Fél éve segítőm a Torch

Egy év hosszú idő, de fél év sem kevés, különösen a technika gyorsan változó világában - ennyi ideje van nálam a Torchom, ez már azt hiszem kimeríti a tartós teszt fogalmát, noha nyilván nem tesztelés céljából vettem meg, hanem hogy elégedetten használjam. És elégedett is vagyok.

Hozzáteszem mindjárt az elején, szeretek vigyázni a kütyüimre, ami nem csak azt jelenti, hogy nem adom a telefonom tizenkét évnél fiatalabb gyerekek kezébe (a fenébe is, mégis mit várjon tőlük az ember, ha egyszer egy Barátok köztet is csak szülői felügyelettel nézhetnek végig?), hanem többek közt azt, hogy figyelmet fordítok a mechanikai védelmükre. A Torch is a kezdetektől fogva a gyári - de külön megvásárolt - bőrtokban lapult, illetve lapul most is.

Ennek megfelelően a telefon gyakorlatilag olyan, mintha új lenne, nem csak a külsejét, hanem a mechanikáját tekintve is. A gombok nyomáspontja nem változott, nem kopik róluk a festék, nem esnek ki a helyükről stb. Nem kopott ki, nem lötyög a csúszka mechanika sem, továbbra is mint kés a vajban jár, már-már szexuális gyönyört okozva a finoman cizellált kattogásával. Aki rajong a mechanikus kütyükért, bizonyára megérti ezt, mindenki más meg gondolja nyugodtan azt, ami éppen most eszébe jut.

Szóval a telefon mechanikailag teljesen rendben van, hozzátartozik a dologhoz, hogy egyszer sem esett le, nem ázott be és nem lett szétszedve. Ami nincs annyira rendben, az a gyári csomagban található füles, ez nagyjából három-négy hónapnyi intenzív zenehallgatás után megadta magát, pontosabban a bal oldali csipogó éktelen recsegésbe kezdett. Azóta van helyette másik, sokkal jobb, szóval nem nagyon bánkódok miatta.

A többi tapasztalatért kattints tovább!

Ami a Torch szoftverét illeti, van úgy cirka harminc alkalmazás telepítve a cuccra, napi szinten kerül fel új app a listára, illetve kerül le (így születnek az Alkalmazásajánló posztok ugyebár), a gép ennek ellenére nagy ritkán makacsolja csak meg magát, akkor is az az érzésem, hogy inkább egy slendrián módon megírt külső app a ludas, mint maga a készülékszoftver. Mivel korábban is BlackBerryt használtam, az OS kezelése nyilván nem okozott gondot, idővel a főképernyő sokak által gyűlölt oldalra lapozását is megszoktam, sőt most már kifejezetten szeretem is.

A telefonon gyárilag a .337-es OS6-os build futott, ezt többször is frissítettem, huzamosabb ideig a .448-as és .486-os verziókat használtam, most a .600-as van fent, számottevő különbséget nem vélek felfedezni a különböző kiadások közt, a böngészőt leszámítva.

A Torchot a meglehetősen szövevényes (telefon, e-mail, sms, facebook, twitter) napi kommunikációs igényeim kielégítése mellett zenehallgatásra és fotózásra is rendszeresen használom, ezeket a feladatokat tökéletesen ellátja, a zenehallgatás a korábban bemutatott MEElectronics fülessel karöltve tényleg egy élmény. A BlackBerry ökoszisztéma fél év alatt ha jól rémlik kétszer küzdött kisebb-nagyobb üzemzavarral, de olyan esetre nem emlékszem, hogy a leveleim kézbesítése vagy a telefon, vagy a hálózat, vagy a szolgáltatás hibájából akár csak pár órát késett volna.

Egy szó mint száz a telefon a beszerzése óta eltelt fél évben végig hű segítőm maradt, akire mindig számíthatok. Nélküle még ez a blog sem az lenne, ami. Remélem, mire nyugdíjba vonul, elégedetten nézhet majd vissza teljes aktív szolgálati idejére, és megállapíthatja, hogy nem dolgoztak rajta hiába az összeszerelő üzem munkásai a távoli Mexikóban.