgő hongkongi üzleti élet szereplőinek igényei alapján alakította ki a 3, illetve a BlackBerry.

Az azért könnyen belátható, hogy a duál SIM-es telefonokra, pontosabban magára a működési elvre van igény, legfőképpen a céges mobilok, előfizetések világában, ahol kézenfekvő, hogy a dolgozónak van privát, és munkahelyi száma (SIM-je) is, de mégsem akar két készüléket magával hurcolni. Mert hát ugye senki nem szereti intézni a privát ügyeit a cég pénzén, és nem akarja azt sem, hogy a főnök vagy az ügyfelek munkaidőn túl is zaklassák, igaz?

Az ilyen duál SIM-es mobilokkal csak egy a baj: A szolgáltatók -- megjegyzem teljesen érthető okból -- gyűlölik, ezért a szolgáltatók barátainak számító mobilgyártók sem feltétlenül árasztják el a piacot ezekkel a megoldásokkal, már feltéve, ha ennek a baráti viszonynak a fenntartása érdekükben áll. Többek közt ezért sincs, és nem is volt soha duál SIM-es BlackBerry, de a kanadai cég mégis megtalálta a módját annak, hogy a privát és munkahelyi telefonálást különválassza, egyetlen készülékkel, egyetlen SIM-mel. Valahogy így:

A WorkLife-nak nevezett szolgáltatás alapjait egyébiránt az a Movirtu adta, melyet a BlackBerry 2014-ben vásárolt fel, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a BYOD-trendekre még jobban ráfeküdjön. A platformfüggetlen rendszer lényege nagyjából annyi, hogy a telefon két, egymástól teljesen független hívószámot kezel, a hozzá tartozó szolgáltatásokkal (hanghívás, SMS, adatforgalom, roaming) együtt, a felhasználó pedig eldöntheti, hogy adott időszakban melyiket használja. 

Ennek megfelelően természetesen elkülönül a számlázás is, ami azt feltételezi, hogy a buliban benne van a mobilszolgáltató is valahogy, és vannak is olyan országok a világon, ahol ez meg is oldott. Itthon sajnos nem érhető el a WorkLife senkinél, és ha engem kérdeztek, nem is nagyon lesz a jövőben ilyen kezdeményezés, pedig mindenkinek jó lenne. Jó az ügyfélnek, hiszen nem kell két SIM-mel és két telefonnal, vagy gagyi duál SIM-es mobillal bohóckodnia, jó a cégnek, mert csökkentheti a költségeit, és a céges flottához tartozó számokat nem veszti el akkor sem, ha a dolgozó lapátra kerül, valamint jó a mobilszolgáltatónak is, hiszen egy helyett két előfizetést adhat el.

Egyre valószínűbb, hogy a várhatóan az év vége felé érkező új BlackBerry csúcsmobil, melyet egyelőre csak Venice kódnéven emlegetnek, több komoly meglepetéssel is szolgál majd, mármint azon túl, hogy visszahoz a piacra egy rég kihalt formátumot. A szétcsúsztatható mobilt a BlackBerry a Mobile World Congressen mutogatta először, de működés közben azóta is legfeljebb a nagyon bennfentesek láthatták. Alighanem ennek azért elég nyomós oka van.

Mondhatni tudvalevő, hogy a Venice már a BlackBerry 10 operációs rendszer 10.4-es verzióját kapja meg gyárilag, mely bizonyára több olyan újdonságot is tartalmaz majd, melyet kifejezetten az új csúcskészülék miatt raktak be a kódba (nagyjából úgy, mint a 10.3.1-nél a Classic-féle toolbelt kezelése). És amelyek bemutatására egyelőre nincs még felkészülve a BlackBerry (ezt egyébként maga John Chen mondta, nem sokkal a titokzatos bemutató után).

A Samsungtól kölcsönzött, két oldalán hajlított kijelző kezelése lehet az egyik ilyen újdonság, a másik pedig jó eséllyel a duál-SIM integráció. Na nem úgy, ahogy a Blaha aluljáróban kapható telefonokba raksz két SIM-et, ez esetben ugyanis valójában csak egy kártya van a telefonban, de mégis két (vagy több) számot használhatsz vele egyszerre. Ehhez kellett a BlackBerrynek a Movirtu technológiája, melyet tavaly szeptemberben vett meg a cég, és azóta jó eséllyel nem ültek a fejlesztők a babérjaikon, de legalábbis alaposan körbejárták, hogyan lehet beépíteni az egyedülálló rendszert a BlackBerry 10-be, vagy éppen a BES12-be.

A Movirtu-féle virtuális-SIM megoldás alighanem a BlackBerry 10 új verziójában debütál majd, az egészen újítónak számító módszert pedig állítólag már javában demózza a BlackBerry a szolgáltatóknak, melyek körében különösen az üzleti előfizetők körében nyithat új távlatokat a párhuzamos előfizetés- és hívószámkezelés egy mobilon. A rendszer az előfizető felé teljesen transzparens, vagyis úgy működik, mintha ténylegesen két SIM lenne a készülékben, vagyis külön megy a két hívószám után a számla, melyből az egyiket kaphatja a munkahely, a másik pedig lehet akár egy magánelőfizetés is -- a két virtuális kártya közt pedig nagyjából úgy lehet gombnyomással váltani, mint a BlackBerry Balance estében a privát- és munkahelyi környezet közt.

Mindez persze egyelőre merő spekuláció csupán (na jó, annál azért kicsit több), de ha ez nem tökéletes válasz a rohadt nagy BYOD trendre, akkor semmi.

A címben feltett kérdésre gondolom mindenkinek teljesen magától értetődően az a válasza, hogy ahány telefonszám, annyi SIM, aztán ízlés vagy megszokás szerint ezt mindenki vagy külön-külön készülékekbe pakolgatja, vagy egy olyan telefonba, amiben két (ad abszurdum még több) kártyahely is van. Pedig ma már technológiai szempontból semmi akadálya annak, hogy egy SIM-re több telefonszámot, azaz előfizetést is rátegyenek, aztán majd egy szoftver szépen eldönti, milyen helyzetben éppen melyiket kell használni. Ez a szoftver szoros együttműködésben áll a mobilszolgáltatók belső rendszereivel, de alapvetően egy külső cég fejleszti, szolgáltatja. Az egyik ilyen szolgáltató mától a BlackBerry.

A kanadai cég ma bejelentette, hogy megvette a londoni székhelyű Movirtu nevű vállalatot, melynek fő profilja a virtuális SIM-platform fejlesztése és támogatása - magyarul egy olyan rendszert alkottak meg, melynek segítségével egyetlen SIM-plasztikhoz több telefonszámot is hozzá lehet rendelni. A felvásárlás a BlackBerry talán legnagyobb szabású, legnagyobb jelentőségű tranzakciója lehet a QNX-üzlet óta, egyben olyan technológiát juttat a vállalat kezébe, mellyel egyetlen versenytársa sem rendelkezik.

Az eléggé úttörőnek számító módszer előnyeit nyilván senkinek nem kell ecsetelni, de legalábbis annak a világszerte mintegy 2,8 milliárd mobilos előfizetőnek semmiképen, akik egynél több SIM-mel rendelkeznek. A Movirtu megoldásának köszönhetően ezeknek az előfizetőknek nem kell (majd) maguknál hordaniuk második telefont, vagy duál-SIM-es készülékeket ahhoz, hogy mindkét számukat használni tudják - akár egyszerre is. Az egyetlen feltétel, hogy minden telefonszámnak ugyanahhoz a szolgáltatóhoz kell tartoznia.

A BlackBerry számára azért óriási jelentőségű ez az akvizíció (aminek az anyagi részleteit egyébként nem hozták nyilvánosságra), mivel a társaság ezzel céges környezetben olyan szolgáltatást tud nyújtani a mobilszolgáltatókon keresztül, amely abszolút beleillik a cég jelenlegi profiljába, illetve a BYOD trendekbe. Nem beszélve arról, hogy ezzel tulajdonképpen mindenki jól jár, az előfizetőtől kezdve a cégen át a mobilszolgáltatóig bezárólag.

A felvásárlást bejelentő sajtóközleményből emellett az is kiderül, hogy a rendszer működése nem korlátozódik kizárólag a BlackBerry-készülékekre, hanem pont annyira gyártófüggetlen, mint maga a mobilszolgáltatás. Éppúgy gyártófüggetlenül összeköthető a BlackBerry saját, multiplatformos menedzsment-rendszerével, így beállítható például, hogy a vállalati virtuális SIM-en keresztül milyen szolgáltatásokat érhet el az ügyfél. A rendszer természetesen a számlázást is külön kezeli, vagyis ha egy hívást a privát számáról indít a mobil tulajdonosa, akkor az összes egyéni előfizetőhöz hasonlóan a lakására kap róla számlát, ha pedig a cégesről, akkor a céghez érkezik be utána a sárga csekk. És hangsúlyozom, mindezt ugyanazzal a mobillal, egyetlen SIM-mel, de két, egymástól teljesen független előfizetéssel.

Persze mindehhez az is kell, hogy a mobilszolgáltató fel legyen készülve a rendszer kezelésére, de ezzel aligha lesz gond, hiszen a BlackBerrynek régóta bejárása van az operátorokhoz, a cég hosszú-hosszú évekig üzemeltette (illetve üzemelteti most is) saját adatszolgáltatását a mobilszolgáltatók infrastruktúráján keresztül.