De most komolyan, tényleg könyörögni kell azért, hogy John Chen mellé kerüljön egy valamirevaló marketinges stáb? Hozzáteszem, én nem vagyok marketingszakember, de amit a BlackBerry jelenlegi marketingvezetője, Mark Wilson lenyilatkozott az AdAge magazinnak a terveiről, még a hozzám hasonló elvakult rajongóknál is elrúgja a pöttyöst.

Kezdjük azzal, hogy Wilson és stábja az elmondottak alapján láthatóan egyáltalán nem érti, mi zajlik a mobilpiacon. Mondhatni MÉG MINDIG nem értik, miről szól ma egy céges beszerzés, vagy éppen hogyan használják, illetve szeretnék használni az alkalmazottak (igen, beleértve a komoly üzletembereket is) a mobiljukat. Vagy hogy mit takar pontosan a négy mágikus betű, a BYOD.

Ehelyett Wilson jön ezzel a végtelenül sznob üzleti professzionalizmus dumával az interjúban, mintha egy üzleti ügyfélnek ne lenne magánélete, amiben nem elsősorban a produktivitás, hanem uram bocsá' a lazaság, vagy mégneadjistenebb a szórakozás játszik főszerepet. A BlackBerrynek egyszer, s mindenkorra meg kéne már jegyeznie, hogy az üzleti mobil nem egyenlő az üzleti notebookkal, amit többnyire tényleg csak a munkájához vesz elő a cégrabszolga. Egy üzleti mobil mellett ma már senki nem akar második mobiltelefont magával cipelni csak azért, hogy legyen nála egy olyan készülék, amivel tolhatja a Temple Runt a WC-n ülve, vagy éppen a Spotify-t hallgathatja kocogás közben, ha arra támad kedve.

Nem azt mondom, hogy nem kellenek a produktív, hatékonyságot növelő képességek egy elsősorban csakugyan B2B-megoldásnak szánt okostelefonba. Csakhogy ez felhasználói szinten egyáltalán nem biztos, hogy selling point, mint ahogy évekkel ezelőtt rohadtul nem jött be az alkalmazottaknak, amikor szénné korlátozott Curve-ökkel dobta meg őket a cég. Produktívnak produktív megoldás ugyan, de nem hinném, hogy a márkaimázsnak olyan jót tenne. És akár hiszi a BlackBerry, akár nem, a céges flották vásárlásáról döntő (felső)vezetők is csak mezei felhasználók, és ha ma választhatnak, marha nehéz őket meggyőzni arról, hogy ne az iPhone-ért rinyáljanak. Még akkor is, ha korábban megőrültek a QWERTY-s telefonokért.

Meg azt sem nagyon értem, hogy miközben a marketingigazgató bevallása szerint az első számú prioritás, hogy a cég neve a munka szó szinonimájává váljon, hogy jönnek a képbe a cuki kis Disney-figurákat ábrázoló BBM-matricák. Vagy ha már mindenképpen a QWERTY-gombsor az első számú megtestesítője a produktivitásnak, meg a profizmusnak, akkor mit keres a piacon a Z3. Fájna, ha bevallanák, hogy "azért a szélesebb tömegeket is megpróbáljuk megszólítani, csak nem nagyon van rá ötletünk, hogyan"?

Egyébként hogy valami jót is írjak ebben a kivételesen őrjöngős posztban, azért az a gerillamarketing, amit a Passporttal most csinál a BlackBerry, szerintem jó (más kérdés, hogy nem tudom, mennyire tudatosan jó). John Chen is jó arc, jókat nyilatkozik, látszik, hogy ő a legtökösebb a csapatban, pedig az ázsiaiaktól ha valami távol áll, az éppen a tökösség. Most már csak az igazán jó reklámok hiányoznak, a meghökkentés, az asztalra csapás, sőt, az asztal felrúgása, amire mindenki felkapja a fejét, és amire jó apropót ad a Passport megjelenése. Csak könyörgöm, hanyagoljuk már ezt a "We need tools, not toys" jellegű sznobériát. 

Köszönöm, most már leülök...

Via AdAge.

Z3-lázban ég az összes BlackBerry-közösség az interneten, nem véletlenül: hosszú idő óta ez lesz az első új BlackBerry a kanadai gyártó választékában, ráadásul ez a John Chen vezette cég első hardveres produktuma, aminek a sikerén látszólag sok áll, vagy bukik. Pedig még azt sem tudni, egyáltalán kijut-e Indonéziából, és ha igen, pontosan mikor.

De vajon mennyire számít ténylegesen stratégiai terméknek a Z3 az ázsiai régiótól nyugatabbra? Képes-e fordítani a BlackBerry szerencséjén ez a modell, vagy ez a feladat majd a később érkező Classic, netán a Windermere kódnéven emlegetett, egészen újszerűnek tűnő QWERTY-s, érintőkijelzős hibridre hárul majd? Megannyi kínzó kérdés, melyre alighanem az év második felében, méginkább az év vége felé kaphatunk csak választ.

"A sajtóközleményben egy megveszekedett szóval nem említ a cég üzleti funkciókat..."

Elnézve a BlackBerry Z3 indonéziai megjelenéséről vasárnap kiadott sajtóközleményt, a BlackBerry ezt a készüléket egyértelműen a tömegeknek szánja, olyan fogyasztóknak, akik egy jó nevű okostelefont szeretnének olcsón, mellyel lehetőség szerint kellőképpen ki is tudnak tűnni a szürkeségből. A sajtóközleményben egy megveszekedett szóval nem említ a cég üzleti funkciókat, annál több BBM-ezést, sharelést, FM-rádiózást meg Timeshift kamerázást. Ez látszólag gyökeresen szembemegy azzal az enterprise first kommunikációval, mellyel John Chen mostanában végigturnézza Amerikát.

Pedig a képlet pofonegyszerű, és jól is tükrözi az okostelefon-piac változásait, mely nem túl meglepő módon más-más üzleti stratégiát igényel a különböző régiókban: A szegényebb ázsiai országokban (mint amilyen Indonézia) az okostelefon-bumm még csak most kezdődött, az olyan, óriási populációjú országok, mint India, Pakisztán, Indonézia, vagy éppen Kína, hatalmas felvevőpiacot jelentenek minden gyártó számára. Bár sok pénzt ezeken a készülékeken nem lehet keresni, ügyes árazással és olcsó ellátási lánccal azért lehet fogni rajtuk. Márpedig vasárnap óta már azt is tudjuk, hogy a BlackBerry 2,2 millió indonézi rúpiáért adja majd a Z3-at, ami történetesen éppen a dzsakartai minimálbérnek felel meg, vagyis még a legcsóróbb indonézeknek sem kell eladniuk a veséjüket azért, hogy egy modern okostelefonnal feszíthessenek - feltéve persze, hogy a fővárosban élnek.

Nyugatabbra, ahol az okostelefonok piaca mára teljesen beérett (sőt túlérett) ellenben egyre több gyártó kínlódik azzal, hogy évről-évre milyen újdonságok bemutatásával vegye rá a tömegeket arra, hogy költsék el dzsakartai minimálbér többszörösét egy készülékre. Itt a BlackBerry azt a stratégiát választotta (más választása nemigen lévén), hogy megpróbál egy jól behatárolható célcsoportot megkörnyékezni, nem is elsősorban a telefonjaival, hanem a telefonokhoz kapcsolódó szolgáltatásokkal, mely a tradicionális okostelefon-gyártók közül egyedülállóvá teszi a kanadai céget.

Ez az a bizonyos üzleti és kormányzati szektor, melynek a BlackBerry szuperbiztonságos készülékeket, illetve az azokat vezérlő (meg ma már iPhone-okat és androidos telefonokat is kezelő) mobilmenedzsment-megoldásokat kínálja. Ez az a terület, amit nem lehet egyik napról a másikra meghódítani olyan lózungokkal, melyeket a fogyasztói piac simán bekajál és még repetát is kér belőlük.

"...a kérdés leginkább az, hogy a BlackBerry hol helyez el minket a térképen."

Ebből a szempontból Magyarország kicsit a két szék közt a pad alá esete, mivel az indonéz és a nyugati piacok jellegzetességei egyaránt megtalálhatók nálunk. A Z3 sikere ezért nálunk leginkább azon áll vagy bukik, hogy a BlackBerry hol helyez el minket a térképen (természetesen a kérdés költői volt). A BlackBerry Z10 tavalyi premierjével a keleti oldalra billent a mérleg, legalábbis abból kiindulva, hogy a magyar piacnak a hivatalos csatornákon sokáig csak a London kódnevű, "olcsósított" Z10 változat, az STL100-1 jutott. Ebből levonható olyan következtetés, hogy a Z3-nak is előbb-utóbb ideér valamelyik változata, de a dolgok mostani állása alapján ez nem holnap lesz.

A Z3-tól egyébként itthon is leginkább ugyanaz várható, mint a célpiacokon, vagyis a márkaépítés, amire ugyan önmagában jó alapot adhat egy kedvező árú, minden ízében modern készülék, de ez egyedül attól tartok, kevés lesz. A magyar piac legnagyobb forgalmazói, vagyis a mobilszolgáltatók mindaddig egy szalmaszálat nem fognak keresztbe tenni a BlackBerryért -- csinálja akár a világ legjobb ár/érték arányú készülékét --, míg a kanadai gyártó saját maga nem invesztál jelentős összegeket a brandépítésbe, nem csak nyugatra, meg keletre, hanem középen is...

Sokfélék vagyunk. Nincs egyetlen tökéletes termék, amely mindenkinek a legjobb, mégha hajlamosak is vagyunk patthelyzetbe szorítani a gondolkodásunkat az abszolút igazság délibábjának üldözésében. Nem iPhone vagy Android, hanem iPhone ÉS Android. És Windows Phone. És BlackBerry. Nem vagy az jobb vagy ez jobb, hanem ez is jó, és az is jó. Kicsit, vagy sokszor nem is olyan kicsit, máshogyan jó. Valakinek ez fekszik jobban, valakinek amaz.

Nemcsak sokfélék vagyunk, sokan is vagyunk. A piackutatók szerint tavaly egyértelműen elértük az 1 milliárdos okostelefonos eladásokat. Nem, nem 1 milliárd oksotelefont használunk a világon, hanem 1 milliárdot vásároltunk csak tavaly. Ez az évtized második felére 1,5 milliárd fölé fog kúszni. Ez azt jelenti, hogy a következő 5 év során 6-7 milliárd okostelefon fog fogyni, nagyjából. Egy pillanatra azért időzzünk el ezen a számon: 5 ezer - 6 ezer millió darab okostelefon.

"Ha százból öt ember BlackBerryt választ a következő öt év során, az 250-300 millió BlackBerry eladását jelenti."

Százból öt. Százból öt embert kell találnia a BlackBerrynek, és a cég szárnyalni fog. Százból öt embert, aki értékeli a Hubot, a gesztusos vezérlés hatékonyságát, a rendes multi-taskingot, vagy a biztonsági funkciókat - ad abszurdum a fizikai billentyűzetet. Ha százból öt ember BlackBerryt választ a következő öt év során, az 250-300 millió BlackBerry eladását jelenti. Százból csak mindössze öt vevő elég volna. Emiatt is gondoltuk itt a BerryBlogon tavaly év elején, hogy a BB10 megjelenésével gyorsan javulhat a cég helyzete, hiszen a platform jó, a telefonok minőségi termékek.

Jelenleg a százból még egy ember sem választja a BlackBerryt.

Mi történt? Éppen ez az: semmi. Ha megfordítjuk a nézőpontot, és áthelyezzük vevők százmilliónak oldalára, akkor konkrétan semmi sem történt az ő szemszögükből. Új BlackBerry telefonok jöttek, na és, mindenki tudja, hogy BlackBerry elavult. Meg ha volt is, nem is szerettem használni, mert a céges BlackBerryn minden le volt korlátozva, és különben is az iPhone olyan szép színes.

"Úgy hallották a hírekből, döglődik a cég."

Nekem az elmúlt néhány hónapban esett le, egy Q10-zel a kezemben rohangálva, hogy a legtöbben nem tudnak róla, mi történt, de ha hallottak is valamiféle megújulásról, nem értik. Még mindig BlackBerry a neve, még mindig gyártják a fizikai billentyűzetet. Meg se nézik. Meg úgy hallották a hírekből, döglődik a cég.

A hideg valóság az, hogy a BlackBerry elszalasztotta a lehetőségét tavaly, hogy elmondja, mivel is töltötte a megelőző 3 évet. A világ döccenés nélkül elsétált amellett, hogy a többi platformnál technikailag fejlettebb képességeket is felvonultat a BB10 operációs rendszer, köszönhetően a QNX Neutrino rendszermagnak. Elment a világ a valódi multi-tasking mellett, anélkül, hogy odafordította volna a fejét, hogy megnézze, hogy 'basszus, ez lerakja a böngészőben futó videót meg zenét a háttérbe, és közben tud levelet írni, meg facebookozni tovább'. Nem is pislogott senki, mikor Android környezetet emulált nagy teljesítménnyel az új BlackBerry platform, és hogy a jövőben akár a Google Store-ról is telepíthetünk majd appokat, mert a Google Store sem tudja, hogy nem androidos telefonon fut. Én már láttam is. Tom ott  nyomatta az Instagrammot.

A Z10 nem azért bukott akkorát, mert nem jó termék. Ránéztem a brit Carphone Warehouse oldalán a vevők által írt véleményekre. 89 százalékuk ajánlaná ismerősüknek a terméket. Csak összehasonlítás végett, a 16 GB-os iPhone 5S modellnél például ez 84 százalék, és a drágább modelleknél látható 90 százalék feletti ajánlás is csak az Apple-rajongók magasabb arányának köszöhető, hiszen ugyanazt tudják. Mindkét telefonnál több mint 100 értékelésre épült ez a mutató, tehát ha nem is reprezentatív, de indikatív. 

"A BlackBerrynek súlyos imidzs és marketingproblémája van."

A BlackBerrynek nem termékproblémája van. A BlackBerrynek súlyos imidzs és marketingproblémája van. A kérdés az, hogy lesz-e pénze és mersze ezen átütő módon változtatni, és külső segítséget kérni hozzá. A vezetői vérfrissítés és látványosan határozott vérprofi menedzsment ad némi reményt erre.

A rossz hír viszont az, hogy ebből következően a BB10, a Z30, vagy ha jön is egy akármilyen odabaszós telefon, nem fogja megoldani a helyzetet. Bár, a Z30 kijelzője talán elég nagy már ahhoz, hogy messzebbről is látni lehessen: ez a BlackBerry nem az a BlackBerry....százból öthöz nem kellhet sokkal több.

John Chen csapatának ez a feladata, ehhez szereztek pénzt és időt.