Méghogy a hétfők utálatos, csúf, rusnya napjai az életünknek, a hét szégyenfoltjai! Éppen ellenkezőleg, ez a legjobb nap egy felvásárlás lezárására, legalábbis a BlackBerry számára, mely a mai nappal lezárta egyik legnagyobb konkurensének, a Good Technology-nak a felvásárlását. Vagyis hiába kampányoltak a kisbefektetők a nagyobb értékű dealért, végül mégiscsak nyélbe ütötték a felek az üzletet az eredeti értéken, vagyis 425 millió dolláron.

A Good persze nem okostelefon-gyártó, mielőtt még valaki azt hinné, hogy a BlackBerry csak ezen a piacon motorozik (márpedig vannak jó néhányan, akik azt hiszik), hanem egy mobilmenedzsment-platformot jegyez, ami leginkább a BES12 direkt versenytársa. Vagy legalábbis volt eddig. 

Eztán a két megoldás kéz a kézben jár majd, a BlackBerry által ma kiadott közlemény szerint a platform szinergiáknak (de szép szóösszetétel!) hamarosan mindenki tanúja lehet majd. Vagyis magyarra fordítva rövidesen kiderül, hogy a Good csak a technológiák, de legfőképpen az ügyfélbázis miatt kellett a BlackBerrynek, és a márkanév meg minden vele járó sallang nemes egyszerűséggel megy a lecsóba, vagy megmarad második márkának a BES12 mellett.

Akárhogy is lesz, a BlackBerry szempontjából mindenképpen jó hír, illetve jó üzenet, hogy az egyik nagy versenytársat sikerült megszerezni, mindezt egy alapvetően ellenséges környezetben, amikor éppen arra számít mindenki, hogy a BlackBerry talál inkább vevőre.

Via Inside BlackBerry blog.

Így utólag is elnézést kérek a hülye szóviccért, de egyébként tényleg ez történt: a BlackBerry ma bejelentette, hogy felvásárolja egyik riválisát, a mobilmenedzsment-platformok piacán (meglehetősen aktívan) tevékenykedő Good Technology-t. Az 1996-ban alapított kaliforniai cég tehát elsősorban arra szentelte az alapítása óta eltelt időt, de leginkább az utóbbi pár évet, hogy a biztonságos mobilhasználathoz adjon megfelelő alapokat -- pont, ahogy a BlackBerry tette a BlackBerry Enterprise Service, vagy korábban a BlackBerry Enterprise Serverrel.

A Good-ot 2006-ban egyszer már megszerezte egy mobilgyártó, a Motorola, mégpedig pont azért, hogy a BlackBerry (akkor még RIM) szolgáltatásainak konkurenciát állítson, a terv azonban nem annyira vált be, a Good pedig 2009-ben újra tulajdonost váltott. Végül különféle akvizíciókon keresztül növekedésnek indult és a felfutóban lévő piacon több sikert is elért Good Secure Mobility Solution és Good for Enterprise nevű termékeivel.

A cég azonban végül ugyanarra a sorsra jutott, mint egyik riválisa, az AirWatch, melyet a VMware vásárolt fel tavaly: ezek a vállalatok rendszerint önerőből nem tudnak bizonyos szint felé növekedni, ezért arra játszanak, hogy kellő méretű ügyfélbázist, illetve technológiai portfóliót gyűjtsenek össze ahhoz, hogy valamelyik nagyobb hal számára vonzó felvásárlási célponttá váljanak (ezt nevezi a szakma exit stratégiának).

Hát ez a stratégia teljes mértékben bevált, a BlackBerry ma bejelentette, hogy felvásárolja a céget, mintegy 425 millió dollárért cserébe. A Good-akvizíciót alighanem alaposan átrágták a felek, így a BlackBerrynél minden bizonnyal mérlegelték, hogy az újabb mobilbiztonsági megoldások, technológiák (és ügyfélkör) megéri ezt a pénzt, nem beszélve arról, hogy ezzel egy gonddal, pontosabban konkurenssel kevesebb is lesz a piacon.

Ezek után kíváncsian várom, kinek fekszik le a MobileIron, a mobilmenedzsment-piac egyetlen megmaradt, nyilvánvalóan exitre játszó vállalata.

A BlackBerry alig egy nappal az újabb leépítésekről szóló hírek után vastagon rácáfolt arra, hogy a cég pusztán az elbocsátásokból következtethetően a végnapjait élné: A kanadai vállalat ma bejelentette, hogy újabb akvizíciót, vagyis felvásárlást tervez végrehajtani. A célpont ezúttal az automatizált hálózati kríziskommunikációs megoldásokban utazó amerikai AtHoc.

Azt hiszem, ez az automatizált hálózati kríziskommunikáció dolog némi kifejtést igényel, legalábbis nem tűnik olyan triviálisnak, mintha mondjuk operációs rendszert fejlesztő céget vett volna meg a BlackBerry (ahogy tette 2010-ben a QNX-szel). Röviden és tömören az AtHoc célja, hogy krízis (természeti katasztrófa, háború, zombitámadás stb.) esetén előre tervezett forgatókönyvek szerint, részben automatizáltan riasztást küldjön az összes érintettnek, és ez alatt értjük a döntéshozókat, a végrehajtókat, az egyszeri embereket és a gépeket is. 

Igen, a gépeket is, hiszen amellett, hogy az AtHoc PC-s és okostelefonos/tabletes környezetben is használható, és ezekre az eszközökre figyelmeztetéseket tud küldeni, a rendszer vezérelhet akár légvédelmi szirénákat, hangosbemondókat, tűzvédelmi és tűzjelző berendezéseket. Ebből következik, hogy elsősorban olyan szervezetek számára lehet kifejezetten hasznos a platform, melyek krízis esetén közbeavatkozhatnak, illetve segédkezhetnek a mentésben.

Az AtHocnak éppen ezért jelen pillanatban is olyan nevenincs ügyfelei vannak, mint az Amerikai Védelmi Minisztréium, valamint annak belbiztonsági részlege, az Amerikai Egészségügyi Minisztérium és az Amerikai Vöröskereszt. 

A felvásárlási folyamat a BlackBerry 2016-os harmadik pénzügyi negyedévében jöhet létre, a tranzakció összegét nem hozták nyilvánosságra a felek.

A címben feltett kérdésre gondolom mindenkinek teljesen magától értetődően az a válasza, hogy ahány telefonszám, annyi SIM, aztán ízlés vagy megszokás szerint ezt mindenki vagy külön-külön készülékekbe pakolgatja, vagy egy olyan telefonba, amiben két (ad abszurdum még több) kártyahely is van. Pedig ma már technológiai szempontból semmi akadálya annak, hogy egy SIM-re több telefonszámot, azaz előfizetést is rátegyenek, aztán majd egy szoftver szépen eldönti, milyen helyzetben éppen melyiket kell használni. Ez a szoftver szoros együttműködésben áll a mobilszolgáltatók belső rendszereivel, de alapvetően egy külső cég fejleszti, szolgáltatja. Az egyik ilyen szolgáltató mától a BlackBerry.

A kanadai cég ma bejelentette, hogy megvette a londoni székhelyű Movirtu nevű vállalatot, melynek fő profilja a virtuális SIM-platform fejlesztése és támogatása - magyarul egy olyan rendszert alkottak meg, melynek segítségével egyetlen SIM-plasztikhoz több telefonszámot is hozzá lehet rendelni. A felvásárlás a BlackBerry talán legnagyobb szabású, legnagyobb jelentőségű tranzakciója lehet a QNX-üzlet óta, egyben olyan technológiát juttat a vállalat kezébe, mellyel egyetlen versenytársa sem rendelkezik.

Az eléggé úttörőnek számító módszer előnyeit nyilván senkinek nem kell ecsetelni, de legalábbis annak a világszerte mintegy 2,8 milliárd mobilos előfizetőnek semmiképen, akik egynél több SIM-mel rendelkeznek. A Movirtu megoldásának köszönhetően ezeknek az előfizetőknek nem kell (majd) maguknál hordaniuk második telefont, vagy duál-SIM-es készülékeket ahhoz, hogy mindkét számukat használni tudják - akár egyszerre is. Az egyetlen feltétel, hogy minden telefonszámnak ugyanahhoz a szolgáltatóhoz kell tartoznia.

A BlackBerry számára azért óriási jelentőségű ez az akvizíció (aminek az anyagi részleteit egyébként nem hozták nyilvánosságra), mivel a társaság ezzel céges környezetben olyan szolgáltatást tud nyújtani a mobilszolgáltatókon keresztül, amely abszolút beleillik a cég jelenlegi profiljába, illetve a BYOD trendekbe. Nem beszélve arról, hogy ezzel tulajdonképpen mindenki jól jár, az előfizetőtől kezdve a cégen át a mobilszolgáltatóig bezárólag.

A felvásárlást bejelentő sajtóközleményből emellett az is kiderül, hogy a rendszer működése nem korlátozódik kizárólag a BlackBerry-készülékekre, hanem pont annyira gyártófüggetlen, mint maga a mobilszolgáltatás. Éppúgy gyártófüggetlenül összeköthető a BlackBerry saját, multiplatformos menedzsment-rendszerével, így beállítható például, hogy a vállalati virtuális SIM-en keresztül milyen szolgáltatásokat érhet el az ügyfél. A rendszer természetesen a számlázást is külön kezeli, vagyis ha egy hívást a privát számáról indít a mobil tulajdonosa, akkor az összes egyéni előfizetőhöz hasonlóan a lakására kap róla számlát, ha pedig a cégesről, akkor a céghez érkezik be utána a sárga csekk. És hangsúlyozom, mindezt ugyanazzal a mobillal, egyetlen SIM-mel, de két, egymástól teljesen független előfizetéssel.

Persze mindehhez az is kell, hogy a mobilszolgáltató fel legyen készülve a rendszer kezelésére, de ezzel aligha lesz gond, hiszen a BlackBerrynek régóta bejárása van az operátorokhoz, a cég hosszú-hosszú évekig üzemeltette (illetve üzemelteti most is) saját adatszolgáltatását a mobilszolgáltatók infrastruktúráján keresztül.

Az, hogy a BlackBerry végül nem került új tulajdonoshoz, alighanem többeknek fájhatott (egyebek mellett Thorsten Heinsnek is, aki így "csak" 22 millió dollárhoz jutott hozzá), köztük azoknak, akik egy Lenovo-BlackBerry frigyről ábrándoztak álmukban. Szó se róla, a világ legnagyobb PC-gyártója egyszer már végrehajtott egy sikeres technológiai és brand akvizíciót a PC-iparban, melynek mintájára akár létrejöhetett volna az okostelefonok ThinkPadje, csak éppen BlackBerry néven. Végül mégsem jött létre, elsősorban a kanadai kormányzat hathatós közreműködése révén.

Ahogy ugyanis az várható volt, a helyi vezetés megvétózta a BlackBerry felvásárlását a Lenovo által, legalábbis ezt írja a helyi sajtó bennfentes információkra hivatkozva. Az ok nagyon prózai: a Lenovo egy kínai gyártó, a kanadai kormány pedig nemzetbiztonsági okokból nem engedhette az üzlet létrejöttét. Az illetékesek azért gyorsan hozzáteszik: egyébként nagyon szívesen látják a kínai tőkét (ki nem?) az országban, de azért a nemzetbiztonsági érdekek előrevalóbbak holmi gyarló anyagi motivációknál.

Pedig a Globe and Mail cikke szerint a Lenovo nagyon szeretett volna hozzájutni a kanadai gyártóhoz, illetve elsősorban értelemszerűen annak márkaismertségéhez, hiszen a kínaiak egyébként benne vannak a világ top5 legnagyobb okostelefon-gyártójának listájában, csak éppen Kínán kívül nem nagyon tudnak eladni senkinek sem telefont. A leányzó fekvése egész más lehet(ett volna), ha a telefonokra a Lenovo logója helyett, vagy mellett felkerül a BackBerry is, ahogy például máig megtalálható a ThinkPad felirat az ikonikus fekete notebookokon, melyeket amúgy mit tesz Isten éppen az üzleti szférában használnak előszeretettel.

Via Globe and Mail.

Bár a hét eleje óta többen kész tényként kezelik, hogy a BlackBerryt felvásárolta az a bizonyos, eddig itthon még hírből sem hallott Fairfax Financial Holdings nevű kanadai befektetői csoport, azért még nem eszik olyan forrón a kását. Még egy ilyen szervezetnek is pénzt kell szereznie az üzletre, bármennyire is olcsón adja magát a BlackBerry. Kanadai lapértesülések szerint egész pontosan egymilliárd dollár (meg az apró) egyelőre hiányzik a vételárból.

A kanadai Globe and Mail nem hivatalos értesülései szerint Prem Watsa, a BlackBerryre ajánlatot tévő befektetői csoport mögött álló milliárdos több kanadai és amerikai befektetési és nyugdíjalapot megkeresett már, hogy csatlakozzanak ahhoz a pénzügyi konzorciumhoz, mely a BlackBerryt felvásárolja. Csakhogy a hírek szerint eddig mindössze egyetlen nyugdíjalap, az ontariói tanárok befektetései számára létrehozott Ontario Teacher's Pension Plan jelentkezett, hogy csatlakozna. Máris szimpatizálunk az ontarioi tanárokkal, pláne ha olyanok, mint ő!:

Watsa egyébként a hírek szerint bankkölcsönből és az egymilliós tőkealapból finanszírozná a felvásárlást, ami egyébként csak a BlackBerry 90 százalékára vonatkozik, hiszen 10 százalék már így is a Fairfax kezében van. Ha végül senki nem csatlakozna a konzorciumhoz, a Fairfax B-tervként rövid távú kölcsön felvételével fedezné a maradék összeget, amit gyakorlatilag a BlackBerry jelenlegi, mintegy 2,6 milliárd dolláros készpénzállományából fizetne vissza a csoport.

Már csak az ontariói tanárok nyugdíja érdekében is remélem, hogy Watsa jól átgondolta ezt az üzletet.