De most komolyan, tényleg könyörögni kell azért, hogy John Chen mellé kerüljön egy valamirevaló marketinges stáb? Hozzáteszem, én nem vagyok marketingszakember, de amit a BlackBerry jelenlegi marketingvezetője, Mark Wilson lenyilatkozott az AdAge magazinnak a terveiről, még a hozzám hasonló elvakult rajongóknál is elrúgja a pöttyöst.

Kezdjük azzal, hogy Wilson és stábja az elmondottak alapján láthatóan egyáltalán nem érti, mi zajlik a mobilpiacon. Mondhatni MÉG MINDIG nem értik, miről szól ma egy céges beszerzés, vagy éppen hogyan használják, illetve szeretnék használni az alkalmazottak (igen, beleértve a komoly üzletembereket is) a mobiljukat. Vagy hogy mit takar pontosan a négy mágikus betű, a BYOD.

markwilson.jpg

Ehelyett Wilson jön ezzel a végtelenül sznob üzleti professzionalizmus dumával az interjúban, mintha egy üzleti ügyfélnek ne lenne magánélete, amiben nem elsősorban a produktivitás, hanem uram bocsá' a lazaság, vagy mégneadjistenebb a szórakozás játszik főszerepet. A BlackBerrynek egyszer, s mindenkorra meg kéne már jegyeznie, hogy az üzleti mobil nem egyenlő az üzleti notebookkal, amit többnyire tényleg csak a munkájához vesz elő a cégrabszolga. Egy üzleti mobil mellett ma már senki nem akar második mobiltelefont magával cipelni csak azért, hogy legyen nála egy olyan készülék, amivel tolhatja a Temple Runt a WC-n ülve, vagy éppen a Spotify-t hallgathatja kocogás közben, ha arra támad kedve.

Nem azt mondom, hogy nem kellenek a produktív, hatékonyságot növelő képességek egy elsősorban csakugyan B2B-megoldásnak szánt okostelefonba. Csakhogy ez felhasználói szinten egyáltalán nem biztos, hogy selling point, mint ahogy évekkel ezelőtt rohadtul nem jött be az alkalmazottaknak, amikor szénné korlátozott Curve-ökkel dobta meg őket a cég. Produktívnak produktív megoldás ugyan, de nem hinném, hogy a márkaimázsnak olyan jót tenne. És akár hiszi a BlackBerry, akár nem, a céges flották vásárlásáról döntő (felső)vezetők is csak mezei felhasználók, és ha ma választhatnak, marha nehéz őket meggyőzni arról, hogy ne az iPhone-ért rinyáljanak. Még akkor is, ha korábban megőrültek a QWERTY-s telefonokért.

Meg azt sem nagyon értem, hogy miközben a marketingigazgató bevallása szerint az első számú prioritás, hogy a cég neve a munka szó szinonimájává váljon, hogy jönnek a képbe a cuki kis Disney-figurákat ábrázoló BBM-matricák. Vagy ha már mindenképpen a QWERTY-gombsor az első számú megtestesítője a produktivitásnak, meg a profizmusnak, akkor mit keres a piacon a Z3. Fájna, ha bevallanák, hogy "azért a szélesebb tömegeket is megpróbáljuk megszólítani, csak nem nagyon van rá ötletünk, hogyan"?

Egyébként hogy valami jót is írjak ebben a kivételesen őrjöngős posztban, azért az a gerillamarketing, amit a Passporttal most csinál a BlackBerry, szerintem jó (más kérdés, hogy nem tudom, mennyire tudatosan jó). John Chen is jó arc, jókat nyilatkozik, látszik, hogy ő a legtökösebb a csapatban, pedig az ázsiaiaktól ha valami távol áll, az éppen a tökösség. Most már csak az igazán jó reklámok hiányoznak, a meghökkentés, az asztalra csapás, sőt, az asztal felrúgása, amire mindenki felkapja a fejét, és amire jó apropót ad a Passport megjelenése. Csak könyörgöm, hanyagoljuk már ezt a "We need tools, not toys" jellegű sznobériát. 

Köszönöm, most már leülök...

Via AdAge.