Mától a világ szerencsésebbik (?) felén a boltokba került a BlackBerry első androidos okostelefonja, a PRIV, egyúttal meg is jelentek az első tesztek a telefonról a nagyobb tech oldalakon és blogokon. Ezek a tesztek már azért elég jó összképet adnak arról, hogy mit is tudott letenni az asztalra a BlackBerry (legalábbis a megjelenés pillanatában) az androidos mezőnyben, de az összes egyedi funkciót egyben viszonylag kevés írás szemlélteti olyan hatékonyan, mint a BlackBerry saját PRIV demó oldala. 

Ezen az oldalon összesen csaknem egyórányi, fejezetekre bontott rövidfilmeken keresztül láthatjátok többek közt az alapfunkciókat, a gesztusokat, a widgetek egyedi kezelését, a BlackBerry Hub-ot, vagy éppen kideríthetitek, hogy akkor most mire is jó a lekerekített élű kijelző, netán a flip bőrtok ablaka milyen funkciókat rejt. A videók természetesen angol narrációval lettek felmondva, mégis érdemes lehet annak is megnéznie, aki más nyelveken jobban boldogul, hiszen a legtöbb mozdulat, gesztus, illetve az appok működése annyira kézenfekvő.

Belinkelek azért két videotesztet is, azok számára, akiknek nincs idejük végigolvasni az egészen gigászira sikeredett teszteket, az egyik a CrackBerry rövid összefoglalója, a másik az egyik legnagyobb független androidos nemzetközi oldal, az AndroidCentral bemutatója (ha csak egyre van időd, utóbbi legyen, amit megnézel). 

A tesztek egyébként szinte kivétel nélkül kiemelik, hogy a PRIV az idei év egyik, ha nem a legkülönlegesebb okostelefonja, mely egyben hosszú-hosszú évek óta a BlackBerry legjobb készüléke (ezt nyilván nem egy rajongói oldal állította). A felrótt hibák közt szerencsére csupa olyan dolog szerepel, melyek 99%-ban orvosolhatók a szoftver reszelgetésével, amit tényleg nem vesz félvállról a BlackBerry.

Olyannyira nem, hogy a tesztelők közül volt, aki jelezte, hogy amíg nála volt a PRIV, két rendszerfrissítés is érkezett rá, plusz szinte az összes BlackBerry app frissült a Play Store-ból. Ha ezt a frissítési tempót tartani tudja a BlackBerry, akkor azt kell mondjam, máris van egy terület, melyben túlszárnyalják a BB10-es vonalat.

Volt a BlackBerrynek néhány évvel ezelőtt egy rendkívül népszerű okostelefon-szériája, ami nem a tudásának és nem is a szépségének köszönhette a népszerűségét, és még csak nem is az árának. A Curve-öket mégis vitték, mint a cukrot, elsősorban céges telefonnak, középvezetői szinttől lefelé, és ezzel párhuzamosan a QWERTY-billentyűzetnek köszönhetően a fiatalok is meg voltak értük őrülve. Bár ezt senki nem mondta ki sehol, meggyőződésem, hogy a BlackBerry a Curve-koncepciót követve alkotta meg a Leapet, melyben minden adott ahhoz, hogy népszerű flottatelefonná váljon. Hogy a fiataloknak tetszeni fog-e, azzal kapcsolatban azért akad bennem némi kétely.

...mintha német ipari tervezők keze nyomát viselné, vagy mondjuk japánokét.

Ami azt illeti, a BlackBerry Leapre ránézve nehéz elképzelni, hogy a tervezők egyik elsődleges célja az volt a telefon megalkotásakor, hogy bárkinek is tetszen a végeredmény: Be kell látni, a Leap egy lapos, sötétszürke tégla (jó, lesz belőle fehér-fekete tégla is), amin egyetlen négyzetcentiméternyi pont sincs, mely magára vonná a tekintetet. Még csak új tervezésről sincs szó, a Leap ugyanis szinte szakasztott mása a jelenlegi legolcsóbb BB10-es BlackBerrynek, a Z3-nak, igaz, az anyaghasználatban azért van különbség a két modell közt. Az egész telefon olyan, mintha német ipari formatervezők keze nyomát viselné, vagy mondjuk japánokét, a Leap legalábbis nekem leginkább a legendás ThinkPadek mobilos megfelelőjének tűnik külsőre.

Nem véletlen érzem ezt, hiszen BlackBerry Leap külső műanyag burkolatának anyaga, vagy inkább tapintása éppen a prémium kategóriás notebookokat idézi, persze a hátlap itt nem sima, hanem mintázott, a jobb fogás érdekében. Manapság divatos az egybeöntött burkolat egyes gyártóknál, a Leap is ilyen, vagyis nincs levehető hátlap, de még oldalsó fém, vagy krómozott csík sem. A Leap ennek ellenére, vagy talán éppen ezért iszonyú masszívnak tűnik, de ez szerencsére nem jár együtt irreális vastagsággal. A BlackBerry ennél a modellnél sem spórolt viszont az anyaggal, amire a 170 grammos tömeg is utal.

A legtöbb BlackBerry-típusnál a dokkoló, vagy más néven bölcső mindig is a legjobb, opcionális tartozékok közé volt sorolható, kicsit úgy, mint az üzleti noteszgépeknél a port replikátor/dokkoló. Az első BB10-es készülékeknél a BlackBerry sajnos hátat fordított ezeknek a kiegészítőknek, a bölcsők azonban újra megjelentek a gyári tartozékkínálatban, elsőként a Classichoz és a Passporthoz, de a hamarosan érkező Leaphez is elérhető lesz majd ilyen opció. Próbapadon a BlackBerry Classic bölcsője.

Az új sorozatba tartozó BlackBerry-bölcsők voltaképpen teljesen egy tőről fakadnak, ha úgy tetszik tök egyformák, csupán egy, magánál a csatlakozónál található adapter különbözteti meg őket (ezekről majd később). A fényes felületű, BlackBerry-logóval ellátott dobozka meglepően súlyos, ahhoz képest, hogy mekkora. Ennek nyilván az az oka, hogy stabilan megálljon az asztalon az egész szerkezet telefonostul, ugyanezt a célt szolgálja egyébként a talp teljes gumiborítása is. Így a bölcső az asztalra téve nem csúszkál, nem mozog, miközben a készülékre formázott adapter stabilan "fogva tartja" a telefont.

A dokkolónak egy USB-csatlakozója van csupán hátul, ebbe akár töltő, akár a csomagban mellékelt USB-kábel is bedugható, de a SlimPort-kiementet támogató készülékeknél megfelelő adapter segítségével a kép is kivezethető ezen a csatlakozón, valamint USB OTG adapterrel akár billentyűzet és egér is csatlakoztatható így a BlackBerryhez. Az lenne csak az igazán menő, ha ezek az adapterek benne lennének a gyári csomagban is, hiszen ekkor egy teljesen "desktop-kész" felületet varázsolhatna a vásárló a telefonjából, de azt gondolom, hogy egyrészt ez a lépés már nincs is olyan messze, másrészt ez még azért eléggé rétegigény ahhoz, hogy feleslegesen ne drágítsa meg a BlackBerry a tartozékot az efféle extrákkal. Szintén kimaradtak a plusz adapterek, így például aki szilikontokot rak a telefonjára, az kénytelen levenni róla, ha dokkolni akarja, mivel a tokkal együtt egyszerűen nem fér be a bölcsőbe a holmi.

Az asztali bölcső így az eredeti rendeltetését tekintve leginkább a készülék folyamatos szinkronizálására, illetve ezzel párhuzamosan töltésére használható, talán nem véletlen, hogy a tartozék eredeti neve is "Sync pod" lett. A használata pedig pofonegyszerű, ha bedugod a telefont, szinkronizál/tölt, nagyjából ennyi. Ha már itt tartunk, a csatlakoztatáshoz nem kell különösebb erőt kifejteni, de az eltávolítás nem megy egy kézzel, mint a régebbi, 97xx és 99xx sorozatoknál, igaz, cserébe nem is kell attól tartani, hogy egy erősebb asztal-taszajtásra kifordul a készülék a helyéről.

Egy szó, mint száz, a BlackBerry gyári, asztali bölcsője az egyik legjobb, tradicionális kiegészítője lehet az új készülékeknek - különösen azok számára lehet jó választás, akik sokat ülnek irodában, íróasztalnál, netán az éjjeliszekrényre akarnak egy rendkívül stílusos ébresztőórát maguknak.

A BlackBerry Classic asztali bölcső beszerezhető a BerryBoltban.

Tegnap újabb bétaverziót adott ki a BlackBerry a multiplatformos chat- voip- és közösségi média kliensből, a BlackBerry Messengerből, vagyis a BBM-ből, melybe ezúttal olyan, rég várt funkciók kerülnek be, melyet elsősorban a különböző csoportokban kommunikáló chatelők hiányoltak.

Az új bétában (a kiadott verzió a 10.7-es számozás fogja viselni) így megjelent a csoportokon belüli chateknél a képmegosztás lehetősége, így már nem csak a csoportokba feltöltött képek alatt lehet diskurálgatni egyfajta fórumtopikként, hanem a csevegőfolyamba is bevághat bárki bármikor egy képet.

Változik majd a fájlküldés is, így a jó öreg "R" és "D" jelzések, vagyis az olvasott és kézbesített státuszt jelző kis ikon már a fájlok küldése után is megjelenik majd - nem mintha egyébként nem látnád, hogy átment az állomány a másik készülékre.

Az új BBM megjelenése valószínűleg heteken belül várható, erős a gyanúm, hogy valamikor a jövő héten, a BlackBerry 10 operációs rendszer 10.3.1-es verziójának megjelenése környékén debütál az új verzió.

És ha már BBM, akkor szavazzatok!

Van az a reklám, amiben a nagypapa chipsropogtatás közben bemondja a nagy bölcsességet, miszerint régen minden jobb vót', na alighanem valami hasonló érzés kerítette hatalmába azokat a megrögzött BlackBerry-hívőket, akik a régebbi, nyomógombos telefonjukat lecserélték valamelyik új, BB10-es készülékre. Mert hiába volt ott a maga nemében egyébként remek telefonnak számító BlackBerry Q10-en a vadonatúj operációs rendszer, meg az ikonikus gombok, valami mégis hiányzott. A telefonról is, meg a szoftverből is. Most a BlackBerry csaknem minden hiányosságot pótolt egyetlen modellel, a Classickal. Rövidfilmünk következik.

Ennél a névnél szerintem keresve sem találhatott volna jobbat a BlackBerry ehhez a modellhez, bár eleinte még Q20 néven emlegették a Q10 utódjának tekintett típust, és ami azt illeti, idestova egy éve kezdték el először emlegetni Barcelonában. A Q20-ból tehát végül Classic lett, és tavaly decemberben, az első bemutatót követően tíz hónappal került a boltokba. Most pedig már én is itt nyomkodom, és nem bírok szabadulni attól a nyomasztó érzéstől, hogy soha nem volt még ilyen jó BlackBerrym.

...minden ott van rajta, amitől a BlackBerry a fénykorában az volt, ami...

Tény, hogy a mérnököknek volt honnan meríteniük és volt is idejük átgondolni, milyen is legyen a Classic. Már első ránézésre ordít róla, hogy ezt a telefont azoknak tervezték, akik régen annyira szerették a márkát, minden ott van rajta, amitől a BlackBerry a fénykorában az volt, ami, meg persze a motorháztető alatt sokkal több is. Igen, például a fizikai (értsd MEGNYOMHATÓ) híváskezelő gombokra és a menügombokra, meg az optikai trackpadre gondolok, amit egységesen csak toolbeltnek nevez a gyártó. Meg azokra a funkciókra, amiket szépen lassan visszacsempészett a BlackBerry az ezer éves BBOS-ból a világ egyik legjobb mobilos operációs rendszerébe, a BB10-be.

A Classic minden porcikájában a funkcionalitásnak, illetve a munkának rendeli alá magát (már ha a munka egyébként viszonylag sok szöveges üzenet és e-mail megírásával jár együtt), egyetlen felesleges részlet sincs ezen a készüléken. A puha, kellemes tapintású, jó fogást biztosító hátlap ezúttal már nem levehető, mint a Q10-nél, vagy a még korábbi BlackBerryknél. A telefonon körbefutó fém keretet mintha csak 9900-ról koppintotta volna a BlackBerry, csak itt nem oldalt van a töltőcsatlakozó (ami egyben videokimenet is), hanem alul. Mivel nem levehető a hátlap, ezért a SIM-et (a Passporthoz hasonlóan ez is nanoSIM-es készülék) és az opcionális microSD-kártyát az oldalsó fiókokba lehet behelyezni, amihez a szokásos kis tűt is mellékeli a BlackBerry.

A telefon egyébként a Passportot leszámítva nagyobb minden korábbi QWERTY-s modellnél, elsősorban a nagyobb kijelzőnek köszönhetően. Ennek révén valamivel nagyobb a billentyűzet is, aminek mondhatni a megszokott módon kitűnő a nyomáspontja és úgy általában véve olyan gépelési komfortot nyújt, amihez még a legvarázslatosabb virtuális billentyűzetek sem érhetnek fel. 

Kicsit megszeppenve érzem magam, amikor a BlackBerry Passportról szóló BerryBlog-tesztbe belefogok, több okból kifolyólag is. Egyrészt az év legformabontóbb készülékét - ha csak egy rövid időre is - elsőként én próbálhattam ki széles e hazában, amit óriási megtiszteltetésnek érzek, és persze köszönet érte a BlackBerrynek. Másrészt pedig mostanra nagyjából minden nyugati lap írt már valamit a telefonról, ezzel pedig nehéz versenyezni, nehéz róla már újat mondani. Végül pedig, amikor ma visszaköltöztem a megszokott tepsifonomba, a Z30-ba, kicsit olyan érzés fogott el, mintha egy baromi izgalmas kalandtúráról értem volna haza.

Passport control

Az útlevél analógia tehát teljes mértékben áll, a Passport valóban egy új világba enged bebocsátást. Hiába volt már a kezemben tucatnyi QWERTY-s telefon, vagy ugyanennyi phablet, a Passport - mely e két formajegyet ötvözi - akkor is döbbenetesen kilóg a sorból. A készülék nem más, mint egy elképesztő tudatossággal megtervezett célszerszám, nem is okostelefon, egy hordozható számítógép, egy kisebbfajta csempe alapjára építve. Szépnek éppen nem mondanám, mégis szerethető, ha az ember megérti, hogy a Passport minden porcikájával alárendeli magát a felhasználónak. Lássuk sorjában!

A BlackBerry Passport bizony nagy telefon, ezt azt hiszem már az első benyomásokat leíró rövid tesztben is említettem. De mégsem használhatatlanul nagy. Két kézzel kellett fognom, akár gépelni akartam vele, akár csak a kijelzőn matatni. Mondjuk nagyjából mióta okostelefont használok, mindig két kézzel fogtam őket, én nem tudom, lehet, hogy túl kicsik a kezeim, vagy állandóan attól parázok, hogy máskülönben kiejtem a kezemből a cuccot. Az egykezes használat egyedül a tájkép-módnál, scrollozás közben működik, akkor viszont annyira jól, hogy ez volt az egyik olyan funkciója a telefonnak, amivel a legtöbb körülöttem lévő embert ámulatba ejtettem. És már csak azért sem használhatatlanul nagy, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben elfér a farmerzsebben is, ráadásul kevésbé is lóg ki belőle, mint a magasságban jól megtermett, 5,5-6 hüvelykes phabletek.