Mobiltárca-függő vagyok, és élvezem

Az imént vásároltam a sarki kisboltban a telefonommal. Ebéd után kávéztam a mekiben, ugyanígy fizettem. Este ha megyek bevásárolni a Grobyba, szintén a mobilomat fogom használni fizetéskor.

Mobiltárca-függő lettem, és élvezem minden percét.

Becsszóra nem tömte tele a zsebem a MasterCard vagy valamelyik szolgáltató, hogy lelkendezzek egy sort a rendszerről, éppen ellenkezőleg, ez az egész csak viszi a zsebemből a pénzt, mégis elképesztő elégedettséggel használom.

De mindenekelőtt kezdjük az alapokkal: aki nem tudná, mi az a Mobiltárca, itt talál róla részletes információkat. Nagyon leegyszerűsítve, egy virtuális bankkártya és egy SIM kvázi összeolvadásáról van szó, mely a mobiltelefon NFC chipjén keresztül kommunikál a külvilággal, pontosabban a MasterCard PayPass leolvasó-terminálokkal. 5000 forintos értékhatárig nincs PIN-kód, nem veszik ki a kezemből a kártyát, cserébe még mindig van egy kis hüledezés: fúúú, tényleg a telefonjával fizetett, hogy csinálta? És ezt a játékot ma országszerte mintegy 50-60 ezer bankkártyaterminállal játszhatom el.

De nem csak ezért élvezem a Mobiltárca használatát, hanem azért is, mert biztonságos. Ami azt illeti, biztonságosabb, mint egy közönséges PayPass-kártya, amit ha ellopnak tőlem, a már említett 5000 forintos értékig addig fizethetnek vele bárhol, amíg le nem tiltom. Nemrég annak is híre ment, hogy egy közönséges androidos (és NFC-s) okostelefonnal ellopható bármilyen kártyaadat, ha elég közel kerül egy PayPass-kártyához, vagy virtuális PayPass-kártyához. Na ez az, ami nem fordulhat elő a BlackBerrymmel.

Először is, mert a BlackBerrym automatikusan kikapcsolja az NFC-t, ha lekapcsol a kijelző, vagyis hiába simogatja bárki a zsebemben lévő telefont bármivel, semmilyen adatot nem fog neki átadni a készülék. Ugyanebből egyenesen következik, hogy mivel jelszózár van a telefonomon, ezért a jelszó ismerete nélkül senki nem tudja feloldani a kijelzőt, azaz a kör ezen a ponton be is zárult: Hiába kerül illetéktelen kézbe a mobilom (Mobiltárcám), semmire sem megy vele a delikvens. Jó-jó, de mi van, ha kiveszik a SIM-et a telefonból, és átrakják egy másik készülékbe? -- kérdezhetnéd joggal. Itt lép be a képbe a jó öreg SIM PIN védelmi mechanizmus, ami végleg mattot ad a próbálkozásnak.

Hozzáteszem, még csak nem is érhető el hivatalosan a Mobiltárca a BlackBerrymen (hogy hogy lett akkor mégis virtuális bankkártya a telefonomból, arról itt olvashatsz), mégis élvezettel és megnyugvással használom. Verhetetlenül gyors, kényelmes és elképesztően széles körű az elfogadóhely-hálózat, meg nem utolsósorban menő is, annak ellenére, hogy éppen az egyik legmenőbb telefonnal nem működik, az iPhone-nal. 

Szóval ha te is vodás vagy telekomos vagy, illetve rendelkezel OTP-s számlával (ez jelenleg az egyetlen bank ma, mely támogatja a Mobiltárcát), kérj egy Mobiltárca SIM-et a szolgáltatódtól (ez amúgy ingyenes), mert Mobiltárca-függőnek lenni elképesztően jó érzés!